A „gonosz” farkas? – Természetvédelem és félelem

Évszázadok után újra megjelentek a farkasok Európában: az elmúlt tíz évben a populáció közel 60%-kal nőtt, és ma már több mint 21 ezer egyed él a kontinensen.

Olyan országokban is virágzó falkák alakultak ki, ahol korábban teljesen kipusztították a farkast – például Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Romániában.

A tudósok számára ez ritka természetvédelmi sikertörténet: egy nagyragadozó, amely visszahódítja az ember által uralt tájakat – írja két dán egyetemi oktató a The Conversation portálon megjelent elemzésében, amely a faj dániai visszatérését és az emberek hozzáállását vizsgálja, számol be a Digi24.
A farkasok visszatérése természetvédelmi sikertörténet | Fotó: Pexels
Dániában az utolsó farkast még 1813-ban lőtték ki, de 2012-ben egy magányos példány átlépte a német határt, és 2017-ben már az első szaporodó falka is megjelent. Ma mintegy 40 farkas él az országban, mégis heves vitákat váltott ki jelenlétük a gazdák és természetvédők között.
Az Európai Unió nemrég enyhítette a farkasok védelmi státuszát, „szigorúan védett” kategóriából „védetté” sorolva át, így a tagállamok könnyebben engedélyezhetnek kilövéseket. A dán kormány idén tavasszal engedélyezte a „problémás” farkasok kilövését, ha azok ismételten háziállatokat támadnak. A természetvédők attól tartanak, hogy Svédországhoz hasonló kvótarendszert vezetnek be, míg egyes szakértők szerint a rejtélyes eltűnések mögött illegális vadászat állhat.

A farkasok ökológiai szempontból kulcsfajok, mert szabályozzák a zsákmányállatok számát, és elősegítik az erdők regenerálódását – de Dánia sűrűn lakott mezőgazdasági ország, ahol a félelem és a gazdasági érdekek gyakran felülírják a természetvédelmi szempontokat.
A két dán kutató, Kristian Kongshøj és Troels Fage Hedegaard szerint a farkasok megítélése mélyen kulturális és politikai kérdés: a hozzájuk való viszony inkább tükrözi az emberek értékrendjét és világnézetét, mintsem a földrajzi adottságokat.

Valójában sok gazda és vidéki lakos számára a farkas nem a természet helyreállításának szimbóluma, hanem valódi ragadozó, amely veszélyezteti a háziállatokat és a megélhetést.
A félelem is szerepet játszik: a szülők aggódnak a gyerekeik erdei sétái miatt, a kutyatulajdonosok pedig kedvenceik biztonságáért. Statisztikailag a farkastámadások emberek ellen rendkívül ritkák, de a percepció gyakran felülírja a tényeket.

A szomszédos országokban történt incidensek tovább fokozhatják a nyugtalanságot.
Az év elején Hollandiában egy farkas megtámadott egy hatéves fiút, míg Dániában idén nyáron két fiú órákig ült egy fára menekülve, mert azt hitték, egy „agresszív farkas” jár a közelben.
A történet címlapokra került, de később kiderült, hogy az állat valójában egy nagy macska volt.
Ez jól mutatja, milyen gyorsan terjed a félelem, függetlenül attól, hogy a veszély valós vagy képzelt.

A farkas mára a természet és a társadalmi megosztottság szimbólumává vált – és a döntéshozók egyik legnagyobb kihívása, hogy megtalálják az egyensúlyt a fajvédelem és a közösségi elfogadás között.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

 

 

Kapcsolódók

Kimaradt?