Kapcsolódó
Lázadó kamerák - A kolozsvári rendszerváltás fotósai 2.
Az 1989-es decemberi események közepette fotózni Kolozsvár utcáin egyfajta félelemmel elegyedő ünnepi érzés lehetett. December 21-én kevesebben, de 22-én már egyre nagyobb számban merészkedtek ki fényképezőgépükkel az emberek, hogy tiszteletüket tegyék a város forradalmi halottai előtt, és hogy megízleljék a szabadság mámorát.
A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrizendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.
Cikkünkben folytatjuk a kolozsvári rendszerváltás eseményeiről készült kevésbé ismert fotók és a fotósok visszaemlékezéseinek közlését (az első rész itt olvasható). A harminc évvel ezelőtti kolozsvári történéseket korábban Fodor János történész segítségével is felidéztük.
A lefényképezett történelem nem teljesen egyenlő az objektív valósággal, hiszen mindenik fotós valahogyan belevitte saját személyiségét is képeibe, kezdődően azzal, hogy társadalmi helyzete, mindennapi életének akkori struktúrája a város milyen útszakaszain vezette és melyik napszakban. Annak a története is érdekes lehet, hogy mily módon vált az emberek társává azokban a napokban a fényképezőgép. Ahogyan Vilém Flusser filozófus is mondja, a kortárs történelmi események egyik ismertetőjegye, hogy a technikai képek (fotó, film, televíziós kép) döntő módon az esemény részeivé válnak.
Feleki Károly, fotográfus
1989 decemberében a kolozsvári Libertatea bútorgyár tervező részlegén dolgozott, ahol a gyár fotóklubjának felelőse volt. Később a Szabadság fotóriportereként próbált szerencsét, majd 1991-ig a Kolozsvári Művészeti Múzeumnak dolgozott. Jelenleg a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem (UAD) professzora. Fotósként mindig is kedvelte a dokumentarista fotózást: „Én hiszek a dokumentarista típusú fotózásban, mert ez a kemény típusú fotózás. Szeretem a képzőművészeti fotózást is, az szabadabbá tesz. De a dokumentaristánál oda kell figyelni arra, hogy az igaz legyen. Amit én hiszek igaznak, legalább olyan szempontból igaznak.”

Feleki Károly fotója.
Feleki Károly számára a rendszerváltás eseményei jóval tágabb időintervallumot ölelnek fel 1989 decemberénél. Első rendszerváltással kapcsolatos fotója a tévéjének képernyőjéről készült, amelyen nagyon zajosan egy magyarországi tévécsatorna műsorában beszámoltak a temesvári eseményekről. „Amikor Temesváron lőttek, én azt azonnal tudtam, mert volt egy antennám a tömbháztetőn. A budapesti adásban megjelent egy interjú Doina Corneával, akit a pincében filmeztek le. Bolhásan láttuk, de hallottuk. A Libertatea bútorgyárban dolgoztam designerként, én irányítottam a fotólabort, amelyik a gyár őrségének a raktárával volt szomszédos, attól egy ajtó választott el. Mindent hallottam. Ott 2-3 nappal Temesvár után pucolták a fegyvereket.”

Feleki Károly fotója.
Hat fényképezőgépe volt akkoriban, ebből kettővel fotózott azokban a napokban színes és fekete-fehér filmre. Ez a kép december 22-én készült a Mărăști téren. A bútorgyár munkásai a Technofrig és az Armătura munkásaihoz csatlakozva indult el december 21-én Kolozsvár központja fele. Aznap volt nála fényképezőgép, de nem merte elővenni: „Kimentünk a Horea útra, s azon felfelé az Astoriánál láttunk először tankot és katonát. Azok nem engedtek tovább a Dózsa György utcára, hanem be kellett kanyarodjunk a piac fele. Elől fiatal katonák, s mögöttük tíz tagbaszakadtabb, idősebb ember. A táskámban két fényképezőgép volt, az egyik automata, de hát reszketett a lábunk. Bekerültünk a Széchenyi (Mihai Viteazul) tér sarkára a gyógyszertárhoz, de akkor már lőttek. Én megbújtam egy trolibusz mögé, s mögüle láttam, amikor leesett egy ember a tanknál. Szóval nem mertem kivenni a gépet.” A Pata utcán keresztül jutott haza, a tömbházak között kikerülve a Mărăști téri torlaszokat, később ott is haltak meg emberek.





Feleki Károly fotója. Călin Nemeș román színész, a forradalom egyik áldozata a sebészeti kórházban. Feleki Károly a decemberi eseményeket követően rövid ideig a Szabadság fotósa lett. A fénykép 1990 januárjában készülhetett. „A Szabadságtól kaptam egy sajtós igazolványt. Azzal a papírral beengedtek a sebészeti szalonba. Ez az az emberke, aki kinyitotta a kabátját, hogy lőjetek. Itt még beteg volt, volt egy rádiója is. A folyosón egy katonasor között mentem át.”
Kovács András, fotográfus
Kovács András tűzoltó volt, később vált hivatásos, műtermi fotóssá. A kolozsvári fotóklub tagja volt. 2012-ben elhunyt, ezért fotósorozatáról kevesebb háttérinformációnk van.






Kovács András fotója. Nehezen beazonosítható a helyszín, de az örömében ölelkező pár képe annyira hatásosra sikeredett, hogy méltán válhatna a kolozsvári rendszerváltó napok egyik kultikus képévé. Emlékeztet egyébként arra a Times Square-en készült fotóra, amelyet Alfred Eisenstaedt a második világháború végének bejelentésekor készített egy matróz és egy nővér csókjáról a Life magazin számára.
Vas Géza, amatőr fotográfus
1952 körül kezdett el fotózni, mai napig aktív hobbifotós. Többnyire néprajzi, kalotaszegi témájú fotóiról ismert. A Metalul Roșu gyárban dolgozott.





CSAK SAJÁT