Még bő egy hónap, és itt az évzáró, és a szülők Facebook- és WhatsApp-csoportjaiban legtöbb helyen már elrajtolt a szervezkedés: mi legyen az évzárói ajándék óvónéninek, dadusnak, asszisztensnek, konyhás néninek, tanító néninek és osztályfőnöknek. Hiába az intézményi tiltás, hogy tilos az ajándékozás, és hiába a pedagógus többszöri könyörgése: „ne vásároljatok semmit, esetleg virágot fogadok el”. Kevés helyen akarják ezt tiszteletben tartani, főleg, ha nem akarnak elmaradni a román tagozattól, ahol 3-4000 lejes is lehet az ajándék. Általában egy vagy két aktívabb szülő mozgósít, ötletel, sürget: „mi legyen, kézműves tál, ékszer, fehérnemű?” A többség viszont nem sokat tesz hozzá, unja a macerát, inkább csak lájkol minden ötletre, és csak annyit kérdez: „mennyit és hová kell utalni?”. Hálásan nyugtázza, hogy többféle utalási lehetőséget adott meg a bevállalós anyuka: küldheti a részét BT Payen, Revoluton, sőt IBAN-kódot is kapott. Körbenéztünk mit és mekkora értékben vásárolnak ajándékként évzáróra, ki örül neki és ki nem, és mi a szokás a bezzeg Nyugaton, mit mondanak erről Hollandiában, Németországban élő Erdélyből elszármazottak.

Sok helyen már megtörtént: az első szülő, a bevállalósabb megtette az első lépest, és bedobta a „mit vegyünk évzárói ajándékként? vegyünk-e? mondjatok ötleteket!” kérést a szülői közösségimédia-csoportokban. Ilyenkor sok esetben félnapos, egynapos csend szokott beállni, majd lassan beindul az ötletelés és gyakran a vita, hogy kell-e egyáltalán ajándék, ha már szóltak, hogy „ne”.

Verseny a románokkal: 4000 lej alá nem megyünk

Vannak a kevesek, akik tényleg semmit nem ajándékoznak, vagy ha gyűjtenek, akkor azt a bölcsődei, óvodai, iskolai csoport részére, ami az intézményben marad. Van viszont a többség, akik 30-50 lejeket gyűjtenek ilyenkor gyerekenként, de nemcsak évzáróra, hanem karácsonyra, nőnapra is előrukkolnak egy-egy ajándékkal. Általában óvodában és elemiben nagyobb az ajándék, felsőbb tagozatokon pedig egyre zsugorodik, és falun is kisebb, mint városon.

Míg magyar tagozaton általában szerényebbek az ajándékok, a román tagozaton más a helyzet: az ajándék értéke legalább 500 lej, de akár 4000 lej is lehet, amiből vásárlási utalvánnyal, akár márkás fehérneművel, ékszerrel vagy kétszemélyes wellness-hétvégével lepik meg a pedagógust.

Olyant is hallottunk, hogy nagyvárosi magyar bölcsődei csoportosok szülei fejenként 150 lejeket gyűjtöttek, nehogy lemaradjanak a román csoport szülői közösségétől, akik számára ennyi volt a minimum, ha itt az évzáró.

Az utalvány a menő, de „macera az egész”

Magyar tagozaton maradva, legszerényebb ajándék a virágcsokor: ezt kapja pedagógus és kisegítő személyzet is, de a pedagógusoknak többnyire kerül mellé egy szimbolikus, a csoportra vagy az osztályra emlékeztető ajándéktárgy, ami remélhetőleg szép emlékeket idéz majd fel benne.

„Mi év elején gyűjtünk 50 lej osztálypénzt, amiből év közben jeles napokon tudunk vásárolni. Volt már könyvutalvány egy szép orchideával, nőnapra virágkompozíció. De nagy divat a személyre szabott ajándék, például kézzel festett tál, az adott osztály tanulói és a tanító néni képével, idézettel” – számolt be egy édesanya.

Sok esetben viszont kiegészül az ajándékcsomag egy-egy gyertyával, bögrével, termosszal, kézműves tárggyal, például horgolt virággal – hogy „maradandó legyen” – vagy egy kaktuszkompozíció maga az ajándék.

Mostanában a legnépszerűbb megoldás, hogy a virág mellé egy-egy 100 vagy épp 250 lejes utalvány kerül könyves-, kézműves, kozmetikumokat vagy épp elektronikai cikkeket forgalmazó boltba. „Kirándulásra kap idén utalványt az osztályfőnök. Egyébként macera az egész, mert a szülők nehezen egyeznek meg: egyik nem adna semmit, a másik kevesli, vagy épp sokallja, ami ötletként felmerült. Így még azt is el kell dönteni, mi legyen. A gyerekek is beleszólnak, ha már elég nagyok” – mondta el véleményét egy másik szülő, nyilván név nélkül, hisz érzékeny téma ez.

Ha ballagás is egyben az évzáró az osztálynak, akkor nagyobb a tét, ilyenkor még nehezebben születik meg a döntés, hisz többek szerint nem adhatnak „csak” egy személytelen vásárlási utalványt a pedagógusnak, akitől búcsút vesznek.

Tele a padlás

Pedig az utalvány még a szerencsésebb eset, hiszen nem egy pedagógus halkan megsúgta, „tele a padlás” díszekkel, kézműves ajándékokkal, nippekkel, amiket nagyon kényelmetlen elfogadni, hisz nem is örül neki, de jó arcot is kell vágnia hozzá, és nem is utasíthatja vissza, hogy ne sértse meg az örömmel ajándékozókat.

Sőt, volt, aki úgy fogalmazott: „megalázónak” érzi ezeket az ajándékokat, és nem a nőnapi virágra gondolt.

Az ajándéknak őszintén örülők is vannak. „Általában finoman jelzem, hogy nem szükséges az ajándék, de osztályfőnökként ballagásra mégis meg szoktak lepni valamivel, és olyankor nagyon kínos lenne visszautasítani. Kaptam már vásárlási utalványt, tollkészletet, táskát, pohárkészletet, egy elég giccses órát. Őszintén megmondom, többnyire tényleg örültem ezeknek az ajándékoknak és a virágnak” – számolt be egy másik tanár.

Nyugaton nem adnak annyira az évzáróra

Hollandiában és Németországban élő erdélyieket kérdezve kiderült: ott ez kicsit másképp megy, de van ajándékozás ott is.

„Nincs évzárói ajándék, hisz évzárói ünnepély sincs, semmi unalmas ceremónia, ami alatt a tűző napon kell állni, és szónoklatokat hallgatni. Az osztály az utolsó előtti tanítási napon kirándul, az utolsó napon pedig rövid, háromórás a program” – számolt be Blanka, egy Hollandiában élő édesanya.

A vásárlási utalvány viszont ott is népszerű, és az is, hogy magának az intézménynek vásárolnak valamit a szülők. „Minden évben a tanítok napjára és szülinapra kedveskednek a pedagógusnak. Virágot nem szoktak, inkább könyvet vagy utalványt a kedvenc üzletébe, jegyet valamilyen eseményre legtöbb 60-70 eurós összegben, ami családonként 2-3 eurót jelent” – mondta el.

Egy Németországban élő édesanya, Katalin, elmondta, csak akkor ajándékoztak év végén, amikor elbúcsúztak a gyerekek a tanítóiktól, például negyedik osztály végén. Legutóbb tavaly ilyen alkalomból nem is keveset: 25 eurót pótoltak fejenként és több pedagógusnak lett ebből ajándék, bár a részletekre már nem emlékszik.