Az Azuga sört közel 140 éven át a Prahova-völgyében gyártották, jelenleg azonban Németországban, csakúgy, mint a Nenea Iancu nevű, szintén hazai márkát. A gyártók minőségi megfontolásból döntöttek a bérfőzés mellett. Ennyit a hazai sörgyártás színvonaláról.

Bár a nettó átlagkereset tekintetében Románia még mindig a kullogók közé tartozik az uniós tagállamok rangsorában, volt már rá példa, hogy hazai gyárat költségcsökkentés címen zártak be, a termelést nálunk is szegényebb országba telepítve át.

Az első áldozat a brassói fogkrémgyár volt, amely 2008-ban húzta le a rollót. A tulajdonos Colgate-Palmolive gazdaságossági megfontolásból döntött úgy, hogy a Super Cristal fogkrém, s néhány más termék gyártását bulgáriai gyárába helyezi át, ahol a termelési költségek még a romániaiaknál is alacsonyabbak.

Hasonló okok miatt szűnt meg 2015-ben a több mint száz éves brassói csokoládégyár is, melynek utolsó tulajdonosa, a Kraft Foods, szintén úgy döntött, hogy az egyik legnépszerűbb hazai édességnek számító Poiana csokoládét ezentúl a déli szomszédunknál fogja gyártani. Bulgáriában készül immár a brit-holland óriáströszt, az Unilever tulajdonában levő Napoca fagylalt is, melyet évtizedeken át a kolozsvári Bácsi úti tejtermék üzemben állítottak elő. 

Arra is van azonban példa, hogy kizárólag idehaza értékesített terméket Nyugat-Európában gyártsanak. Talán a legelső ilyen a Nenea Iancu sör volt. Ezt 2012-ben, a Nenea Iancu-ként is emlegetett nagy sörivó Ion Luca Caragiale születésének 160-ik évfordulóján dobta piacra a legnagyobb romániai független sörimportőr, a Bavarom. A Nenea Iancu-t Németországban főzik, a forgalmazó szerint azért, mert idehaza nem volt meg a technológiai feltétele a 45 napon át történő érlelésnek.

A hazainál magasabb termelési költségek ellenére szintén Németországban készül az Azuga is. A kommunizmus idején a szászrégeni mellett az azugai számított a legjobb hazai sörnek, a Prahova-völgyi üzem azonban áldozatul esett a piacgazdaságnak. Az akkoriban dél-afrikai tulajdonban levő Ursus Breweries vezetősége 2009-ben határozott úgy, hogy bezárja a gyárat, s megszünteti az Azuga gyártását. Másfél évvel ezelőtt aztán a cég feltámasztotta a tradicionális márkát, de, annak ellenére, hogy három gyára is van az országban, Buzău-ban, Brassóban és Temesváron, az Azugát Németországban főzeti.

A nyugat-európai eredet nem biztosíték a minőségre

A Nenea Iancu és az Azuga is prémium kategóriás terméknek minősülnek idehaza, ám nemzetközi viszonylatban igencsak átlagosnak számítanak, s az a tény, hogy gyártóik, minőségi megfontolásból Nyugaton főzetik őket, sokat elmond a sörgyártás romániai színvonaláról.

Arra, hogy egy román termék nyugat-európai eredete nem biztosíték a minőségre, a legjobb példa a Murfatlar néhány évvel ezelőtti botránya. A legnagyobb hazai borászatok egyikének számító dobrudzsai vállalatról 2016-ban derült ki, hogy termékeinek egy része nem a Fekete-tenger mellékén megtermett szülőből készül, hanem olcsó spanyol bort importál nagy tételben, amit aztán palackoznak, s Murfatlar márkanévvel hoznak forgalomba. A legbotrányosabb az volt, hogy a Lacrima lui Ovidiu címkével ellátott palackokba is olcsó lőre került, pedig ez elméletileg csemegebor, prémiumkategóriás termék, annak megfelelő árral.