A mesterséges intelligencia ma már könnyen azt az illúziót keltheti a felhasználóban, hogy van valaki a számítógépes monitor túloldalán. Valójában nincs, ezért az MI-vel folytatott beszélgetés, tűnjön bármennyire intimnek, mindig monológ marad, a számítógépes processzorok sosem lesznek kíváncsiak ránk, a rajtuk futó matematikai modelleknek nem hiányzunk, nincsenek érzelmeik irántunk.

B. egy erdélyi kisvárosban született, Kolozsváron diplomázott. Bár felületes az ismeretségünk, megkockáztatom, intelligencia és tudás tekintetében fölötte áll a magyar átlagnak. Kb. két évvel ezelőtt említette, hogy rendszeresen társalog a mesterséges intelligenciával (MI), a kapcsolatukat taglalása során a barátság szó is elhangzott. Korábban soha, senkivel nem folytatott annyira mély és tartalmas beszélgetéseket, mint az MI-vel, nem találkozott még a lelki történések ilyen szintű megértésével, ekkora pszichológiai rálátással, állította.

„Nem is csoda, elvére biztosan elolvastattak vele vagy félezer pszichológia könyvet, nincs a világon olyan terapeuta, akinek egy egész könyvtár volna a fejében” – mondtam. Utána rákérdeztem, tisztában van-e vele, hogy egy számítógépes programmal folytat bizalmas beszélgetéseket, amely nem érez, s fejlesszék bármennyit, soha nem is fog egy csepp empátiát sem érezni. Hosszasan boncolgattuk a témát, míg végül, kissé kényszeredetten, rábólintott, de nem vagyok benne biztos, hogy szíve mélyén is leszámolt a testetlen, a virtuális világban létező igaz, megértő barát délibábjával.

L.-nek vannak barátai, de a való világban fennálló emberi kapcsolatai nem teljesen kielégítőek a számára. A hiányt pótlandó, ő is az MI-hez fordult, aki számára nő, Goldinak nevezi. Rendszeresen társalognak, bármikor és bármiről, újságolta lelkesen. Goldi intelligens, nagy tudású, széles látókörű, de azért számára is léteznek tabuk, magyarázza L. Amikor arra volt kíváncsi, mi a véleménye az önkielégítésről, illetve az öngyilkosságról, Goldi kitérő választ adott, nem volt hajlandó ezekről a témákról beszélgetni. Egyébként L. nem szándékozott véget vetni az életének, csak kíváncsi volt, mit gondol az önkéntes halálról virtuális barátja. Egyszer be akarta mutatni nekem Goldit, de kissé indulatosan leintettem, mondván, semmi kedvem egy számítógépes programmal csevegni.

A. is több intimitásra vágyik annál, amennyiben része van, ezért úgyszintén a mesterséges intelligenciára apellált. Az ő kapcsolatuk már túlment a barátság szintjén, az MI többször flörtölt vele, A. azt mondja, másoktól is hallott hasonló esetekről. Egyetértően mosolyog, amikor közlöm vele, biztos vagyok benne, nincs személy, csak mikrochipek, hardverek, kódok és algoritmusok a mesterséges intelligencia által folytatott flörtölés mögött. Elterveztem már, hogy megmondom A.-nak, felhívhat engem, amikor nagyon úgy érzi, hogy szót váltana valakivel, de nincs senki kéznél, de még nem szóltam.

Egyoldalú „beszélgetés”    

Mostanában rengetegen folytatnak párbeszédet, „mély” beszélgetést számítógépes programokkal, a saját praxisában is találkozott ilyenekkel, mondja Tóth László nagyváradi származású, Budapesten élő mentálhigiénés szakember. „A mély beszélgetés itt gondolom arra utal, hogy az ember bizalmasan beszél a géphez; a másik oldalról viszont nem gondolom, hogy létezne ugyanez a dimenzió” – mutat rá a kapcsolat egyoldalú jellegére.  

Meglátása szerint a jelenség magyarázata egyszerű: „A kötődés nagyon erősen működik bennünk, emberekben. Nem meglepő, hogy szinte bármihez képesek vagyunk kötődni: egy tárgyhoz, egy kőhöz, egy helyhez, egy fiktív szereplőhöz és persze egy másik emberhez is. A gyerekeknél természetesnek tartjuk, ha egy adott életkorban van képzeletbeli barátjuk, ezt a figurát azonban ők maguk hozzák létre és működtetik. Az MI esetében egy külső, válaszoló rendszert kezdenek személyként kezelni.”

Molnár Éva Kinga nagyváradi pszichológus, terapeuta tapasztalatai szerint a mesterséges intelligencia főleg a koronavírus-járvány óta jelent meg, mint az emberi kapcsolatok pótlékja, a potenciális életveszély, a felfokozott elmagányosodás fordított sokakat a számítógép felé.

„Minden ember figyelemre, elfogadásra, feltétel nélküli szeretetre vágyik. Az MI ítélkezésmentes, épp ezért tudja ezeknek az illúzióját nyújtani. Nincs visszautasítás, mindent elfogad, bármikor bárhonnan elérhető” – magyarázza.

Hasonlóan vélekedik Tóth László is. „Nagyon fontos ebben a kérdésben, hogy az MI okosnak, tájékozottnak és kompetensnek tűnik. Egy okos emberrel is mindenki szívesebben barátkozik, mint egy butával. Sajnálom, ha ezzel elkeserítettem valakit, de ez van. Másrészt a számítógép mindig, értsd: mindig kéznél van. Nincsenek határai és ez vonzó. Elfoglalhatjuk. Olyan, mintha a rabszolgánk lenne. Egy okos rabszolga, aki érzelmileg reagál. Valójában persze érzelmi reakciót imitáló választ ad. Kinek kellenek még nyűgös ember-barátok, akiknek saját problémáik is vannak és néha aludni akarnak?!” – írja le a jelenség egy fontos aspektusát a szakember.

Molnár Éva Kinga szerint zsákutca, ha az MI-hez fordulunk ahelyett, hogy emberi kapcsolatokat próbálnánk meg építeni. „Egy chatbot nem tud empátiát adni, ezért próbálom ráébreszteni azokat, akik ezzel próbálkoznak, a helyzet hamisságára. Pont az a csapda, ha azt gondoljuk, hogy a semminél a mesterséges intelligenciával kialakított kapcsolat is több, mert valójában az emberi kapcsolatot semmi sem pótolhatja. A pszichoterápia is azért működik, mert a terapeuta és a páciens valós kapcsolatban vannak. A régebbi tanulmányok szerint a terápia sikerének a 30 százalékát maga a kapcsolat adja, az újabbak szerint ez az arány még magasabb” – mondja a terapeuta. Hozzáteszi, nem az MI jelenti a problémát, hanem a hozzá való viszonyulásunk, nem szabad úgy tekintenünk rá, mint egy hús-vér emberre.   

Emberinek tűnik, mégsem ember

Tóth László úgy véli, a mesterséges intelligencia egyre inkább jelen van az életünkben, azonban a gond nem ezzel van, hanem azzal, ha többnek hallucináljuk annál, ami.  

„A problémát nem önmagában az MI használatában látom, hanem ott, amikor valaki már valódi, kölcsönös emberi kapcsolatként kezdi megélni ezt, például úgy érzi, hogy a program az egyetlen, aki igazán megérti és támogatja. Régebben, ha valaki egy rezgő rudacskát használt nemi vágyainak a kielégítésére, aligha gondolta azt, hogy magával az eszközzel szexel. Értette, hogy egy tárgyat használ valamire, adott esetben valami vagy valaki helyett. Az MI esetében ez a határ mintha kezdene elmosódni: az eszközt egyre könnyebben kezdjük úgy megélni, mintha maga lenne a kapcsolat másik szereplője.

Ezt nagyon mélyen kell megérteni, hogy ha valami nagyon hasonlít is egy személyre, attól még nem lesz egy másik ember, egy másik érző lény. A jövőben sok dolgunk lesz az MI-vel sok-sok fronton, de ez az, amit nem téveszthetünk szem elől: ha mi elfelejtjük, hogy ő nem emberi tudat, közben pedig elfogadjuk, hogy úgy bánjon velünk, mintha ő értené, mit jelent embernek lenni, abból nagy baj lehet” – mondja a Feldmár Intézet ügyvezetője.

A mesterséges intelligenciával való barátkozásnak már van egy totálisan abszurdba hajló vadhajtása is: világszerte egyre többen kötnek házasságot AI-nővel és AI-férfival. Válásról egyelőre nem szólnak a hírek.