Miért félénk egy tini, meddig számít egészségesnek ez az érzés, és mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy már túllépett ezen a határon? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szabó Ivettel, a téma ifjú kutatójával. Szabó Ivett végzős gimnazista a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, első komolyabb kutatásánál nagy fába vágta a fejszéjét: a tinik félénkségének témáját szerette volna feltérképezni.

A dolgozat a Tudományos Diákkörök XVII. Kárpát-medencei Konferenciája nagydíjában részesült. Ivett első kutatásának témaválasztásáról megtudtuk: „Mindig is fontosnak tartottam azt, hogy a lehető legtöbb helyzetben maradjunk hűek önmagunkhoz. Mutassuk ki érdeklődésünket, adott esetben ellenállásunkat egyszerűen a társas helyzetekben, ne közvetítsünk valami olyasmit, ami nem mi vagyunk.”Ivett felfigyelt pár olyan szituációra, mikor az ismeretségi körében egy-egy ember szemmel láthatóan elnyomott valamit, ekkor fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy vajon mi okozhatja a gátlásokat ezekben a társas kapcsolatokban. Így jutott el a félénkség fogalmához.

A kutatás alanyai a Bolyai-iskola tavalyi tizenegyedikes évfolyamából kerültek ki: először száz tanuló, ők csak kérdőíveztek, majd tizenkettő-tizenkettő, akik a kísérleti és kontroll csoport tagjai voltak. Velük a verseny második fordulójára dolgoztak együtt, két hónapig, heti egyszeri találkozással.

Ivett hangsúlyozta: azt nem szabad elfelejteni, hogy szociális gátlásai mindenkinek vannak, ezek tartják kordában a társas helyzetekben való megnyilvánulásainkat. A félénkség ezeknek a szélsőséges megnyilvánulása, ami azért lehet veszélyes, mert  gátolhat minket abban, hogy megmutassuk kik is vagyunk mi valójában.

Hozzátette: „Nem csak arra gondolok, hogy nem tudja egy adott személy elmondani az álláspontját, mert fél a reakciótól, persze ez is egy megnyilvánulási formája.  Védekező álarcok is felkerülnek az emberekre. Sokszor hangos és dominanciát kifejező álarcok ezek, amikkel az ellenpontozást kísérlik meg, veszélyes lehet, ha ez megmarad beidegződésként egy tiniben.”

A tinifélénkség feltérképezése mellett kitért az alkoholfogyasztás és a félénkség kapcsolatának kérdésére is: a megkérdezettek háromnegyede csak azért fogyaszt alkoholt, hogy el tudja engedni magát társaságban, ne féljen véleményt nyilvánítani.

„Egy estére is rossz megoldás ez, hát még hosszabb távon. A valahová tartozás érzése, önmagunk elfogadása soha nem lenne szabad, hogy egy szerhez kötődjön” – reagált az eredményekre az ifjú kutató. A félénk fiatalból nem feltétlenül lesz félénk felnőtt – vallja – de azt sem szabad elfelejteni, hogy a félénkség önmagában nem jó vagy rossz, hanem egy szelete az ember személyiségének.Ivett figyelmeztet: ha a félénk tininek segíteni akarunk, az a legfontosabb, hogy ne állítsunk fel vele szemben elvárásokat. „Bátorítsuk, bíztassuk egymást a jóban, és tegyünk fel olyan kritikus kérdéseket, melyek rávilágíthatnak egy-egy tévedésre, de konkrétan elítélni egy magatartást, véleményt a félénk személyek esetében több rosszal járhat, mint jóval.”

Vizsgálta a vérmérséklet és a félénkség kapcsolatát is, figyelmeztet: akárki lehet félénk, óriási tévhit, hogy aki melankolikus, az egyúttal félénk is.

Ivett nagyon örült, hogy első kutatásáról elismerően nyilatkozott a Tudományos Diákköri Konferencia zsűrije: „úgy éreztem, hogy tényleg kíváncsiak a munkámra, és végre nem arra, amit megtanultam. Éreztem egyfajta megbecsülést, amit eddig nem sokszor és nem sok helyen”– magyarázta.

Ez a kutatás számára lezárult, de mindenképpen örül, hogy belekóstolhatott a pszichológia gyakorlati világába.