Kapcsolódó
Ragaszkodás, tisztelet és hála – A csíkszeredai ételszentelés képekben
Ebben az évben is, ahogy 2001 óta minden esztendőben, Csíkszereda főterén gyűltek össze a hívek, hogy áldást kapjanak húsvéti eledeleikre az ünnep vasárnapján. A hímzett kendőkkel letakart kosarakban hagyományosan kalácsot, bárányt, sonkát, tojást, sót, esetleg bort visznek magukal az ünneplők. A több ezer embert megmozgató szertartást követően mindenki az otthonába vonul, hogy családja körében fogyassza el a megszentelt ételeket, véget vetve a böjtnek és örvendezve Krisztus feltámadásának. (FOTÓK: Teutsch Tamás)

Kora reggeltől sorjáztak a keresztény hívek Csíkszeredából és a környékről a város főterére, hogy részt vegyenek a katolikus világ egyik legnagyobb tömeget megmozdító ételszentelésén húsvét vasárnapján.

A kosarakba a hagyomány szerint kalácsot, sonkát, bárányt, tojást és sót tesznek.

"...van még hite ennek a népnek, ragaszkodik Istenéhez, hagyományaihoz, így a húsvét ünnepéhez kapcsolódókhoz is" – fogalmazott Tamás József, nyugalmazott segédpüspök, a szertartás szónoka.

Távolabbról is szép számmal érkeztek hívek. Ezek a motorosok stílszerűen csomagtartó dobozokban hozták magukkal szentelni való ételeiket, amit egyedi kendőkkel takartak le.

Az ételszentelés hagyománya több ezer évre vezethető vissza és Krisztus nyomán a keresztény világban is gyökeret vert. Az ételek megáldására maga Jézus adott példát. A csodálatos kenyérszaporításnál is előbb megáldotta, majd azután törte meg a kenyeret, és az utolsó vacsoránál szintén.

Az egyik évben 22 sorban, soronként 300 résztvevőt számláltak meg. Idén sem voltak kevesebben.

"...a nagyböjti időszakban a hívő emberek lemondtak bizonyos ételek fogyasztásáról, így hozva áldozatot Jézusért, aki a legnagyobb áldozatot hozta: élete föláldozását” – hangzott el.

Apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre szállnak a székelyföldi hagyományok.

Az ételszentelés tisztelgés Krisztus előtt és a hála kifejezése mindazért, amit a megváltásban tett az emberekért – emelte ki Tamás József.

A szép idő a szertartást követően is sokakat maradásra bírt a csíkszeredai főtéren.

A fegyelmezettség a székely ember sajátja, lévén, hogy katonanemzet, nem is várna tőle egyebet a társadalom, mint rendet, figyelmet, fegyelmet.

Napsütés, mosoly az arcokon – öröm, ünnep.

Csíkszeredai és környékbeli plébániák lelkészei végezték az ételszentelést.

Betöltötte Csíkszereda főterét a hívek tömege és ünnepi éneke.