A Balaton történetében először bizonyosodott be, hogy a tóban jelen vannak különféle mikroműanyagok, ráadásul gyógyszermaradványok is kötődhetnek hozzájuk.

A mikroműanyag-terhelés az utóbbi évtizedben egyre nagyobb aggodalomra ad okot, ezek a parányi polimerek ugyanis akut és krónikus hatásokat okozhatnak az algáknál, illetve gerinctelen és gerinces szervezetekben is. Emellett az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a mikroműanyagok felületéhez emberi eredetű szennyező anyagok (például gyógyszermaradványok és növényvédőszerek hatóanyagai) is hozzákötődhetnek.

Ez tovább erősítheti az anyagok toxikus hatását, valamint az élő szervezetekben és a táplálékláncban történő feldúsulását. A közleményben a MATE és az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatóinak a Science of the Total Environment szaklapban közölt tanulmányára hivatkoztak, amely szerint a Balatonban lévő 50-100 mikrométeres mikroműanyagok bejuthatnak a nagy vízibolha tápcsatornájába.

A vizsgálatok során a szakemberek hétfajta polimertípust azonosítottak az 50-100 mikrométeres mérettartományban, amelyek közül a polipropilén- és a polietilén-szemcsék voltak a leggyakoribbak. Típustól függetlenül 1000 literenként átlagosan 5,5 fordult elő belőlük, amely hasonló az európai tavakban mért értékekhez. A kutatócsoport azt is igazolni tudta, hogy a polisztirol és a polietilén önmagában, illetve egyes fogamzásgátló-maradványokkal együtt viselkedési és biokémiai változásokat okoz a nagy vízibolha egyedeiben.

(Nyitókép forrása: I love Balaton Facebook-oldal | OPhoto - Peter Orban Photographer)