Induló sorozatunkban arra kérünk ismerősöket, meséljék el, hogyan találkoztak első ízben különféle technológiai eszközökkel, amelyek mára a hétköznapjaink részeivé váltak, vagy már ki is koptak belőlük. Első részünkben a számítógépes élményekről számoltak be.

András meséli: amikor életében először odaülhetett édesanyja céges gépe elé, abban nem volt köszönet, mert a billentyűzet össze-vissza nyomkodása után "megölte" az eszközt. "Gyakorlatilag annyi történt, hogy megváltoztattam valahogyan a  monitor felbontását, ezt azonban nem bírta meg" – magyarázza hozzátéve, míg a mai gépeknél legfennebb elsötétül a képernyő, ez a régi PC másként reagált: mindent szétszórt a monitoron, csíkok, vonalak jelentek meg, és aztán hetekig dolgoztak rajta, amíg megtalálták a megoldást.

"Amikor először láttam számítógépet, akkor egy rallis játékkal találkoztam. Ez 1997-ben történt Magyarországon, a játék pedig úgy nézett ki, hogy gyerekként azt hittem, ez már a valóság" – meséli Zsolt. Az alábbi videóból kiderül, különösebben nagy elvárásai nem lehettek, ez az akkori fejlettségi szintet ismerve azonban nem különös:

Eszter rövid történettel szolgál: egy ízben, mikor nála járt egy barátnője, hogy a floppy lemezen játékot másoljon fel a gépére, azért aggódott, hogy a hidegben kint hagyott lemez nehogy vírusos legyen (mintha meghűlhetne). Végül valóban nem működött a floppy, de nem azért, mert túl sokat tüsszentett volna, hanem mert akkoriban ezek az adathordozók akkor is tönkrementek, ha valaki csúnyán nézett rájuk.

Az alábbi felvételen megtekinthetjük, hogyan reagálnak mai gyerekek arra, ha régi számítógép elé ültetik őket:

Misi elmeséli, 18. születésnapjára autót – egy régi Daciát – kapott édesapjától, amit szépen megköszönt neki, de rögtön arra is kérte, hogy adják el, mert számítógépet venne az árából. "Ez utólag is jó döntésnek tűnik, mert jelenleg is informatikusként, programozóként dolgozom" – tesz hozzá. Így talán érthető, hogy kezdetben "nagy linuxos" volt, és "valami kegyetlenül rossz ötletnek" tartotta az akkor elterjedt Windows 95-öt.

A legelső emléke azonban egy 1994-es informatikaóráról származik, amikor az még megszokott két színnel dolgozó – fekete háttér, zöld karakterek – gépekkel találkozott, és azt sem tudta, eszik-e vagy isszák ezt a technológiát.