A világot járja, de gyökerei Nagyenyedhez kötik – Osváth Pál diplomatával és világjáró vadásszal beszélgettünk
Diplomataként több kontinensen szolgált, vadászként a világ különleges tájain szerzett felejthetetlen élményeket, családi öröksége azonban mindvégig Erdélyhez, azon belül Felvinchez és Nagyenyedhez kötötte. Osváth Pál nemcsak a Bethlen Gábor Kollégium egyik legelhivatottabb támogatója, hanem személyes tapasztalatait, a diplomácia, az etikett, a konyhaművészet és a vadászat világában szerzett tudását is szívesen megosztja a diákokkal. A vele folytatott beszélgetésünk során családi gyökereiről, nemzetközi pályafutásáról, különleges vadászélményeiről és a romániai medveállomány szabályozásának szükségességéről is szó esett.
A világot bejárta, de Erdélyhez mindig visszatér
Dr. Osváth Pál 1971-ben született Marosvásárhelyen. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a főnemesi származású szülei ellen indított kirakatper miatt egy időre távol került Erdélytől. Később visszatért Marosvásárhelyre, ahol befejezte középiskolai tanulmányait, majd Bukarestben nemzetközi kapcsolatok szakon szerzett diplomát. Közben folyamatosan képezte magát, így utólag menedzsment-marketing szakon és jogon is diplomázott, amelyeket két mesterképzés és egy doktori cím követett. Számos geopolitikai és stratégiai szakcikk, valamint vadászcikk szerzője. Több írását külföldön, így Magyarországon és Hongkongban is közölték.

Pályafutása a külkereskedelem és a nemzetközi diplomácia területén bontakozott ki, munkája pedig idővel a világ számos országába elvezette. Panama, Szíria, Ciprus, Törökország, Koszovó és Afganisztán is szerepel azok között az országok között, amelyekhez szakmai életútja kapcsolódik. Jelenleg utazó nagykövetként a Gambiai Köztársaságot képviseli Közép-Kelet-Európában, emellett az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) mellett is akkreditált non-rezidens státusszal negyedik mandátumát tölti.
A sokfelé ágazó életút mögött azonban egy olyan családi történet húzódik meg, amelynek szálai évszázadokra nyúlnak vissza. Osváth Pál számára Nagyenyed és környéke nem egyszerűen egy fontos erdélyi térség, hanem családi örökségének meghatározó része.
Apai ágon a családnak felvinci gyökerei vannak, a leszármazottak csaknem háromszáz éves családtörténetet tartanak számon. A családi hagyományok és a történelmi dokumentumok egyaránt azt bizonyítják, hogy a felmenők több generáción keresztül kötődtek ehhez a vidékhez.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumhoz ugyancsak több családi szál fűzi. Édesapja 1954–1955-ben volt az intézmény diákja, de a család más tagjai, köztük oldalági rokonok is tanultak a kollégiumban. A családi kapcsolatok között a Kendeffy család neve is felbukkan, amelynek egyik tagja, Kendeffy Elek a kollégium diákja volt és 1926 és 1927 között a kollégium Baráti Körének szervezője volt.
„Nekünk az Alsó-Fehér vármegyével, Nagyenyeddel és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiummal hosszú családi történetünk van” – fogalmazott.
A családi emlékek megőrzése számára különösen fontos. Ennek jegyében a kollégium múzeumának adományozta családja II. Mátyás király által kiadott eredeti nemeslevelének másolatát, valamint a családi címert. Édesapja egykori osztályának tablóját is sikerült felkutatnia és restauráltatnia, így az ma már az iskola épületében látható.
Szenvedélyes könyv- és műgyűjtőként a kollégiumnak több száz könyvet, értékes korabeli fotókat, festményeket és grafikákat adományozott, többek között egy igen ritka grafikai ábrázolását a kercsedi vízimalomnak, amely családja tulajdonában volt annak 1919-beli felrobbantásáig és egy különleges Bethlen Gábor-portrét, amely szintén a családi ereklyék egyike. Nagyon fontosnak tartja az olvasást és lehetőségei szerint folyamatosan adományoz könyveket a kollégium könyvtárának.
A kollégium egyik legelhivatottabb támogatója
Osváth Pál számára a Bethlen Gábor Kollégium támogatása nem alkalmi jótékonykodás, hanem családi örökségből fakadó, személyes ügy. Az intézmény és a Bethlen Gábor Alapítvány munkáját évek óta segíti, és különösen fontosnak tartja a tehetséges diákok, valamint az őket nevelő pedagógusok támogatását. „Ez egy nagyon nagyszerű projekt, amelyet nagy szeretettel, odaadással és tiszta szívből támogatok” – mondta az alapítvány tevékenységéről.
A támogatások közül különösen büszke Veress Ágotára, arra a diáklányra, akinek tanulmányait segítette, és aki az elmúlt tanévben színtízessel fejezte be középiskolai tanulmányait. A fiatal már tizenegyedik osztályosként is az iskola legjobb tanulója volt, jelenleg pedig Kolozsváron folytatja tanulmányait. Osváth Pál örömmel beszélt róla, és külön kiemelte, mennyire fontosnak tartja, hogy a család Szovátáról Nagyenyedre hozta gyermekét tanulni.
.jpg)
A kollégium egész közösségéről és igazgatójáról, Szőcs Ildikóról elismerően nyilatkozott. Meggyőződése, hogy az intézmény nemcsak magas színvonalú oktatást biztosít, hanem olyan nevelési és közösségi környezetet is teremt, amelyben a fiatalok sokoldalúan fejlődhetnek. Külön említette a cserkészmozgalmat, a kulturális programokat és a diákok számára szervezett különféle tevékenységeket.
Arra biztatta az erdélyi magyar szülőket, hogy bátran válasszák gyermekeik számára a nagyenyedi kollégiumot, hiszen itt elkötelezett pedagógusok és segítő munkatársak dolgoznak a fiatalok jövőjéért.
Elismerését fejezte ki az iskola vezetőségének, a tanári karnak, az adminisztratív személyzetnek és mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárulnak az intézmény mindennapi működéséhez. Úgy véli, a Bethlen Gábor Kollégium nemcsak egy oktatási intézmény, hanem a fejedelem örökségének és szellemiségének egyik legfontosabb erdélyi őrzőhelye.
A támogatás számára ugyanakkor nem merül ki az anyagi segítségnyújtásban. Fontosnak tartja, hogy személyesen is jelen legyen az intézmény életében, találkozzon a diákokkal, és olyan ismereteket, tapasztalatokat adjon át nekik, amelyekre későbbi életükben is támaszkodhatnak.
Diplomácia, etikett és konyhaművészet a tankonyhában
A kollégium meghívására legutóbb is egy ilyen, elméleti és gyakorlati elemeket ötvöző foglalkozással érkezett Nagyenyedre. A diákokkal a diplomáciai pályafutása, valamint vadászútjai során szerzett élményeit és tapasztalatait osztotta meg. Fényképek és rövid videófelvételek segítségével mutatta be a vadászat világát, a különböző országokban szerzett élményeket, ugyanakkor az etikett és a protokoll néhány fontos szabályára is felhívta a figyelmet.
A program különösen hasznos volt a kollégium keretében működő pincérképzésben részt vevő diákok számára, hiszen a vendéglátásban a szakmai felkészültség mellett a viselkedéskultúra, az udvariasság, az asztali etikett és a protokoll is meghatározó szerepet játszik.

A beszélgetést gyakorlati foglalkozás követte a tankonyhában, ahol Osváth Pál a diákokkal közösen készített ételt. Ezúttal vaddisznómáj került a serpenyőbe, amelyet frissen sült házi kenyérrel és savanyúsággal tálaltak. A közös főzés nemcsak a konyhaművészetbe adott betekintést, hanem a vadászat és a gasztronómia kapcsolatát is közelebb hozta a fiatalokhoz. A foglalkozáson magyarországi Erasmus-programban részt vevő diákok és kísérőtanáruk, valamint a kollégium pedagógusai is jelen voltak. A közösen elkészített ételt a tanári kar tagjai is megkóstolták, és nagyra értékelték.
A vendég a meghívásért külön köszönetet mondott az iskola vezetőségének. Mint fogalmazott, mindig nagy szeretettel tér vissza Nagyenyedre, hiszen egyszerre érzi magát a régióhoz kötődő, onnan elszármazott személynek és a kollégium támogatójának.
Generációkon át öröklődő vadászszenvedély
Osváth Pál életének másik meghatározó területe a vadászat, amelyet mindeddig negyven országban próbált ki. A nemzetközi vadászatban elért eredményeit magyar, osztrák és francia vadászkitüntetések igazolják, többek között ő az egyetlen erdélyi vadász, akinek 2008-ban odaítélték az egyik legrangosabb magyar állami vadászkitüntetést, a Magyar Vadászatért Érdemérmet.
Ez a szenvedélye nem a diplomáciai pályával együtt érkezett az életébe, hanem sokkal régebbi családi hagyományokra vezethető vissza.
Apai ágon több generáció óta jelen van a családban a vadászat. Különösen büszkén említi dédnagyanyját, aki a maga korában szokatlan módon nadrágban lovagolt, vadászott, és rendszeresen elkísérte férjét a vadászatokra. A családi történetek szerint a házaspár életvitele a kor társadalmi elvárásaihoz képest meglehetősen rendhagyó volt.
Osváth Pál azonban nem akarta elhamarkodni a vadászattal való ismerkedést. Három éven keresztül hajtóként vett részt vadászatokon, így lehetősége nyílt arra, hogy tapasztalt vadászoktól tanuljon. A nyomolvasástól a vadgazdálkodásig számos olyan ismeretet sajátított el, amelyek nélkülözhetetlenek a felelősségteljes vadászathoz.
A vadászat számára nem csupán a trófeákról szól. Fontosnak tartja a felkészültséget, a fegyelmet, a természet és a vadállomány tiszteletét, valamint a vadgazdálkodás szabályainak betartását. Úgy véli, a vadászok munkájának jelentős része kívül marad a közvélemény látókörén: az erdők rendben tartása, az utak karbantartása, a vadállomány téli etetése és a természet egyensúlyának fenntartása mind olyan feladat, amelyben a vadásztársadalom is szerepet vállal.
Világjáró vadászként számos különleges élményt őriz. Amikor a legkalandosabb vadászatáról kérdeztük, a 2018-as szibériai útját emelte ki. A rendkívüli hideg, a hatalmas távolságok és a sajátos körülmények miatt ez az út különösen emlékezetes maradt számára. Két kozák származású kísérőjével, Tarasszal és Jermákkal indult útnak. Az egyes állomáshelyeken lovakat váltottak, így jutottak el arra a területre, ahol több napon keresztül cserkészték a szibériai őzbakot.
A legveszélyesebb kalandjaként egy afrikai vadászatot említett, amelynek során kafferbivalyt ejtett el. Ezek az állatok rendkívül veszélyesek lehetnek, ezért az ilyen vadászat különleges felkészültséget és lélekjelenlétet követel.

A vadászat történeti és kulturális vonatkozásai iránti érdeklődése a könyvgyűjtésben is megmutatkozik. Különösen értékes számára az a Széchenyi Zsigmond egyik könyvéből származó dedikált példány, amelyet 1988-ban, első karácsonyi ajándékaként kapott. A kötetet Széchenyi Zsigmond özvegye, Hertelendy Margit dedikálta számára, akit személyesen is ismert.
A vadászat közösségi és jótékonysági szerepe
Osváth Pál szerint a vadászat társadalmi hasznosságáról is érdemes beszélni, hiszen a szabályozott vadgazdálkodás és a jótékonysági célú vadászatok számos helyen közösségi értékeket teremtenek.
Afrikai vadászélményei kapcsán például elmondta, hogy a kafferbivaly elejtését követően az állat húsát a környékbeli lakosság között osztották szét. A vadászati bevételek egy része pedig az orvvadászat elleni fellépést finanszírozza, különösen az elefántokat és más veszélyeztetett állatokat fenyegető illegális vadászat visszaszorítását.
A jótékonysági vadászatoknak Magyarországon is kialakult hagyománya van. Az ilyen kezdeményezésekből befolyó összegeket egészségügyi és szociális célokra fordítják. Osváth Pál egy olyan akcióban is részt vett, amelynek keretében mintegy húszezer lej gyűlt össze egy súlyos betegségen átesett gyermek kezelésének támogatására.
Úgy véli, a vadásztársadalom munkáját és tapasztalatait is érdemes meghallgatni, amikor a természetvédelemről, a vadállomány szabályozásáról vagy az ember és a vadon élő állatok együttéléséről folyik társadalmi vita.
A romániai medveprobléma: szerinte a jelenlegi intézkedések nem elegendők
A beszélgetésünk végén a romániai medveállomány helyzetére és a kilövési kvóták újbóli bevezetésére terelődött a szó. Osváth Pál szerint az intézkedés elfogadása fontos lépés, de önmagában nem oldja meg a problémát. „Több, mint semmi” – fogalmazott a medvekilövési kvóták kapcsán.
Az általa ismertetett becslés szerint Romániában a medvepopuláció nagysága eléri a 14 500 példányt, ami véleménye szerint rendkívül magas szám. Úgy látja, hogy az emberi élet és biztonság védelmét sokkal hangsúlyosabban kellene kezelni, különösen az egyre gyakoribb lakott területi megjelenések és a halálos medvetámadások fényében.
A vadász szerint a medveállomány szabályozása nem kizárólag a vadászok érdeke, hanem közbiztonsági és természetgazdálkodási kérdés is. Emlékeztetett arra, hogy a korábbi időszakokban is léteztek a medveállomány szabályozására vonatkozó elképzelések. Az 1988-as becslések kapcsán 1400 és 3600 közötti példányszámot említett, valamint egy évi hatszáz egyedre vonatkozó javaslatot. Ezeket a történeti adatokat a jelenlegi helyzet megítélésénél is fontosnak tartja.
A mostani, általa említett kilencszázas keretet ugyanakkor kevésnek tartja ahhoz, hogy érdemi változást lehessen elérni. Szerinte a szabályozásnak a populáció tényleges nagyságához és a területi viszonyokhoz kellene igazodnia.

Osváth Pál hangsúlyozta: nem a medvék eltűnését szeretné, hanem az állomány olyan szintű szabályozását, amely biztosítja az emberi közösségek biztonságát és az erdei élővilág egyensúlyát. Meggyőződése szerint Romániában nem áll fenn a barnamedve kihalásának veszélye, ezért a szigorúan ellenőrzött, szakmai szempontok alapján végzett állományszabályozást indokoltnak tartja.
A problémát a túlszaporodással, valamint az állatok természetes élőhelyének területi korlátaival is összefüggésbe hozta. Véleménye szerint a medvék lakott területeken való megjelenése nem magyarázható kizárólag az élelemhiánnyal. A túlszaporodás következtében az állatok egyre nagyobb területeket kénytelenek bejárni, ami fokozza az emberi településekkel való találkozások esélyét.
A vadász arra is figyelmeztetett, hogy a túl nagy állománysűrűség hosszabb távon genetikai problémákat, többek között beltenyészeti kockázatokat is előidézhet. Saját tapasztalataira hivatkozva úgy látja, hogy a medveállomány méretének és összetételének változásait is figyelemmel kellene kísérni.
A medveproblémát ráadásul nem tartja elszigetelt jelenségnek, mert problémás a helyzet más védett fajok esetében is. A farkas és az aranysakál állományának szabályozását ugyancsak fontosnak tartja, utóbbi terjedése szerinte jelentős károkat okoz a vadállományban, különösen az őzek között, illetve a Duna-Deltában. A varjak, csókák és szarkák mezőgazdasági károkozását is megemlítette, hangsúlyozva, hogy a vadgazdálkodásnak valamennyi faj esetében figyelembe kell vennie az ökológiai és gazdasági szempontokat.
A beszélgetés során külön kitért arra is, hogy a vadászatot sokan egyoldalúan ítélik meg, és a vadásztársadalom véleménye gyakran nem jut el a szélesebb nyilvánossághoz. Szerinte a kérdés megvitatásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a vadászok szakmai tapasztalatait, hiszen a szabályozott vadászat egyik alapvető célja éppen a túlszaporodott állományok kezelése.
Osváth Pál életútja jól példázza, miként férhet meg egymás mellett a nemzetközi diplomácia, a családi hagyományok tisztelete, a vadászat iránti szenvedély és a közösségért vállalt felelősség.
CSAK SAJÁT