Civilizált hippik fesztiválja Kolozsváron: Jazz in the Park
Koós Imola
Utolsó napjához érkezett a Jazz in the Park a kolozsvári Sétatéren. A város „elitfesztiváljaként” emlegetett rendezvénysorozat vasárnap este olyan együtteseket mutat be a közönségnek, mint a Tango With Lions és a N.O.H.A.
Már annyi spontán jellemzést hallottam a Jazz in the Parkról – „Kolozsvár elitfesztiválja”, „a mai hippik fesztiválja”, „rétegfesztivál” – és vitathatatlanul mindegyikben van igazság, egészében a Sétatéren zajló rendezvény mégis sokkal több mindezeknél.
A Sétatér fái között függőágyak százai hintáznak, a fűben, pokrócon vagy babzsákon kisgyermekek játszanak vagy alusznak békésen. Ez a kép fogad már harmadik napja délelőttől estig, a koncertek kezdéséig.
Biciklik pihennek gazdáik mellett, akik nem kapkodják el a fesztiválozást: van, aki már délelőtt kifeszíti függőágyát, és estig csak hintázik benne, egy sört vagy üdítőt kortyolgatva.
Itt a „természetellenes” események is természetesek, ahogy egy fűben fekvő plakát hirdeti: a plüssmacik találkozása éppúgy, mint az ingyenes ölelés. Nem is olyan rosszak ezek a „mai hippik”.
És ez abból is látszik, hogy kisgyermekes szülőknek, ünneplőbe öltözött öregeknek sincs semmi kifogásuk ellenük, sőt: szemmel láthatólag kiválóan érzik magukat a parkban.
A Kaszinóban mindeközben könyvfesztivál várja az érdeklődőket, magyar nyelvű könyvet nem láttam, de azt azért megállapítottam, milyen „jól áll” a Kaszinó enteriőrjének a sok-sok könyv.
A pavilonban olaszul, angolul, spanyolul és még az ég tudja hány nyelven csevegő társaság ugrabugrál. Közelebb lépve hajba vagy nyakba köthető karton masnit kapok és egy kedves meghívást, hogy lépjek a ringre. Táncoktatás folyik angolul és románul, annyi az érdeklődő, hogy alig van hely a lépéseket gyakorolni, de nem számít, mert mindenki nagyon jól szórakozik.
Talán túlzás azt állítani, hogy senki nem dob el szemetet a fűbe, de tény, hogy a Sétatéren a tömeg ellenére tisztaság van. A kukák estére, a koncertek idejére persze megtelnek, de melléjük, köréjük gyűjtik a hulladékot. Törött üveget, szilánkokat nem láttam, mint ahogy részegen duhajkodó embert sem. A biztonságiakat a chill-out zónában kaptam lencsevére, ugyanolyan lazán üldögéltek, mint bármely fesztiválozó, nem sok munkájuk akad.
Hogy a színpad(ok)ra álló zenekarok közül hány százalék játszik valódi dzsesszt, azon is lehet vitatkozni. Számomra azonban nem ez a lényeg. Nem is vagyok biztos benne, hogy egy szigorúan dzsessz-zenére épülő koncertsorozat képes lenne-e akkora tömeget megmozgatni, mint a Jazz in the Park így, a minőségi zenék jótékony kavalkádjával.
Annak érdekében, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és hirdetéseket, közösségi médiaszolgáltatásokat nyújtsunk, valamint elemezzük a látogatottságot, partnereinkkel együtt sütiket (cookie-kat) használunk oldalunkon. Kattintson az Elfogadom a sütiket! gombra az említett technológia webes használatának elfogadásához. A beállításai csak erre a weboldalra érvényesek. Erre a webhelyre visszatérve vagy az adatvédelmi szabályzatunk segítségével bármikor megváltoztathatja a beállításait.
Frissítettük az adatvédelmi tajékoztatónkat. Elolvasom