„… kölyöknek transformersz kell mondtam ugy-e, ne akassz ki már eljöttem, forduljál meg, nagy bőgés lesz, hol parkoljak, ráksúly egye, bédugult az egész város, policok is mind figyelnek / karácsonyfát kitől vegyük, ejsze nincs meg, ne őrjíts meg, nem volt időm, egyfeszt futok, műfenyővel nehogy hazaállíts, jó, de a normand mind elfogyott, akkor menj ki az erdő alá, s fa nélkül haza ne jőjj, nem is megyek…” – fogalmazott népszerű Facebook-bejegyzésében Miklós Csongor pszichológus, aki humorosan próbálta figyelmeztetni ismerőseit a közelgő ünnepi őrületre. Kíváncsiak voltunk, mi okozza a karácsonyi veszekedéseket – amelyeken szinte minden család átesik az év utolsó heteiben –, és hogyan lehet elejét venni a csetepatéknak, így komolyra fordítottuk a szót. Miklós Csongor szerint a tervezés és az igényeink kimondása sokat nyomhat a latban, ugyanakkor meg kell értenünk, a tökéletes karácsony csak illúzió, a valóság tökéletlen, ettől emberi.

Sokan már ősz végén frusztrációt éreznek a közelgő ünnepek miatt, és szorongásukat csak erősítik az üzletekben már novemberben megjelenő karácsonyi dekorációk. Ilyenkor még szinte senkit nem foglalkoztat a karácsony, de a mindent elöntő ünnepi dalok és ajándékjavaslatok a korábbi évekből származó stresszélményeket idézik – amikor a fatalp, a szaloncukor kötözés, a kései ajándékvásárlás, a sütés-főzés fennakadásai csetepatékat eredményeztek a családban.

Így a soron következő előkészületekig ezeken a rossz emlékeken rágódhatnak a családtagok, miközben észrevétlenül gyártanak újakat a következő évre. Nem csoda, hogy a várva várt pihenési időszak, és a terv, hogy az idei ünnep a meghitt családi együttlétről fog szólni, időközben szertefoszlik: az előkészületek folyamán még magasabb lángon égnek az eleve fáradt felnőttek, karácsonykor pedig a legkisebb véleménykülönbség is bombaként robban – általában fadíszítés, konyhai munkálatok vagy ajándékvásárlás közben, véli Miklós Csongor pszichológus, akivel a karácsonyi csetepatékról beszélgettünk.

Sok családban szinte természetes velejárója az ünnepnek a veszekedés, az összezörrenések hátterében pedig az elfojtott sérelmek és korábbi stresszhelyzetek állhatnak, amelyek az összezártságban, egymásrautaltságban hamar felszínre törnek. Szinte mindenki úgy várja az ünnepet, hogy magában megfogalmazza, idén nem enged teret a veszekedésnek, ám az elhatározás kevés ehhez, ahogyan az utolsó hónapban történő „gyorstalpaló” is. Azaz egy hónap alatt nem lehet megváltoztatni a kapcsolatainkban mindazt, amivel gondjaink vannak. Ezek pedig rendszerint karácsonykor buknak ki a felekből…

 Mivel a karácsonyi időszak az irreális elképzelések időszaka is, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a szeretet ünnepén kevésbé törnek felszínre az indulatok, mint általában, azonban kifejezetten nehezebb az ünnep folyamán türtőztetni magunkat.  A vágy, hogy „legalább most legyen kicsit jó és varázsos” sokakból megfelelési kényszert vált ki, és a tökéletességre törekvésben még inkább elfáradnak az emberek ahelyett, hogy az ünnep igazi lényegére, az együttlétre és pihenésre fókuszálnának.

„Mindenkinek más az elképzelése az ünnepről, az azonban közös jellemzőnk, hogy év vége fele mind arra várunk, hogy megpihenhessünk, otthon lehessünk szeretteinkkel. Régebben csakis erről szóltak az ünnepek, ám a fogyasztói társadalmat nagyban befolyásolják a reklámok és a kirakatok, amelyek elhitetik, hogy csak akkor lesz meghitt és boldog az ünnep, ha számtalan terméket beszerzünk hozzá” – osztja meg velünk a pszichológus, akinek meggyőződése, az élet teljesen különbözik a kirakatok és reklámok által megrajzolt, púderes „valóságtól”, és a két világ különbözősége már éppen elegendő ahhoz, hogy feszültséget, frusztrációt generáljon, hát még akkor, ha az önismerettel és emberi kapcsolatainkkal is hadilábon állunk.

Ezeken pedig csöppet sem könnyít a tény, hogy karácsony közeledtével nem csupán a varázsos hangulat megteremtésére feszülünk rá, hanem számtalan apróságra is. Ebben az időszakban rengeteg fontosnak tűnő teendőre koncentrálunk: az ajándékoknak, az ételeknek, a találkozásoknak is különlegesnek kell lenniük mindamellett, hogy „varázsos hangulatnak kell betöltenie a házat”. Ezek a feszültségek a különféle külső, környezeti, belső vagy akár családi elvárásokból táplálkoznak – például abból, hogy „bejgli nélkül nincs karácsony” vagy „ajándék és feldíszített ház nélkül nem ünnep az ünnep”.

Ha tudatosan élünk és gondolkodunk, illetve egy kicsit lassítunk, akkor ezek a problémák valamelyest árnyalhatók, de az ünnep lényegének újrafelfedezésében az segíthet leginkább, ha megtanuljuk megfelelően megfogalmazni az igényeinket és azokat merjük kimondani egymásnak. A szakember szerint ebben az eleve frusztrált novemberi-decemberi időszakban olaj a tűzön, hogy a sokan nem tudják úgy kifejezni magukat, hogy azzal ne bántsanak meg másokat, későn veszik észre vagy talán észre sem veszik, hogy azzal, ahogyan megfogalmazzák a mondandójukat, megbántanak másokat; közben feltehetően nem is gondolnak a saját igényeikre, mert egy eszményképnek igyekeznek megfelelni a nagy rohanásban.

„Nem igazán gondolkodunk a saját igényeinken: itt az év vége, robotolunk, sietünk, hogy mihamarabb pihenhessünk. Közben nem beszélgetünk. Pedig fontos lenne, hogy december közeledtével elmondjuk egymásnak, hogy mit érzünk: asszertíven kommunikáljunk, fejezzük ki a rossz érzéseinket is úgy, hogy az ne legyen bántó. Ehhez viszont szükség van a tudatosságra, az önismeretre és a társunk elfogadására” – részletezi Miklós Csongor hangsúlyozva, hogy nem jó módszer csupán karácsony közeledtével beszélgetni, mert, ha beleesünk abba a csapdába, hogy év közben a munka határoz meg bennünket, és karácsonykor próbálunk együttműködni a családtagokkal, hamar felszínre tör, hogy mennyire távoliak, összeegyeztethetetlenek az igényeink és az elképzeléseink, így könnyen elszabadulhat a pokol az együttléteink során.

A veszekedéseknek voltaképpen nem is a karácsonyhoz, hanem inkább a rendezetlen kapcsolatokhoz van köze. Illetve a kiüresedett rituálékhoz, amelyek inkább vannak terhére az embernek, semmint örömére: a menetrend szerint történő sütés-főzés, ajándékvásárlás „mindenkinek”, rokonlátogatás, nagy eszem-iszomok nem keltenek mindenkiben békét, sokan bosszankodnak miattuk.

Erre az a magyarázat, hogy egész decemberben loholunk az ajándékok után, és mivel a többség hétköznap délelőttönként dolgozik, délután vagy hétvégén hatalmas sorok alakulnak ki az üzletekben, ilyenkor dugul be a forgalom. A megnövekedett várakozási idő stresszreakciót vált ki, és mivel mások is hasonlóan frusztráltak, türelmetlenkedni, civakodni kezdenek egymással az idegenek is, hát még a családtagok.

A pszichológus szerint a veszekedés egy támadás, ami arról is tanúskodhat, hogy a kapcsolat nincs rendben – ha később le tudnak ülni megbeszélni, hogy „ez nem neked szólt, azért voltam felháborodott, mert a forgalomban ragadtam”, akkor nem okoz sebet. Azonban amennyiben a szőnyeg alá söpörik vagy napokig tépelődnek az elhangzottakon, elidegenítheti egymástól a párokat. A karácsony egyébként is tökéletes alkalmat biztosít arra, hogy nézeteltérések alakuljanak ki, mert több időt tölt együtt a család ilyenkor, így nagyobb az esélye annak, hogy felszínre kerüljenek a sérelmek. A veszekedések rendszerint nem az aktuális problémákból adódnak, hanem a felhalmozódott gondokból: egy olyan kapcsolatban, ahol a felek nem tudják rendezni a konfliktusaikat, csak azért, mert karácsony van, nem fognak tudni jobban boldogulni egymással. Minél nagyobb a feszültség bennünk, annál gyanúsabb, hogy az nem csak egyetlen konkrét helyzetnek szól.

Sokszor az emberek nem is azon veszekednek, amiből igazából a feszültségeik adódtak: a karácsonyinak látszó veszekedés az, amikor azt hisszük, a karácsonyfatalp felszerelésén, a csúcsdíszen, az odakozmált ételeken veszekszünk, holott voltaképpen az történik, hogy az egész éves gondjainkkal szembesítjük a másikat. Például bánt, hogy egész évben nem vesz figyelembe a társunk és nem méltatja a törekvéseinket, de helyette az robban ki belőlünk, hogy „már megint húzod az időt a karácsonyfatalppal, egyébként is rosszul raktad rá a csúcsdíszt!”.

Az összezártság erősíti az emberben a megoldatlan konfliktusokat: például, ha a feleségnek év közben az az érzése, hogy a férj nem veszi ki a részét a házimunkából és a gyereknevelésből, ennek a bántódásnak a szikrája karácsonykor lobban lángra, amikor „még ilyenkor sem képes rá”. Dühösebb, lesz, mint máskor, mert arra számított, hogy az ünnepeken minden tökéletes lesz. Az ünnep felfokoz minden problémát, kibuggyannak a konfliktusok. Ugyanakkor valóban léteznek tipikusan karácsonyi veszekedések, ezek azok, amelyeknek nincs akkora erejük, a stressz és a maximalizmus váltja ki mindet. Azaz a tény, hogy valaki nem megfelelően határozta meg az ünnepe fókuszát.

Az éves rutin helyett egy másfajta, idegtépőbb karácsonyi rutin ül a családokra

Az egész évben várt ünnepi időszak teremt egyfajta belső nyugtalanságot, ha azt nézzük, hogy kizökkent a megszokott rutinból, és a strukturálatlan szabadidő azt az érzetet kelti, hogy bármi megtörténhet. Mindenki várja a karácsonyt és az év végét, de hogy mekkora felhajtással és készülődéssel jár, azt csak akkor érezzük, amikor közeledünk az ünnepekhez, mert érzelmileg és szellemileg is kifáradunk. Vágyunk valamire, de a fokozatos elcsendesedés és megnyugvás helyett egy utolsó nagy hajrában találjuk magunkat, és a pihenésnek még csak nyoma sincs. Befészkeli magát a mindennapjainkba a főzés, nagytakarítás, ajándékvásárlás körüli tépelődés – részletezi Miklós Csongor pszichológus.

Elmondása szerint igényünk van a figyelemre és a törődésre, és karácsony előtt ez mintha fokozottabban lenne jelen bennünk; mégis jellemző, hogy nem mondjuk ki, mit várunk el, és megsértődünk, amikor nem az történik, amire számítottunk. Sokan a különféle nehézségeket személyes sérelemként, kudarcként élik meg, illetve az sem könnyít, hogy társadalmunknak alig része a konstruktív jellegű vita, mintha nem lenne vitakultúránk, ha véleménykülönbség adódik, egyből veszekedésbe bocsátkozunk. „És, ha valaki nem ért velünk egyet, azt máris személyes támadásnak vesszük. Önmagában nincs gond a veszekedéssel, a negatívumoknak is felszínre kell törniük, de a békülés hiánya bonyodalmakat okozhat, újabb és újabb összetűzéseket szülhet” – vélekedik a szakember, aki szerint a karácsonyi csetepaték megelőzhetők a tervezéssel.

„Amikor közeleg december, üljön le a férj és feleség egy kávé mellé, és beszéljék meg, hogy kinek mit jelent az ünnep. Építsenek fel stratégiát, mert tervezés nélkül nem tud békésen zajlani. Ez azért is fontos, mert a beszélgetés közben megtudhatunk még egymásról dolgokat, és könnyebb otthon, még az ünnepektől távol megbeszélni mindent, mint akkor amikor már beálltak a sorba a kassza mögé, és civakodni kezdenek, hogy ki mit vásárolt”.

Mint mondja, a gazdasági válság is nehézséget okoz. Az árak az egekig ugrottak, a fizetések viszont nem nőttek. „Kifordult magából minden. Szinte bele sem gondolunk abba, hogy a szeretet ünnepén mire kellene fókuszálnunk, az egész vásárlási és bizonyítási lázzá alakult: nem az érzelmekről és a kapcsolódásról szól, hanem egymás fizikai tárgyakkal való megajándékozásáról”. Ne tegyük a karácsonyt teljesítménytúrává: ne vállaljunk plusz feladatokat, az ünnep az egymásra figyelésről szól, nem arról, hogy kibírjuk az együtt töltött időt, és stresszeljünk a külsőségeken. A munkamegosztás, a másik bevonása is sokat segít: bízzunk a társunkban, bízzunk a gyermekünkben. Ne az legyen a karácsonyi élmény, hogy „anya sikálja az ablakot, és sír, hogy éjszaka lesz ideje főzni”. Közben nem bízik apa képességeiben, ezért nem is bíz rá teendőket.

A feszültség miatt elvész a varázs. „Ezért is szükséges mérlegelni, ki-ki döntse el, hogy a nagy bevásárlási lázzal nem okozunk több kárt a kapcsolatainknak, magunknak, a pénztárcánknak, mint amennyi örömöt kiváltunk?”