A közigazgatásilag Verespatakhoz tartozó Abrudkerpenyes (Cărpiniș) volt az egyik leginkább érintett település, alig maradt ház szárazon. Kereken egy hét telt el a nagy esőzésektől, amikor szombaton a helyszínen jártunk, hogy beszámolhassunk róla, hogy halad a takarítás a faluban. Szó szerint katasztrofális kép fogadott: az emberek magukra hagyva, egymást segítve takarítják a temérdek iszapot, de még nem tudják, mikorra végeznek. A helyiek arra panaszkodnak: segítséget sem a polgármesteri hivataltól, sem a katasztrófavédelemtől nem kapnak.
Emberemlékezet óta nem volt ekkora felhőszakadás a vidéken. A hegyoldalról leömlő víztömeg mindent magával sodort, még most is jól látszik, meddig ért a hömpölygő áradat, ugyanis a kerítéseken még ott lóg a felakadt, lerakódott hordalék. Egy hete éjjel-nappal takarítanak az emberek. A házakban kezdték, kipakolták a bútorokat, kimerték a vizet, mossák a falakat, mentik, ami menthető. A vezetékes vizet egyébre nem is lehet használni, csak takarításra, a fogyasztását ugyanis egyelőre megtiltották az embereknek.
A házak udvarán kialakított virágoskertekből, a veteményeskertekből semmi sem maradt meg, mindent elborít az iszap. Rettentő erős szag terjeng, ugyanis az áradat elmosta és az iszappal összekeverve elhordta a trágyadombokat és az emésztőgödrök tartalmát. Rengeteg házi- és haszonállat is odaveszett, voltak, amelyeket istállóstól együtt vitt el a víz. Az állattetemeket egyelőre nem tudták összeszedni, nem is nagyon tudják, hol keressék, mert a leáramló víz hosszú kilométereken át mindent elsodort, a hordalék pedig többméteres magasságban rakódott le az Abrud patak mentén végig az Aranyos folyóig. Félő, ha bomlásnak indulnak az állattetemek, az további fertőzésveszélyt jelent a bűz mellett.
Így néz ki Abrudkerpenyes központja. Az úttestet a katasztrófavédelem és a katonaság megtisztította, a földcsuszamlások okozta akadályokat elhárították, majd elvonultak. Otthagyták az embereket, hogy aki ahogy tudja, oldja meg a problémát. Akivel csak szóba álltunk, egybehangzón állította, hogy még egy markológépet sem küldtek segíteni a takarítást, az elképzelhetetlen mennyiségű hordalék és iszap elhordását. Az iskola előtt, sőt annak udvarán is másfél méteres magasságban áll az uszadék és minden, amit csak lehet képzelni, amit lehozott a hegyoldalról az ár.
Az iskolában ottjártunkkor is folyamatosan takarítottak. Az udvari játszótér állapota azonban jól jelzi a helyzet súlyosságát. Itt áll a közelben az óvoda, a posta és a kultúrház is. Ezek udvarán – még a jól látható takarítás után is – arasznyi az iszap vastagsága. Ez pedig, ahogy elkezd száradni, a porát könnyen felkapja a nyári szellő és sebesen repíti tovább.
Az iskola műfüves sportpályájából ennyi maradt. A pályát jó harminc-negyven centiméter vastag iszapréteg borítja. A lábnyomok nem valami iszapfoci maradványai, csak a helybéliek próbálták összeszedegetni a dolgaikat, amiket eddig sodort és itt rakott le a víz.
Az Abrud patak egyik jobb oldali mellékága okozta a legnagyobb bajt. Ez a vízfolyás normális esetben akkora, hogy lépésben át lehet ugrani, mondják a helybéliek. Egy hete azonban két-háromméteres víztömeg zúdult itt le, és vitt magával mindent. A part megerősítésére odaszerelt előregyártott betonelemeket úgy gyűrte össze a víz ereje, mintha csak papírból lettek volna.
Senki sem tudja honnan, de egy összetörött csille is itt landolt Abrudkerpnyesen a patakmederben. Minden bizonnyal valahonnan fentről a hegyről, a verespataki bányáktól sodorhatta le a víz, ami egészen elképesztő teljesítmény.
Ez egy fészer hátulja. Csodával határos módon ez úgy-ahogy állva maradt, de a mögötte-mellette lévő asztalosműhely mindenestől eltűnt: a víz elvitte a szerszámokat és darabokra törte, majd elsodorta az építményt is. Ugyanígy jártak a tyúkólak is, amelyeket az állatokkal együtt vitte el az ár.
Takarítás közben megmossák a talicskát, hogy ne száradjon rá az iszap. Furcsának tűnhet ez egy olyan helyen, ahol mindent üledék borít és lépni alig lehet. „Rend a lelke mindennek” – mondják most is az emberek, akik szakadatlan azon ügyködnek, hogy újra élhetővé tegyék környezetüket. Az üres területen állt egyébként az elmosott asztalosműhely, háttérben a farakás pedig annak a megmaradt darabjai, amennyit sikerült összeszedniük belőle.
Jól látszik a pusztítás ereje. A víz az ereszig ért, összehajlítgatta a tetőelemeket, az alapot pedig alámosta. A tulajdonos azt mondja, szerencsére ez a garázs megmaradt, bár a benne lévő autójukat már nem lehet megjavítani…
Itt egy vaskerítés, azon túl pedig egy betonhíd volt – semmi sem maradt belőle. Az áradás még a téli tűzifa egy részét is elvitte. Az itt lakóknak még szerencséjük is volt, mert valamennyi megmaradt, sokan vannak olyanok, akiknek a teljes tűzifakészletét elvitte a víz. „Ami van, majd megosztjuk egymással”, mondják, hozzátéve, hogy „szerencsére nagy a család”, és mindenki segít a másikon, ahogy tud. Az erdőre ugyanis nemcsak most, hanem még egy jó ideig nem lehet felmenni, hogy újabb tüzelőanyagot hozzanak.
Abrudkerpenyes alsó részén még drámaiabb a helyzet. Az Abrud patak egy másik mellékága is hatalmas pusztítást végzett: mindenestől elmosta a kőhidat, melynek helyére ideigelenes átjárót építettek, hogy a teherautók elszállíthassák az iszapot. Az átjáró túlsó oldalán is állt egy istálló, annak már csak hűlt helyét fotózhattuk le, viszont az állva maradt faépület oldalán jól látszik, hogy majdnem az ereszig ért a víz.
A faluban megtelepedett Lázár Károly gyermeke házát mutatja. A fiatalok épp a belső festést végezték, amikor érkezett az ítéletidő. Az ár levonulását a beépített tetőtérből nézték végig. A házban – mint ahogyan kívülről is jól látszik –, méteres magasságig ért a víz és a sár.
Szüntelen lapátolnak, talicskáznak az emberek. Itt éppen temesvári önkéntesek segítik a takarítást, de mint mondták a helybéliek, jöttek segíteni nekik Kolozsvárról, Nagyenyedről és Tövisről is. Meg is jegyzik, hogy bezzeg sem a polgármesteri hivatal, sem a tűzoltóság vagy a katonaság nem segít rajtuk. Amint levonult az ár és megtisztították a főutat, a tűzoltók a katonákkal együtt köddé váltak, az emberek pedig ott maradtak magukra hagyva életük katasztrófájával.
Veteményeskert. A lejtős területen két méternél is magasabb volt a víz, amely nemcsak a kerítésen, hanem az egykori abrudbányai keskeny nyomtávú vasút töltésén is átcsapott és úgy ömlött bele a túloldalon folyó Abrud patakba.
Vannak részek, ahová még el sem érkeztek a takarítók. A bajba jutott családok szerint még hetekig is eltarthat, mire az utcákról, udvarokról elhordják az üledéket.
A hetvenes éveiben járó Iosin Ana egyedül él. Bár a házába éppen nem jutott be a víz, a nyári konyhájában méteres víz állt. A bútorait innen ki kellett dobni, csak a cserépkályha maradt meg. A kamrában még most is arasznyi az iszap. A pincéjét teljesen elöntötte az ár, csak annyi élelme maradt, amennyi a hűtőszekrényben be volt zárva. Bár a tűzoltók segítettek a pincéből kiszivattyúzni a vizet, aztán magára hagyták az asszonyt, aki egyedül vedrezi az iszapot a konyhájából és a pincéjéből.
A pincében még a plafonról is iszap csöpög. Semmi sem maradt abból, amit itt tárolt. „Még egy sárgarépám sincsen, hogy levest főzzek” – mondja az idős Iosin Ana, aki mosolyogva teszi hozzá, hogy majd vesz voltban, nincs más választása.
Volt, ahol nem sár és iszap, hanem kőlavina borította be a házak udvarát, mint itt is, Abrudkerpenyes legalsó részén. Hihetetlen mennyiségű követ mosott le a hegyről a víz, az embereknek egyelőre fogalmuk sincsen, ezt mivel, mikor és hogyan tudják elhordani…
Ez a férfi ezzel a hatalmas rúddal az átfolyók kitakarításán dolgozik, ugyanis az iszap és a kő mindent betömített. Az emberek félnek, hogy egy újabb esőzéskor ismét elönti őket a víz. Azt mondja, azon a délutánon, amikor rájuk szakadt az ég, egész este és éjszaka kint volt és azon dolgozott, hogy felszabadítsa az ár útját. Azóta is nap mint nap kint van és takarítja az árkokat, átfolyókat. A félelem leolvasható az arcáról. Azt mondja, ilyet még sosem látott, és öregkorára azt kell megélnie, hogy élete munkája ment tönkre néhány perc alatt.
Ahol nem az ár, ott a földcsuszamlás okozott hatalmas károkat. Ezt az új faházat a lecsúszott domboldal borította fel. Előtte-mellette kert és udvar volt, most mindent kő és sár borít több méteres vastagságban.