Magyarországtól, Csehországtól vagy Lengyelországtól eltérően, ahol a privatizáció eredményeként jó néhány egykori állami vállalat alakult át részben hazai tőkével működő, külföldön terjeszkedő, regionális szinten is jelentős súllyal bíró multinacionális céggé, Romániában nem jelent meg egyetlen ilyen társaság sem. A román cégek nem hogy a határon túl nem minősülnek számottevő tényezőnek, de még idehaza sincsenek egy súlycsoportban a külföldi tőke érdekeltségeivel, derül ki egy a közelmúltban megjelent tanulmányból, melynek szerzője dr. Cezar Mereuţă közgazdász professzor.

A 2011-es adatok alapján összeállított, a 100 legnagyobb romániai céget tartalmazó listán a külföldi tulajdonban levők adják a forgalom 82,17 és a bruttó profit 86,30 százalékát. A tanulmány szerzője 80 gazdasági ágazaton belül vizsgálta a legnagyobb, az összforgalom 80 százalékát adó cégeket a tulajdonosi struktúra alapján. Kiderült, ezen piacvezető vállalatok között a külföldi tőkével működőek aránya 59 százalék, bár az idehaza bejegyzett vállalkozásoknak csupán 16,4 százaléka van külföldi tulajdonban.

A Romániában piacvezetőnek számító külföldi cégek 2011-ben összesen 24,7 milliárd eurós forgalmat bonyolítottak, míg a többségi állami tulajdonban levőknek 2,4, a hazai magántőkével működőknek pedig csupán 1,6 milliárd eurós forgalmuk volt. Még nagyobbak az eltérések a nyereségesség tekintetében: az idegen kézben levő vállalatok 1,5 milliárd euró hasznot könyveltek el, a román tulajdonban levők összprofitja 14,1 millió euró volt, az állami cégek pedig 197,8 millió euró veszteséget termeltek.

Ugyanakkor egyetlen olyan román tőkéjű cég sem létezik, amely más országokban meghatározó piaci tényező volna. Az internet-, kábeltelevizió- és mobilszolgáltató RCS&RDS multinak minősül, de, bár többségi tulajdonosa, a nagyváradi Teszári Zoltán, román állampolgár, ő egy Hollandiában bejegyzett cégen keresztül ellenőrzi a vállalatot.  

Nyomulnak a magyar multik. Egy 2011-es nemzetközi kimutatás szerint a magyar multik mintegy 22 milliárd dollár külföldi vagyonnal rendelkeznek, s Magyarországon kívüli alkalmazottaik száma meghaladja a 40 ezret. A valóságban ennél a vagyon és az alkalmazottak száma is nagyobb, mivel a tanulmányban nem szerepel az OTP, a bankszektort ugyanis nem foglalták bele, és a TriGránit, adathiány miatt. A magyar államnak a legnagyobb anyaországbeli multik közül a Mol-ban, az OTP-ben és a Richterben van részesedése. Romániában több anyaországbeli multi is jelen van, a MOL és az OTP mellett a Richter, a Borsodchem, a Masterplast, a Waberer’s Holding, a Kész és a Fornetti.

Azt, hogy a hazai privatizáció a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető sikertörténetnek, immár olyanok is kezdik elismerni, akik annak irányítói közé tartoztak. „Sajnos, a privatizáció 80 százalékban kudarc volt. Bár nem akarjuk beismerni, de tény az, hogy jelenleg stratégiai jelentőségű vállaltok részvényeit áruljuk, a hazai tőke pedig nem létezik. Be kell látnunk, hogy sok mindent tönkretettünk” – nyilatkozta a közelmúltban Nicolea Văcăroiu egykori miniszterelnök.

Hasonlóan vélekedik Daniel Dăianu volt pénzügyminiszter, a Közgazdaságtudományi Akadémia tanára, akinek meglátása szerint sok cég privatizációja nem megfelelő módon történt. A szakember, bár általánosságban elismeri a magánosítás szükségességét, nem ért egyet az állami energetikai vállalatok eladásával, véleménye szerint ugyanis a stratégiai ágazatokban az államnak fenn kell tartani a befolyását. A sikeresnek tekinthető romániai privatizációk közül Dăianu a Dacia eladását emeli ki, amely, meglátása szerint, nagyon jó hatással volt a hazai gazdaságra.

Egyes szakemberek kétségbe vonják, hogy a veszteséges állami vállalatokat feltétlenül magánkézbe kellene adni, ami Romániában, a hazai tőke hiánya miatt elkerülhetetlenül külföldi tulajdonba kerülést jelent. „A Petrom is veszteséges volt, amíg az állam tulajdonában volt, a privatizációt követően azonban a legnyereségesebb romániai céggé vált. Az állami vállalatok eladása a legegyszerűbb megoldás a hatóságok számára, a lakosság szempontjából azonban hosszú távon ez a lehető leghátrányosabb megoldás, főleg ha az energetikai szektorról van szó” – nyilatkozta Melania Hăncilă, a Volksbank vezető közgazdásza.  

A Gazdasági Minisztérium idén 420 millió euró privatizációs bevételre számít. Az állam négy energetikai vállalat, a Transgaz, a Romgaz, a Nuclearelectrica és a Hidrolectrica részvényeit értékesíti. Tavaly csupán 40 millió euró folyt be az államkasszába privatizációból, mely összeget a Transelectrica részvényeinek 15 százalékáért fizették ki.

Romániában a privatizációra rányomta bélyegét a politikai zűrzavar, véli Juhász Jácint, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Karának adjunktusa. A 90-es évek elején a Nem adjuk el az országot! jelszó jegyében a Mebo módszerrel történt a magánosítás, ám az alkalmazottakból lett tulajdonosok sem elég pénzzel, sem elég tudással nem rendelkeztek ahhoz, hogy ezen vállalatokat sikeressé tegyék. „Később átestünk a ló túlsó oldalára, látván a Mebo kudarcát, az állam korlátozás nélkül adta külföldi kézbe azon cégeket melyek rendelkeztek a román multivá váláshoz szükséges potenciállal, ezek stratégiai befektetőkhöz kerültek, betagozódtak egy már létező multinacionális vállalatba” – magyarázta a maszol.ro-nak.

A szakember véleménye szerint a hazai multik léte egy ország számára egyértelműen pozitív, ám ez a hatás javarészt közvetett, nehezen számszerűsíthető. „Az adóbevétel szempontjából nem lényegesek, ugyanis általában adóoptimizációs offshore cégeket hoznak létre. Ennél lényegesebb az az áttételes hatás, ami annak tulajdonítható, hogy a vállalati központ az anyaországban működik. Itt magasan képzett emberek dolgoznak, magas fizetésért, ami jólétet generál egy tágabb környezetben. Az sem elhanyagolható, hogy a multik külföldön egyfajta nagykövetként viselkednek, politikai, szellemi értékeket képviselhetnek, növelik az anyaország befolyását” – fejtegette lapunknak Juhász Jácint.

Véleménye szerint a tőkefelhalmozás Romániában is eljutott immár egy olyan szintre, ami lehetővé teszi, hogy egyes hazai vállalatok külföldön kezdjenek el terjeszkedni. A legnagyobb potenciál erre a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a zöld energia szektorban van. „Egyes hazai cégek képesek lehetnek regionalizálódni, ha nyugat felé nem is, de keletre és délre nyomulhatnak, ott ugyanis vannak olyan országok ahol a román know-how plussz értéket jelenthet” – véli a közgazdász.