A szokásoshoz képest egy hónappal korábban kezdődött meg a szüret Arad-Hegyalján. Balla Géza nemzetközi hírű ménesi borász szerint ez a klímaváltozás hatása, és ha a következő években is ilyen lesz az időjárás, el kell felejtenünk a korai és kései fajták megnevezést. A történelmi Magyarország egyik jelentős vörösbortermelő vidékén megszenvedte az idei szélsőséges időjárást a szőlő, de a szaktekintély szerint minden körülmények között meg kell próbálni minőségi bort előállítani, és azzal megjelenni a piacon, így öregbítve a régió hírnevét. Balla Gézával az augusztus 13-án, hétfőn kezdődött szüreti munkanap végén beszélgettünk az ópálosi pincészetében.

Kivételes az idei év, hogy egyes fajtákat már augusztus közepe előtt megkezdtek szüretelni, vagy egyre inkább korábban kezdődik a szüret?

A klímaváltozás nagyon befolyásolja a szüret kezdetét. Ezelőtt tíz-tizenöt évvel még szeptember 10–15. között kezdtük, idén pedig augusztus 13-án, tehát pont egy hónappal korábban. Ha az időjárás ilyen marad a következő években is, akkor általános jelenség lesz, hogy minden esztendőben augusztus közepén kezdődik majd a szüret. Persze, a korán érő fajtákkal, mint a sauvignon blanc vagy a pinot noir.

Az idei szélsőséges időjárás miként befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét?

Jó évjáratban a nem hozzáértő ember is jó bort tud előállítani. De bizony az idén a termelőknek alaposan fel kellett kötni a gatyájukat.0 Nehéz év az idei, de biztosat csak akkor mondok, amikor a bor már a pincében van. Tény, hogy ezek az extrém jelenségek próbára tettek bennünket: már kora tavasszal kánikula volt, ami nem tett jót, azután pedig túl sok csapadék jött. Június 20-tól július 23-ig például átlagban 320 milliliter eső esett, ami majdnem fele egy átlagos évjáratnak, de úgy, hogy volt olyan nap, amikor egy félóra alatt 110 milliliter esett, tehát dézsából öntötték s ez nagy károkat okozott.

De bíztunk, akkor is egy jó évjáratban, mert fantasztikusak voltak a szőlők, jól nézett ki a lombozat. Aztán az elmúlt egy-két hétben megint extrém időjárás köszöntött ránk, olyannyira, hogy a napi átlaghőmérséklet a 26-27 Celsius-fokot is meghaladta, napközben 35 volt árnyékban, de amikor a fürtökön mértem a hőmérsékletet, 50-52 Celsius-fok volt. Ezt a szőlő sem bírja, ennek ellenére ismétlem magam, hogy egy jó borásznak akkor is jó borokat kell készítenie, amikor az időjárás nem kedvező.

A sauvignon blancot kezdtük el szüretelni: valamivel alacsonyabb a terméshozam, mint az előző években, de én soha nem is akartam 70-80 mázsánál többet ebből a fajtából. Ez az esős idő a szürkerothadást is beindította egyes korai fajtáknál, kiváltképp a pinot noirnál, de azonnal leszedtük azokat a fürtöket, amelyeken megjelent a betegség. Jelen pillanatban a savmetabolizáció normális körülmények között megy végbe. Attól félek, hogy ha így marad az időjárás, akkor egy hét múlva minden ránk zúdul, és elfelejthetjük a korai meg kései fajtákat, tíz-tizenöt nap múlva minden meg fog érni és mindent kell szüretelni.

Miből számít ilyen körülmények között is kiváló minőségre?

Nagy hangsúlyt fektetek a jellegzetes helyi fajtákra, különösen a ménesi kadarkára és a feketeleánykára, de nagyon szeretem a cabernet franc-t is. A kadarka és a feketeleányka nagyon érzékeny, és bizony idén „melléjük kellett állnom”, de nagyon szépek. A második fürttisztításon is túl vagyunk, 60-60 mázsás hozamra számítok. Ez nem azt jelenti, hogy a többi fajták háttérbe szorulnának! A piac bizonyította, hogy a nemzetközi fajták, mint a sauvignon blanc is nagyon jól viselkedik a borvidéken, jó minőséget tudtam előállítani az elmúlt két-három évben, de ott van a magyarádi mustos fehér, ami szintén a szívem csücske, és remélem, hogy idén is egy jó pezsgő-alapbort készítek belőle.

Megszokhatták a Balla Géza-borok kedvelői, hogy újdonságokkal is előrukkol. Idén is?

Folytatom a frizzante jellegű könnyed nyári borok készítését, fehéret és rozét is. A fiatalok nagyon szeretik ezt, ami nem csoda, hiszen ebben a 30-35 fokos kánikulában egy jól behűtött frizzante fantasztikus. Remélem, hogy már egy hónap múlva megkóstolhatjuk a 2018-as frizzante boraimat. S bízom benne, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó minőségűek lesznek a sziklaboraim.

Az arad-hegyaljai borvidékre a nagy, a közepes vagy a kis-, magángazdaságok a jellemzők?

Az elmúlt években itt is a termelők rendelkezésére álltak a szőlőszerkezet-átalakítást célzó európai uniós támogatások új ültetvények létrehozására, vagy a régiek felújítására, és ennek köszönhetően jelenleg több mint 2500 hektár termőszőlő van. Persze, több mint ezer hektár még mindig parlagon hever, de szépen növekedett a ménesi borvidék az utóbbi években. Nem beszélhetünk nagy gazdaságokról, a tíz-tizenöt hektáros gazdaságok a jellemzők. Egy-két olasz kolléga területe meghaladja a száz hektárt, én jelenleg 120 hektárt művelek meg, de a többség öt és húsz hektár közötti gazdaság.

A legnagyobb gond a borvidéken, hogy sokan telepítettek szőlőt, de nem gondoltak arra, hogy az valamikor termőre is fordul, és fel kell dolgozni. Ősszel aztán mindenki kapkod, eladná a szőlőt, de nincs kinek. Sajnos az én feldolgozói kapacitásom is a területemre lett tervezve, de amúgy sem vásárolok szőlőt, csak néhány termelőtől, akikkel a gazdálkodást is közösen felügyeljük. Ebből a szempontból gondok vannak, de mivel új pályázatokat írtak ki a borászati berendezések vásárlására, pincék építésére, azt gondolom, hogy az emberek nekifognak, mert rájönnek, hogy a szőlő három-négy év múlva termőre fordul, és azzal valamit kezdeni kell.

Egy gazdának nem szabad eladnia a szőlőt! Tehát a kört be kell zárni: bármilyenek is a körülmények, meg kell próbálnunk jó minőségű szőlőt termeszteni, abból minőségi bort készíteni, megfelelően palackozni és piacra dobni. Aki nem ezt az utat próbálja végigjárni, szerintem előbb-utóbb olyan akadályhoz ér, amit talán nem tud átugrani. Ez az elmúlt években jó néhány gazdával megtörtént: vagy feladta és parlagon maradt a szőlő, vagy megpróbálja eladni a területeket. Tehát nem egyszerű a dolog, főleg azért, mert sok olyan szőlősgazda is megjelent az elmúlt években, akik úgynevezett hobbiborászok, nem rendelkeznek megfelelő tudással és szakértelemmel ahhoz, hogy minőségi szőlőt és borokat állítsanak elő.