Digitális nyelvhasználatot, idegen nyelvű szavak visszamagyarosítását, többnyelvű környezet hatásait kutatta tizenegyedikes diákként, a jövőt a nyelvészek és az informatikusok együttműködésében látja. Portik Kriszta végzős marosvásárhelyi középiskolással beszélgettünk kutatási témájáról, tudományos diákköri tapasztalatairól.

Portik Kriszta a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum végzős tanulója tizenegyedikesen határozta el, hogy mindenképpen szeretne részt venni a Tudományos Diákköri Konferencián, mert kíváncsi arra, hogy milyen az, amikor valaki beleáshatja egy témába magát. A helyi szakaszról továbbjutott az országos megmérettetésre, ott második helyezést ért el.

„Egyértelmű volt, hogy az irodalom-nyelvészet szekciót célzom meg, a téma pontos meghatározásában a vezetőtanárom segített” – emlékezett vissza Portik Kriszta.

Végül a digitális nyelvezet kutatására esett a választása: a középiskolás lány számára érdekes és kiaknázatlan témának tűnt a többnyelvű közösségek digitális nyelvhasználatának feltérképezése.

„Főleg magyarországi dolgozatok elérhetőek ebben a témában, de kíváncsi voltam arra, hogy a kétnyelvűség, a román behatás mit tesz hozzá a „digilektusunkhoz”, hogyan nyilvánul meg a kódváltás” – magyarázta.  

Középiskolások és egyetemisták válaszoltak

Portik kutatása első felében kérdőívekkel dolgozott: 825 személy töltötte ki az online kérdőívet, életkori leosztásban a legtöbben a 14-18 éves korosztályból töltötték ki, őket követték a 18-25 éves korcsoport képviselői.

A diákköri konferencia országos szakaszára bővítette a kutatását, interjúkat készített olyan középiskolásokkal, akik kétnyelvű közösségben élnek: a megkérdezettek között volt, akinek románok a szülei, de magyar iskolába jár, de román osztályban tanuló magyar diák is megyszólalt.

Portik Magyarul? Ok. című dolgozatából kiderül: a román behatás ellenére a fiatalok nyelvhasználatában erősebb az angol jelenlét, de nagyon sokat számít az is, hogy kivel beszélnek, partnertől függően nemcsak a beiktatott idegen szavak száma, hanem a helyesírás és az ékezetek használata is változhat.

A megkérdezettek gyakran használnak idegen nyelvű szavakat magyar mondatokban, de nem ragozzák, nem olvasztják össze, nem teszik a mondat szerves részévé az idegen szót – tudtuk meg.

Érdekesen viszonyulnak az idegen szavak használatához

Portik Kriszta kitért arra is, hogy a beszélgetésekben használt idegen szavakkal mi történik a személyes írásokban: kiderült, hogy a megkérdezettek jelentős többsége nem használ sem idegen szavakat, sem rövidítéseket, ha magának ír vagy naplót vezet.

Vizsgálta a rövidítések használatát is: bár a megkérdezettek használnak rövidítéseket, amikor arra kérte őket, hogy határozzák meg a magyar megfelelőjét, magyarázzák el, hogy mit jelent, kevesen tudtak pontos választ adni.

„Magyar, angol és román rövidítésekre is rákérdeztem: a magyarok elég egyértelműek, mert kevés szót rövidítenek, azokat, meg ismerik; román rövidítések esetében nagyjából tudják a jelentését, de az angolnál sokat vagy nem tudtak, vagy nagyon ködös, furcsa megfelelőt adtak neki” – állapította meg a diáklány. A nyelvek és a megjeleníteni kívánt hangulat között is fedezett fel kapcsolatot: a válaszadók a komoly mondanivalójukat magyarul fogalmazzák meg; ha cinikusak, román nyelvet használnak; az iróniát pedig angolul fejezik ki a legkönnyebben.

„Volt olyan interjúalany, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a trágár kifejezések mennyivel erősebbnek hatnak magyarul, mint más általa beszélt nyelveken. Azóta én is figyelem ezt, a környezetemben is érezhető, hogy ez valahol zsigerileg benne van az emberben” – tette hozzá.

A megkérdezettek 96 százaléka tartotta fontosnak a magyar nyelv továbbélését a digitális nyelvezetben, de csak hetven százalék mondta azt, hogy ennek érdekében hajlandó odafigyelni és kiküszöbölni az idegen szavak használatát.

Portik a környezetében is ezt tapasztalta a kérdés kapcsán: „Egy kicsit érdekel mindenkit, érzik, hogy tenni kellene valamit, de túl nagy energiát nem fektetnek bele. Egyre inkább úgy beszélnek, ahogy írnak, de még megvan az a fajta tudatosság, hogy vigyázzanak arra, kivel használják a digilektusokat” – foglalta össze.

Itt nem ért véget a kutatás

A tudományos diákköri konferencián általa tapasztaltakról megtudtuk: Portiknak nagyon jó élmény volt, hogy olyan témába áshatta bele magát, amire az iskolában sem ideje, sem lehetősége nem volt.

„Kaptam visszajelzéseket, ötleteket, felvettem a kapcsolatot Veszelszki Ágnes nyelvésszel, de rengeteget tanultam a kérdőívezésről, az információfeldolgozásról, így belekóstolhattam egy kicsit az akadémiai életbe” – számolt be a lényeges tapasztalatairól.

Mindenképpen szeretne még ezzel a témával foglalkozni, tökéletesíteni a dolgozatát, de számba véve a mesterséges intelligencia kérdését, az ifjú kutató lát fantáziát a nyelvészek és az informatikus összefogásában is.