Tizenhat tanulót diagnosztizáltak iskolafóbiával Arad megyében, többen otthoni oktatásban részesülnek emiatt, írtuk nemrég a Maszolon. Csak a címet olvasva azt is feltételezhetnénk, sima iskolaundorról van szó a gyerekek esetében, hogy esetleg meg akarják úszni a feladatokat, azonban a szakemberektől kiderül, nagyon komoly baj ez, ahogy neve is mutatja: fóbia, annak minden velejárójával. Vitus-Bulbuk Emese pszichológus szerint nem újdonság, a szakirodalomban sok évtizede létezik a fogalom. Az érintett gyerekek nagyon erősen tiltakoznak az iskola ellen, akár ütnek, csípnek harapnak vagy le is betegednek. 

A gyermekek megtagadják, hogy elmenjenek az iskoláig, vagy nem mennek be az osztályba, gyógyszeres kezelésre, terápiás segítségre szorulnak, de sokszor ez sem elegendő az aradi gyermekpszichiátriai osztály munkatársának tapasztalata szerint: ilyen az iskolafóbia. Míg Arad megyében az utóbbi években egyre több esetet jegyeztek, Kolozs megyében idén és tavaly nem volt ilyen, mondta el megkeresésünkre Vitus-Bulbuk Emese kolozsvári pszichológus, iskolai logopédus.

Kifejtette, az iskolafóbia egy összetett szorongástípus, és több különböző félelem és stressz felhalmozódása vezethet ehhez a szorongásos zavarhoz. „Nagyon erős negatív érzelmei vannak a gyereknek az iskolával szemben. Ijesztő tud lenni a környezetének, a szülőknek, a nagyszülőknek, a testvéreknek, mert nem igazán értik, hogy mi történik. Amikor fóbiáról beszélünk, akkor irracionális és nagyon erős intenzitású félelemről szoktunk beszélni: a pókoktól vagy egerektől való félelem jut eszünkbe, de ami a lefolyását vagy az intenzitását illeti, az iskolafóbia is ugyanabba a kategóriába tartozik” – körvonalazta, mit is jelent az iskolafóbia. Hozzátette, fokozatosan alakul ki, és életkor szerint kétféle iskolafóbiát tart számon a szakma.

„Ha anyut nem látom, valami történhet vele”

Az előkészítő osztályostól egész negyedikes gyerekig az iskolafóbia inkább a szeparációs szorongással függ össze, irracionális gondolatok tudják gyötörni a gyerekeket ilyenkor, attól tart „ha anyut nem látom, valami nagyon rossz dolog történhet vele” – mondta el a pszichológus.

Kapcsolódó

Arad megye: 16 tanulót diagnosztizáltak iskolafóbiával, többen otthoni oktatásban részesülnek emiatt

Szakértők szerint az „iskolafóbia” nevű szorongásos zavar egyre gyakoribb a gyerekek körében, korosztálytól függetlenül. Arad megyében már 16 ilyen esetet diagnosztizáltak.

szorongás iskola fóbia Arad megye

„Nem arról szól, hogy a gyerek nem akar iskolába menni, hanem arról, hogy anyáéktól, anyától nem akar leválni. Azt akarja, hogy anya is menjen vele. Ha egy hétig anyát beengedik az iskolába segítségképp, attól nem szűnik meg a folyamatos félelem, de nem annyira erős. A gyermek tud valamilyen szinten racionálisan viszonyulni mindenféléhez, és tud gondolkodni, hisz elképzelhetjük, hogy abban az esetben, amikor ilyen nagyon erős intenzitású érzelmeink vannak, akkor a ráció, a gondolkodási folyamatok teljesen ki vannak zárva, az érzelmeink felülírnak mindent. Ilyenkor futni akarunk, vagy teljesen le vagyunk bénulva. Van egy nagyon erős érzelmi reakciónk, és nem tudunk felülkerekedni efölött gyermekként” – magyarázta Vitus-Bulbuk Emese.

A negyedik osztályosnál nagyobbaknál azonban szociális fóbiával társul az iskolafóbia. „A kortársaknak vagy akár tanároknak való irreálisnak mondható megfelelési kényszerről és a teljesítményről szól, arról a félelemről, hogy nem tudok rendesen teljesíteni, nem tudok megfelelni, el fogok bukni, meg fogok bukni, csúfolni fognak azért, mert ezt vagy azt mondtam. Társulhat szelektív mutizmussal például: hogy nem mer megszólalni a gyermek. Feleltetni akarják, és teljesen elnémul” – sorolta a pszichológus, mivel küzd az iskolafóbiás.

Jellemző tünet, hogy „az iskolában a gyermek végig szorong, csak a felnőtteknek a társaságát keresi, nem megy le szünetekre, ha ki is rakják az osztályból, mert épp szellőztetni kell, akkor keresi a felnőttek társaságát. Általában a szolgálatos tanárok mellett van, vagy a tanító néni szoknyája mellett, nagyon melankolikus, nem tud felszabadulni, folyamatosan igényli a felnőtteknek a visszajelzését, hogy: ugye minden rendben van, ugye anyáék jönnek utána. Erre még az is rájön, hogy ez állapot meggátolja őt abban, hogy barátságokat alakítson ki, nem tud kapcsolódni, eltávolodik nagyon a kortársaitól, akik előbb-utóbb valószínűleg el is kezdik piszkálni, mert furcsállják a viselkedését, és nem tudnak mit kezdeni vele” – mutatott rá, milyen, amikor kezd súlyossá válni a helyzet.

A pandémia hozadéka is

Az iskolafóbia elválasztandó a sima iskolakerüléstől, hívja fel a figyelmet a szakember. Egyébként nem újdonság a betegség. „1940-re, máshol 1960-ra teszik az iskolafóbia mint fogalom leírását. Nálunk – bár manapság trendi, nem akarok mindent a Covid-járványa időszakára fogni – mégis a pandémia az, ami nagyon felerősítette a szorongásos tüneteket, ami aztán mindenkiben másképp nyilvánul meg. Viszont ezzel össze tudom kapcsolni. Az volt az a nagyon erős határvonal, akár itt nálunk Erdélyben is, amikor legelőször azt éreztük, hogy mindentől és mindenkitől kell félni, hogy inkább nem megyünk közösségbe, és inkább nem megyünk iskolába. A felnőttjeink lettek nagyon szorongóak, ők nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ilyenkor pedig a gyermek – aki egy biztonságos világot lát, amiben a felnőttjeink képesek megbirkózni a nehézségekkel és problémákkal – azt látva, hogy a felnőttjeink megbotlanak, megbicsaklanak, nagyon erősen szoronganak, azt érzékeli, hogy valami nagy gond lehet, és a gyermekekben ez nagyon erőteljesen megmarad, és ezek után minden egyes, akár társadalmi kapcsolódási helyzetet, ezen a szemüvegen keresztül fognak nézni” – mutatott rá a szakember.

Pszichoterapeutaként tapasztalja, a Covid óta nagyon sok a szorongásos zavarral küzdő gyermek, és főleg az úgynevezett Covid-gyerekeket érinti, akik akkoriban születtek, vagy akkor voltak két-három évesek és kezdtek volna szocializálódni, óvodába menni.

„Ezeknél a gyerekeknél jóval erőteljesebb a társas helyzetektől való szorongás. De nem mindenkinél alakul ki a fóbia. Ez a társadalmunk 2025-re, ilyen szorongó társadalom, merthogy azt érezzük, körülöttünk nagyon sok nehézség van, és nagyon sok mindentől kell szorongjunk, mert nem tudjuk kontrollálni sem a háborút, sem a Covidot, sem ezeket a betegségeket, amik jönnek-mennek körülöttünk. Valóban van is mitől félni, viszont ez nem kéne ennyire erőteljes legyen” – véli a pszichológus.

Elbizonytalanító tünetek

Iskolafóbia esetén amit a szülők tapasztalhatnak az „nagyon erős ellenkezés, hogy ő aztán biztos nem megy iskolába. Ezt kifejezheti kiabálásban, akár veszekedésben, haragos, agresszív megnyilvánulásokban. Üt, harap, csíp, mindent elkövet, csak hogy ne kelljen kimenjen a házból. Sok esetben testi panaszok: hasmenés, hasfájás, hányás, fejfájás, lázas állapot, hirtelen intenzív fáradtságérzet áll elő, hogy alig tud kimászni az ágyból. Ezek szomatikus tünetek. Nem eljátssza, ez tényleg van” – sorolta a tüneteket a pszichológus. A gyereknek és a szülőnek is nehéz dolga van: úgy tűnhet, szórakozik a gyermekünk velünk, mert a rosszulléte elmúlik, amint eldől, hogy aznap nem kell iskolába menjen.

„Abban a pillanatban, ahogy a szülő elkezd hangosan gondolkozni, hogy akkor lehet, hogy jobb, ha a gyermek itthon marad, egyből javul állapota. Viszont, ha ezt látva mégis úgy gondolja, hogy kell menni iskolába, megint rosszabbodnak a gyerek tünetei. Nehéz, mert azt érzékelhetjük, hogy a gyermek játszik velünk. Hosszú idő, míg komolyan tudjuk venni, hisz az előbb azt mondta, már nem kell hányjon, és most megint rohan a vécére, mert neki hányingere van. Tényleg azt érezzük, hogy játszanak velünk” – magyarázta a szakember.

Nem iskolafóbia, ha a gyermek – látva, hogy a szülő hajthatatlan és következetes – elengedi a tiltakozást, és egy órával azután, hogy bement az iskolába, ha felhívják a tanító nénit, kiderül, hogy a gyerek jól van, rohangál a folyosókon. Azonban iskolafóbiáról van szó, ha nem csökkennek a tünetek sem amikor mennek az iskola felé, sem amikor ott vannak az iskolában, akkor sem, ha a szülő a gyerekkel megy.

Gyógyszer nélkül nem fog menni

Vitus-Bulbuk Emese szerint nem kell ódzkodni a gyógyszeres kezeléstől abban az esetben, amikor a tünetek már nagyon erősek. „Amikor nincs meg az a szint, amikor a páciens megfelelő módon tud reagálni a külvilágra, ott muszáj a szorongást csökkenteni, oldani, másképp nem tudunk semmilyen módon beavatkozni. Nincs lehetősége a pszichológusnak, a pszichoterapeutának, senkinek nincs lehetősége közeledni a személyhez, mert a szorongás hatására teljesen bezár. Semmi mást nem lát, csak azt, hogy minden és mindenki veszélyt jelent számára. Az énjét, amennyire csak lehet, megpróbálja megvédeni, regresszál egy nagyon-nagyon előzetes időszakába, és oda jól bebetonozza magát, és semmi más nincs előtte, csak az, hogy »éljem túl«. Amikor ilyen nagyon erőteljes a szorongás, a gyógyszeres kezelés tud segíteni. Egyértelmű, hogy emellett a pszichoterápia az elengedhetetlen kellen legyen” – magyarázta a pszichológus. 

Vannak, akik már a gyógyszeres kezelés hatására kevésbé szoronganak, tudják élni az életüket, el tudnak menni iskolába. Vannak, akiknek ez nem elég. „Ugyan kevésbé szoronganak, de még nagyon rosszul érzik magukat, nincsenek örömeik az életben, nem tudnak kapcsolódni. Itt lép be a pszichoterapeuta. Jó esetben a kettő –gyógyszer és terápia – együtt működik. A pszichoterapeuta olyan megküzdési eszközöket ad a gyereknek és a családjának, amivel egy idő után a nagyon erős szorongást is képes lesz leküzdeni, például a meditáció, relaxáció. Idő közben kibontják és megértik, hogy honnan érkezik ez a szorongás” – fejtette ki a szakember.

Kérhető a távolmaradás

Ha a pszichiáter ráírja az orvosi papírra, hogy a diagnózis iskolafóbia, akkor egy naptári év távolmaradást lehet kérni, ami alatt otthontanulásra tér át a gyermek, mondta el a pszichológus. „Amikor a szülők már nagyon kétségbe vannak esve, mert rengeteget hiányzott a gyermek, már nem tudják igazolni, folyton orvoshoz járnak, a gyermek nem halad a tananyaggal, nem tudták lezárni, ilyenkor egyértelmű, hogy az otthontanulás jobb” – mutatott rá Vitus-Bulbuk Emese.

Az egy év alatt kezelést kap a gyermek, hogy tudjon visszailleszkedni az iskolába. Ez az év azonban kemény próbatétel valószínűleg az egész családnak, hiszen át kell alakítaniuk az életüket, egyik szülőnek otthon kell maradnia. „Mindenképp ajánlott ilyenkor a pszichológus, hogy a felnőttek is jobban tudják kezelni a helyzetet, a dühöket, hogy egymás esetleges hibáztatását, a dühöknek a gyerekre vetítését elkerüljék. Jót tesz ilyenkor, ha családterápián dolgoznak ezen. Ami még nagyon fontos, hogy az iskola is együttműködő legyen, csapatként tudjon összedolgozni a család és az iskola, hogy átsegítsék a gyermeket ezen a szakaszon” – javasolta a szakember.