Jakab István egy húszas évei közepén járó marosvásárhelyi származású fiatal, aki egyszerre informatikus, dizájner és láthatóan-hallhatóan keresztény. Ez utóbbi egy kicsit kiemelkedik minden jellemzője közül, ugyanis közel 15 ezer fiatal érdeklődik Instagramon a hittel kapcsolatos tevékenysége iránt. Nem meglepő, hiszen a vallást és a hitet úgy teszi szerethetővé bejegyzéseivel – amelyekkel általában minden istenkereső azonosulni tud –, hogy Istent és Jézust fiatalos köntösbe bújtatja, tegezhető, focit kedvelő társként utalva rájuk, akik az emberek esendősége fölött nem ítélkeznek, hanem a rossz napokat, a félresikerült tetteket és odavetett mondatokat is megértik. Hiszen úgy vallja, „az a keresztény ember, aki Jézust elfogadja. Azt a Jézust, aki örök, mai, kreatív, vagány, megértő, határozott, szeretetteljes, igazságos, alázatos és türelmes. És biztos jól focizik. Onnantól pedig minden adott”. Hitről, a kereszténység modernizálásáról – keresztény dalok applikációjáról, prédikációról iPad-es jegyzetekből, természetben vett úrvacsoráról, keresztények tetoválásáról és közösségi sörözésről – illetve a fiatalok útkereséséről beszélgettünk.

–  Közel 15 ezer ember követi Instagramon ( de Facebookon is népszerű) a Hallgatlak profilod, ami „egy keresztény designer morzsáit” tartalmazza. Ez többféle szempontból is érdekes: először is azért, mert ha jól tudom, te matematika-informatika szakot végeztél egyetemen, és a reál beállítottság ellenére kreatív szakmában helyezkedtél el. Másodsorban pedig azért különös, mert gyakran hallani, hogy a hit nem menő a fiatalok körében, te mégis vállaltad, hogy népszerűsíted. Mesélnél arról, hogy miként kerültél erre az útra? Hogy ki is vagy valójában, és miért találod fontosnak a kereszténységet „emészthetővé”, fiatalossá tenni?

– Így van, informatikát végeztem, bár emellett évekig foglalkoztam marketinggel és grafikus tervezéssel, az elmúlt években pedig ezeket ötvözve digitális termékdesignerként tevékenykedek, ami egy részben kreatív, részben analitikus szakma, amit én nagyon szeretek és elég jól körülír engem. Szeretem a kihívásokat, a szokatlan véleményeket, az újításokat, a problémák feltérképezését, az önkifejezést, talán kicsit szeretek a középpontban is lenni, bár igyekszem odafigyelni arra, hogy mindezekben megtaláljam az egyensúlyt.

Hagyományos keresztény családban nőttem fel, édesapám református lelkész, édesanyám pedig vallástanárnő, elég sokáig kimondottan konzervatívnak tartottam magam, mára ez már bizonyos értelemben lazult, de alapvetően ugyanúgy gondolkodom a hitről, vallásról, viszont a módszereket illetően nagyon szeretem és szükségesnek is látom a progresszív ötleteket. Nem szeretem, mikor a kereszténység a való élettől teljesen különállónak tűnik, ha az a benyomás, hogy a nyelvezet nehezen érthető vagy nem hétköznapi. Hiszem, hogy az, amit kaptunk, valóban nem hétköznapi, de azt is hiszem, hogy erről úgy kell beszélni, hogy a hétköznapi életben is megélhető, értelmezhető és alkalmazható legyen. Különben nagyjából 7-8 éve foglalkozom keresztény zenével, ami a leginkább kifejező oldala a hitnek. A zene mondjuk az élet minden más terén is hihetetlenül erőteljes. Szuper találmány (teremtmény).

– A „Szia, Jézus! Köszi, hogy tegezhetlek!” vagy az „Istenem, segíts, hogy elég vizet igyak” ima, illetve a „köszönöm, hogy megteremtetted az alvást” hála – hogy csak néhányat említsek – mind olyan bejegyzés, ami mindenki számára befogadhatóvá, mi több, szerethetővé teszi a hitet. A keresztények egy része úgy nevelkedik, hogy Istenben és Jézusban egy felsőbb hatalmat lát, az urat, uralkodót, és nem a barátot, a társat. Milyen a te hited, számodra mitől különleges kereszténynek lenni?

– A keresztények egy része tényleg így nevelkedik, viszont azért mégis sokan vannak, akik nem. A kérdés mindig a személyes élmény. Amikor valaki nem csak ért ezt-azt Istennel kapcsolatban, hanem valóban megél valamit abból az örömből, ami általa a miénk. Én gyakran érzem ezt zenélés közben, a természetben, vagy akkor, amikor erőt kapok egy probléma megoldásához, esetleg találkozok valakivel, aki valamiben hihetetlenül tehetséges: ezek mind-mind hétköznapi csodák, amelyek megerősítenek abban, hogy az élet mennyivel többről szól annál, mint amit mi gondolunk róla.

Másrészt úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége van egy alapra, amihez bármi mást viszonyíthat, ami nem változik, ami igaz: a kereszténység ezt maradéktalanul megadja, ha kellő nyitottsággal állunk hozzá. Ugyanúgy, ahogy bármit, ezt is lehet rosszul értelmezni, rosszul használni. Szerintem a Biblia egy tökéletes alap – és amúgy annyi érdekes témával foglalkozik; nem is gondolnánk –, azontúl pedig a nyitottság a kulcs.

– Mi a története az Instagram-fiókodnak, és mi a célod a Hallgatlakkal? Gondoltad volna, hogy ennyire kedvelt lesz a fiatalok körében?

– Kezdetben nagyon rövidke kis gondolatokat tettem közzé Instagramon, leírás nélkül, szárazon, így az értelmezést a követőre bíztam. Idővel aztán kezdtem leírásokkal kiegészíteni a bejegyzéseket, mert kicsit többet szerettem volna mondani bizonyos gondolatok kapcsán. Főleg olyankor, mikor félreérthető lehet 1-2 szócska. A Hallgatlak egy keresztény designer morzsáit osztja meg: ezek nem csupán Istenről szóló gondolatok, hanem úgy általában bármi, ami engem foglalkoztat. Egy kérdés, felvetés, vallomás, imádság, kiáltás. Bármi. De tényleg bármi. Akár banális dolog. Mint például „Ha nagymamám vendéglőt nyitna, a KFC bebukna”, „Inkább nem mondok semmit” vagy a „Szépen is lehet mondani”.

Úgy látom, hogy mindez attól lehet értékes, hogy nagyon sokunknak hasonló élményeink vannak, ezért érdekes a követőknek mindaz, amit az oldalamon találnak. Ugyanakkor próbálom interaktívvá is tenni, gyakran beszélgetések alakulnak ki vagy szavazásokat teszek ki sztoriban („Lehet-e tetoválása egy kereszténynek?” – szerintem amúgy inkább igen, mint nem). A válaszokat másokkal is megosztom, úgyhogy nagyon sok esetben nem egyirányú a kommunikáció. Hallgatjuk egymást.

A követőket illetően pedig reméltem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen sokakat fognak érdekelni azok a tartalmak, amelyeket megosztok. Ez szuper érzés, de elég nagy felelősséggel is jár: van olyan bejegyzés, amely közel félmillió embert elért, ami azért eléggé súlyos figyelembe véve azt, hogy manapság milyen könnyen tartanak a fiatalok (meg úgy bárki) hitelesnek valakit pusztán attól, hogy sok a követője. Ez nagyon nem így működik, próbálok nem visszaélni ezzel, hanem továbbra is magamat adni: az én hiányosságaimmal együtt.

– Mi lehet a magyarázat arra, hogy ennyi embert megmozgatnak ezek a szösszenetek? Mindig ennyire nyitottan fogadták a hittel kapcsolatos megnyilvánulásaid, vagy volt időszak, hogy támadtak ezek miatt?

– Valamelyest divatosak lettek a hasonló tematikájú oldalak, amikor 4-5 éve elkezdtem a Hallgatlak-ot, akkor ez még nem feltétlenül volt így. Az embereknek egyre kevésbé van idejük vagy türelmük hosszabb tartalmakra, viszont az igény arra, hogy foglalkozzanak lelki vagy gyakorlati kérdésekkel, az mindenkiben ott van. Így tehát ezek a kis gondolatébresztők gyakran betalálnak.

Az elmúlt néhány év kapcsolódásai és tapasztalatai segítettek jobban érteni másokat, jobban érteni azt, hogy mennyire fontos a kegyelem és hogy Isten sokkal kreatívabb és vagányabb, mint ahogy azt sokszor gondolnánk. A hitem miatt soha senki nem támadott, legfeljebb vitáztunk egy nagyot egy-két amúgy is jelentős témáról.

A követőim nagy része 16 és 28 év közötti fiatal, úgy 70-80 százalékban vallják magukat kereszténynek, a legtöbben pedig magyarországiak. Ezen túl nagyon sok más emberrel találkozok az oldalon, aminek alapvetően örülök, mert beállítódástól függetlenül bárki lehet izgalmas, értékes és vagány. Én nem téríteni akarok. Örömmel beszélek mindarról, amit Istennel és kereszténységemmel kapcsolatban megélek, de nem akarok senkit sem győzködni. Senki ne értsen félre: nagyon szeretném, hogy valóban eszköz lehessek abban, hogy emberek ráébredjenek dolgokra, de ez szerintem nem így működik. Én csak beszélek arról, amit megélek, arról, amit gondolok, amit értékesnek vagy éppen viccesnek találok, de a többi nem rajtam áll. És ez így van jól.

– Ha jól tudom, te keresztény fesztiválokon, fiataloknak szervezett keresztény programokon is részt veszel, tehát van tapasztalatod ennek a korosztálynak a hithez és valláshoz való viszonyulásáról. Milyennek látod? Valóban eltávolodtak Istentől, bizonytalanok, nem sikerül kapcsolódniuk?

– A COVID sokat változtatott. Sokaknak kimaradtak a táborok, kritikus éveikben hiányozhatnak azok a tipikus interakciók, amiket mi például megéltünk. Viszont alapvetően lelkesek, de picit nehezebben megközelíthetőek, és nagyon sok felszínes tartalommal találkoznak. A bizonytalanság pedig sajnos ennél általánosabb, ahogy a bizalmatlanság is – legalábbis erre következtetek a visszajelzések alapján. De a lelkesség és a nyitottság nem veszett el, erre kell alapozni, beszélgetésekre és élményekre van szükség.

Kapcsolódó

Szükség szülte rossz vagy korábban kiaknázatlan lehetőség – az online hitélet dilemmái

A misék, istentiszteletek online közvetítését olyanok is követik, akik nem lennének ott a templomban, azonban megtörténhet, hogy hosszú távon a hívek elkényelmesedéséhez, a gyülekezeti élet sorvadásához vezet.

hitélet online egyház koronavírus Romániában

– A nehézkes kapcsolódásnak mi lehet az oka? Mondhatjuk azt, hogy a kereszténység néha régimódi? Hogy nem feltétlenül működnek napjainkban azok az elvek, amelyek a múltban a hívek útját egyengették? Mi az, amin ideje változtatnia az egyháznak? Mert a világi trendek nem mindig teszik lehetővé, hogy a tízparancsolatot vagy az ószövetségi tanításokat például az elvárásoknak megfelelően alkalmazzuk az életünkben.

– Szerintem az elvek alapvetően működnek, ha értékekről beszélünk. Ezek nem kitaláltak, hanem a Bibliára alapozottak, ez csak így működhet. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk bizonyos dolgokat belemagyarázni az igébe – vagy éppen félremagyarázni –, ami természetesen nincs rendjén. Én református vagyok, leginkább ezzel is tudok azonosulni, de nem szabad az legyen a cél, hogy akár másoknál, akár az én felekezetemben a hibákat keressem. A közös dolgokra kell összpontosítanunk, hiszen az alapüzenet és az alapvető cél ugyanaz.

Módszereket illetően viszont valóban újításokra van szükség. Én úgy gondolom, hogy a modern elemek, a kötetlenebb istentiszteleti rend és az alternatív programok (akár az online térben) mind-mind szükségesek ahhoz, hogy ne csak értékes, hanem érdekes is maradjon az egyház. Ezenfelül továbbra is fontos, hogy különböző emberek vegyék ki a részüket a szolgálatból. Nem szabad a lelkipásztorokat megkerülni, de azt sem lehet, hogy mindent tőlük várjunk el. Ez egyáltalán nem életszerű, s talán nem is igazságos. Bátran elő lehet állni ötletekkel, bátran szolgálhat bárki, bárki elmondhatja, ha valami nem tetszik vagy másképp jobban működhet. A jó ötleteknek helyük van. Így születhet keresztény dalokat tartalmazó IKE-dalok alkalmazás, így prédikálhat a lelkész akár iPad-es jegyzetekből, így vehetünk úrvacsorát a természetben – rövidnadrágosan, énekelhetünk gitárral, tölthetünk fel online tartalmakat, beszélhetünk mindennapi dolgokról, grillezhetünk együtt, megihatunk egy sört. Élményekre van szükség, arra, hogy az a bizonyos testvéri kapcsolat valóban az lehessen.

Kapcsolódó

A focisták, akik soha nem káromkodnak a pályán – kolozsvári ferencest kérdeztünk a papi labdarúgó-Eb-ről

Olykor előfordul, hogy sárgalapot kap a pap vagy a szerzetes, mert az „ellenfél lába lassabb, így az övé alá kerül”, de a pálya nem hangos a káromkodásoktól, szentmisét tartanak a meccsek előtt, és a szurkoló hívek süteményeit majszolják.

szerzetes pap focimeccs Európa-bajnokság

Az biztos, hogy a sok inger, amely mindenhonnan ér, nem könnyíti meg a dolgunkat, ahogyan az sem, hogy bizonyos nyugati hullámok olyan jelenségeket próbálnak normalizálni, amelyek alsó hangon megkérdőjelezhetőek. Nekünk viszont a saját életünkre kell koncentrálni, itt kell rendet tenni. A tízparancsolat vagy az új-szövetségi útmutatók mind arra szolgálnak, hogy nekünk jobb legyen. Rövid- és hosszútávon. Ugyanakkor ezeket nem lehet és nem szabad kontextusból kiragadva értelmezni. A tízparancsolat együtt működik a hittel, reménnyel, szeretettel, a józanság lelkével és mivelünk. Mindezek célja nem az, hogy elítéljen minket, hanem segítsen nekünk tükörbe nézni, segítsen vigyázni magunkra és családunkra.

Tudatosságra kell törekednünk, minden téren: táplálkozás terén, a természethez fűződő kapcsolatunkat illetően, baráti körünkben, családunkban, munkában és a hitben. Ha meg az a kérdés, hogy mindezeknek meg lehet-e tökéletesen felelni, a válasz egyértelmű: nem. De ez nem azt jelenti, hogy már indulásból legyintek erre, hanem tudom, hogy tévedés esetén nem leszek sehonnan kitagadva. Sőt, így fejlődök.

– Voltaképpen mi a kereszténység lényege? Mitől keresztény valaki? Mert a templomba járás és mindennapos imádkozás láthatóan nem elegendő.

– Az a keresztény ember, aki Jézust elfogadja. Azt a Jézust, aki örök, mai, kreatív, vagány, megértő, határozott, szeretetteljes, igazságos, alázatos és türelmes. És biztos jól focizik. Onnantól pedig minden adott. Hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Felelősséggel jár az is, hogy keresztények vagyunk, mert a nem-keresztények a mi viselkedésünk alapján formálnak véleményt a hitről. Ez azért nagyon nagy feladat. De nagyon sok szuper keresztény embert ismerek. Akitől tanulni lehet. Aki látja a hit és tudomány közti összefüggéseket. Aki kellően laza is tud lenni. Aki őszinte. Aki alázatos.

Most így látom, de ez még sokat alakulhat. Nem tudok ezekre tökéletes választ adni, de igyekszem keresgélni: a kép egyre színesebb.

– Matematika-informatika, design, hit, zenélés – hogyan kapcsolódnak ezek össze az életedben? Egyáltalán sikerül mindet egy egésszé gyúrnod, vagy lavírozol a különböző hobbik, hivatások között?

– Persze, hisz ezek nagyon jól megférnek egymás mellett. Ez én vagyok és én jól vagyok. Igyekszek mindent vizuálissá és megérthetővé tenni, a munkám is erről szól, ahogy a Hallgatlak is. Vagy a zenélés. Tényleg arra törekszem, hogy az oldalam valóban érdekes legyen. Sok ötletem van még arra, hogy hogyan fejlesszem tovább, de ez még a jövő zenéje. Ember tervez, aztán meglátjuk.