A Parkinson-kórt sokan kizárólag a kézremegéssel azonosítják, valójában azonban jóval összetettebb betegségről van szó. Miközben a kutatók továbbra is keresik a betegség pontos okait és a megelőzés lehetőségeit, a korai felismerés és a megfelelő kezelés ma már hosszú évekre javíthatja az érintettek életminőségét. Dr. Csíki Éva Klára neurológus főorvossal beszélgettünk a figyelmeztető jelekről, a korszerű terápiákról és arról, hogyan lehet együtt élni a Parkinson-kórral.

Az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) adatai szerint Romániában folyamatosan nő az új Parkinson-kóros esetek száma. Míg 2022-ben 8432 új beteget regisztráltak, 2023-ban már 10 032-t, 2024-ben pedig 10 758-at. Ez két év alatt több mint 25 százalékos, 2020-hoz képest pedig több mint 50 százalékos növekedést jelent. Az emelkedő tendencia országos szinten egyaránt megfigyelhető városi (55%) és vidéki (45%) környezetben, valamint a nőknél (54%) és a férfiaknál (46%) is. A jelenlegi becslések szerint mintegy 80 ezer Parkinson-kóros ember él Romániában.

Világszerte szintén gyors és példátlan növekedés tapasztalható: a betegek száma akár meg is duplázódhat 2050-re. 2021-ben a világon 11,8 millió Parkinson-kóros beteget tartottak nyilván, 2016-ban viszont csak 6,1 milliót. Tehát öt év alatt majdnem duplájára nőtt a számuk. 2025-ös számok egyelőre nem nyilvánosak, de az adatok alapján 21 millióra teszik a számukat. A szakemberek szerint ezek az adatok azt mutatják, hogy a Parkinson-kór egyre súlyosabb népegészségügyi problémává válik, amely nagyobb és nagyobb terhet ró az egészségügyi rendszerre.

A betegek számának növekedését Hargita megyében is tapasztalják. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház neurológiai osztályának főorvosa, dr. Csíki Éva Klára tájékoztatott minket arról, hogy miként zajlik jelenleg a Parkinson-kórral élők kezelése Csíkszeredában, de arról is beszámolt nekünk, hogy milyen figyelmeztető jelek alapján érdemes mielőbb orvoshoz fordulnunk, továbbá a betegség kezelésének módjáról is érdekes és hasznos információkkal gazdagodtunk neki köszönhetően.

A beszélgetésünk elején tisztáztuk annak az egyik lehetséges magyarázatát, hogy miért vannak egyre többen a Parkinson-kórosok. A főorvos rámutatott, hogy mivel nő az átlagéletkor, egyre többen érik meg az időskort, a Parkinson-kor pedig gyakoribb az időseknél – 50 éves kor felett várható a kezdete, bár a betegségnek vannak fiatalkori formái is – részben ennek tulajdonítható a növekedő számuk, részben pedig ismeretlen okoknak.

A tudomány jelen állása szerint a betegég kialakulásának a hátterében több ok is fellelhető, örökletes tényezők is. „Az örökletes faktor bizonyított, de sok esetben nem kimutatható, és mégis megjelenik a Parkinson-kór. Különféle tényezőkkel hozták összefüggésbe, és többféle tényezőt vizsgáltak azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami esetleg hajlamosít erre a betegségre” – közölte. Kifejtette, hogy toxikus anyagok hatását, például rovarírtó szereknek való kitettséget, a légköri szennyeződést is a lehetséges kiváltó okok között tartják számon, de legnagyobb rizikófaktor mégis az életkor, mert a leggyakrabban 50 éves kor fölött kezdődik. Vannak korai formák is: az esetek körülbelül 3-7 százaléka ez alatt az életkor alatt kezdődik, ezt nevezik juvenilis vagy fiatalkori Parkinson-kórnak.

Dr. Csíki Éva Klárától azt is megtudtuk, hogy a betegség kialakulását összefüggésbe hozták a magas vasfogyasztással, mangánbevitellel, valamint D-vitaminhiánnyal is. Továbbá a kutatók azt is kimutatták, hogy a túlsúlyos személyek és a kettes típusú diabéteszesek esetében gyakoribb ez a betegség. De tanulmányozták azt is, hogy mi lenne védőtényező a kór kialakulása ellen, és azt figyelték meg, hogy a dohányosoknál ritkább a Parkinson-kór. „Ez nem jelenti azt, hogy a dohányzás védőtényező. Lehetséges, hogy kisebb a dohányzásra való hajlam, azok körében, akik hajlamosak Parkinson-kórra. Ezt megfigyelték a koffeinfogyasztással kapcsolatban is, tehát a több koffeint fogyasztók körében kevesebb a megbetegedés, de a kapcsolatot még nem tudták bizonyítani” – mutatott rá a főorvos.

Kiemelte, hogy a Parkinson-kór megelőzésére kedvező hatású lehet a rendszeres testmozgás. Bizonyos gyógyszereket is, például az ibuprofént tanulmányozták ilyen célból, de messzemenő következtetéseket erre vonatkozóan sem vontak le. Tehát a kutatóknak még nem sikerült olyan gyógyszert előállítaniuk, ami megelőzné a Parkinson-kórt.

Vannak figyelmeztető jelek?

A Parkinson-kór rendkívül komplex betegség, ez a leggyakoribb neurodegeneratív kór. Ez azt jelenti, hogy a degeneratív változások az idegsejtekben zajlanak, és bizonyított tény, hogy ezek az elváltozások a tünetek megjelenése előtt már évekkel elkezdődnek.

„A korai tünetek sajnos eleinte nem tűnnek fel sem a páciensnek, sem a környezetnek. Az úgynevezett prodrumális tünetek, vagyis lappangási tünetek közé tartozik a szaglás csökkenése, a színeket megkülönböztető képesség romlása, a krónikus székrekedés, különféle hangulati zavarok, akár a depresszió is. Ilyenkor nehéz felállítani a diagnózist, mert attól, hogy valaki nem érzi jól a szagokat, még senki nem állapítja meg, hogy az illető Parkinson-kórban szenved” – részletezte a szakember.

Felhívta továbbá a figyelmünket arra, hogy ha a prodrumális szakaszt jobban meg lehetne állapítani, ez időablakot nyitna az esetleges terápiás beavatkozásoknak. Nagy előrelépés lenne, ha találnának egy olyan szert, amit ebben a fázisban be lehetne adni, és ezzel meggátolnák a Parkinson-kór motoros tüneteinek a kialakulását.

Mint dr. Csíki Éva Klára kifejtette, a betegség elsősorban ezekből a tünetekből áll, de vannak nonmotoros tünetek is, amelyeknek ugyancsak az utóbbi években tulajdonítottak nagyobb jelentőséget és figyelmet. „A Parkinson-tünetcsoport nem mindig egyenlő a Parkinson-kórral, különböző más betegségek esetében is jelentkezhet ez a tünetcsoport, és csak az esetek egy részében állunk Parkinson-kórral szemben. Tehát más, központi idegrendszeri betegségek, de akár gyógyszermellékhatások, agyérbetegségek is jelentkezhetnek Parkinson-szindrómával” – mutatott rá.

A klasszikus Parkinson-szindróma a remegés, a mozgások meglassulása vagy az izommerevség és a testtartási zavarok, ez egyfajta egyensúlyzavar: a test tónusának nehéz megtartása miatt gyakoriak az esések egy idő után. Ezek a klasszikus tünetek, de a nonmotoros tünetekre is egyre nagyobb figyelem irányul. Ezek lehetnek különböző fájdalmak, pszichés zavarok: depresszió, szorongás, hangulatingadozások, alvászavarok, kognitív zavarok, demencia.

„A demencia soha nem a vezető tünete a Parkinson-kórnak, rendszerint a betegség előrehaladott állapotában jelentkezhet. Hogy ha demenciával kezdődik, akkor a diagnózis nagyon kérdőjeles. Lehet, hogy Parkinson-szindrómáról beszélünk egy más betegség keretében, ha a demencia elsőként jelentkezik” – fejtette ki a neurológus főorvos. 

Hozzátette: a nonmotoros tünetek között vegetatív tünetek is jelentkezhetnek, krónikus székrekedés, vizelési zavarok, nyálfolyás, szexuális zavarok. Ezek mellett különböző kardiovaszkuláris zavarokat is említett, ezek egyike az ortosztatikus hipotenzió, amikor valaki ülőhelyzetből hirtelen feláll, és leesik a vérnyomása, tehát a vérnyomás vegetatív szabályozása károsodik a szervezetben – ezek a leggyakoribb nonmotoros tünetek.

Hogyan alakul ki a betegség, és miként kezelhető?

A jó hír az, hogy a Parkinson-kór kezelése elérhető és sokrétű, igen jó eredményekkel kezelhető, de nem gyógyítható. A Parkinson-kórral a legnagyobb probléma, hogy negatívan befolyásolja az életminőséget. Ezekkel a gyógyszerekkel viszont szépen javítható az életminőség – fogalmazott a főorvos.

Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem minden Parkinson-kóros betegnél egyformák a tünetek, és nem ugyanolyan súlyossággal és gyors lefolyással jelentkeznek, ráadásul a gyógyszeres kezelésre adott válasz is egyénenként eltérő lehet. Sok esetben a kezeléssel nagyon jó eredményeket és magas életminőséget lehet elérni.

„A Parkinson-kór esetén a legnagyobb probléma, hogy károsodnak a dopamintermelő neuronok az agyban, és ezáltal nemcsak a dopamin, hanem más neurotranszmitterek szintje is csökken, emiatt a bazális ganglionok (törzsdúcok) kapcsolatai az agykéreggel és az agytörzsi struktúrákkal nem megfelelők, emiatt jelentkeznek a tünetek” – fejtette ki a neurológus főorvos. 

Mint elmagyarázta, a kezelés egyik részét szubsztitutív kezelésnek hívják, amely levodopát, úgynevezett dopamin precursort visz a szervezetbe. „Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ami nem termelődik az agyban, azt bevisszük szájon keresztül. Nyilván nem egyszerű bejuttatni az agyba, de erre vannak kifejlesztett, nagyon hatásos készítmények. Ezek részben tabletta formájában érhetők el. Előrehaladott állapotban bonyolultabb a helyzet, ott már nemcsak a motoros tünetek okoznak gondot, hanem jelen vannak a vegetatív tünetek is, az úgynevezett gasztroparézis. A béltraktus mobilitása ekkor már nem megfelelő, és erre a célra különböző invazív kezeléseket fejlesztettek ki: például egy szondán keresztül vezetik be a levodopát a béltraktusba. Ez azt jelenti, hogy a beteg állandóan hordoz egy kis pumpát, ezen keresztül adagolható a levodopa  – ismertette a szakember.

Mint tőle megtudtuk, a levodopán kívül vannak másfajta gyógyszerek is, úgynevezett dopamin agonisták, ezeket már korai stádiumban be lehet vinni mind tabletta, mint tapasz segítségével a szervezetbe. Különböző úgynevezett penek is megjelentek, vagyis szubkután (bőr alatti) injekciók és pumpák

Milyen komplikációk léphetnek fel?

A Parkinson-kórnak vannak komplikációi, ezek részben a betegség miatt jelentkeznek, részben a kezelés okozza. Ezekkel a kezelőorvosoknak külön kell foglalkozniuk. Komplikációk között tartják számon a diszkinéziákat, vagyis az akaratlan mozgásokat vagy az úgynevezett freezinget, a lefagyásokat, amikor a beteg nem tud megmozdulni. Ilyen célokra fejlesztettek ki szubkután injekciókat, amelyek „löketet adnak” a betegnek és megszűntetik az állapotot.

„Az ilyen komplikációk miatt is nagy szerepe van a környezet támogatásának. Előrehaladott stádiumban ugyanis a páciens nem tudja egyedül kezelni ezeket a készülékeket. Nem is ültetik be az ilyen készülékeket, ha nincs hozzátartozó, aki gondoskodjon a betegről” – fejtette ki dr. Csíki Éva Klára.

Mint megtudtuk, a betegség kialakulása után bár hasznos a mozgásterápia, de a gyógyszeres kezelést semmiképp sem váltja ki. Előnyös hatása van a speciális gyógytornának, sportnak, testmozgásnak, emellett a betegeknek a táplálkozásra is oda kell figyelniük, ugyanis a gyógyszerek felszívódását is befolyásolhatja az, hogy mit fogyasztanak. A túl sok proteint tartalmazó étrend nem előnyös. Továbbá a különböző vitaminok is hatással vannak a beteg állapotára, például a túl nagy mennyiségű B6-vitamin csökkenti a levodopa hatékonyságát.

A kutatásoknak köszönhetően nagyon sokat javult a betegek ellátása az utóbbi években, és mivel a beépíthető szerkezetek most már elérhetők, előrehaladott stádiumban is jó életminőség biztosítható a betegnek – vélte a neurológus, hozzátéve, hogy sok az olyan beteg, aki már régóta mozdulatlanul feküdne az ágyban vagy már nem is élne, de ezeknek a gyógyszereknek köszönhetően fent jár, és viszonylag aktív életet él.

Mennyire elérhető a gyógyszeres kezelés?

A Parkinson-kór kezeléséhez használt gyógyszerek költségesek, de a krónikus betegek az országos egészségbiztosítási rendszeren keresztül ingyenesen jutnak hozzá ezekhez a készítményekhez, illetve a készülékasszisztált kezelésekhez.

Mint a főorvostól megtudtuk, nem tapasztalnak hiányt a gyógyszerekből. A készülékasszisztált kezelésekhez asszisztens segítségét is igénybe lehet venni, aki tanácsokat ad a használattal kapcsolatban. Ezt a szolgáltatást általában a gyógyszert, készüléket gyártó cég bocsátja rendelkezésre.

Mint kifejtette, az orvosok szigorú protokollokat követnek a kezelés megállapításában, majd egyénileg keresik meg, hogy a betegnek melyik a megfelelő gyógyszer és adag, tehát a protokollokon belül egyénileg testre szabják a kezelést. Ez általában attól függ, hogy milyen stádiumban készül el a diagnózis. „Fontos, hogy korai stádiumban induljon a kezelés, mert vannak adatok, amelyek arra mutatnak, hogy a korán elkezdett kezelésnek köszönhetően, jobb eredményeket érhetünk el, de nem bizonyított, hogy bármelyik gyógyszer lassítaná a lefolyást” – részletezte dr. Csíki Éva Klára.

A leggyakoribb első tünet a remegés. Viszont nagyon fontos, hogy ezek aszimmetrikusak, tehát az egyik kéz jobban remeg, mint a másik. Ha teljesen szimmetrikusak a tünetek, sokszor nem Parkinson-kór áll a háttérben. Továbbá csak a remegés még nem Parkinson-diagnózis, „kötelezően” társul hozzá a mozgáslassulás is, ahhoz, hogy ezt a diagnózist fel lehessen állítani.

„Fontos kiemelnem, hogy ez klinikai diagnózis. A képalkotó eljárásokon, mint a CT vagy MR, az idiopátiás Parkinson-kór nem látszik. Viszont mégis elvégezzük ezeket a képalkotókat, hogy kizárjunk egyéb, Parkinson-szindrómát okozó betegségeket. Például a többszörös agyi infarktus a Parkinsonhoz hasonló tünetet okozhat, és látszik is a képalkotó eszközökön” – mondta a neurológus.

Végezetül kérdésünkre válaszolna ismét nyomatékosította, hogy a legfontosabb a gyógyszeres kezelés szigorú betartása, másodsorban nagyon fontos a diagnózishoz való pozitív hozzáállás. Optimizmussal kell előre tekinteni, és bízni kell abban, hogy gyógyszeres kezeléssel hosszú távon jó életminőség biztosítható. A mindennapi élet tevékenységeit folytatni kell, a betegek ragaszkodjanak az addigi hobbijaikhoz, és próbálják ugyanazt az életminőséget fenntartani, mint azelőtt. Ha korai stádiumban elkeserednek vagy negatívan állnak hozzá, akkor minden rosszabbul alakul. 

Hogy ha ez nehezen megy, érdemes pszichológus vagy pszichoterapeuta segítségét kérni, mert a Parkinson-kór esetében a szorongás és a depresszió már eleve szerepel a tünetek között.