banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Hol tart a tudomány a koronavírus kutatásában és a betegség kezelésében?

A koronavírus-világjárvány második hulláma söpör éppen végig Európán. A betegség év eleji megjelenését követő korlátozások bevezetése miatt sokan hosszú és keserves időszaknak élték meg az elmúlt néhány hónapot, azonban a tudományos megfigyelések szempontjából még mindig viszonylag kevés idő telt el a vírus megjelenése óta. Minden téren zajlanak azonban a kutatások: keresik a már létező gyógyszerek közül a leghatékonyabbat, alkalmaznak különféle kezelési módszereket, mint például a gyógyult páciensek vérplazmájának a felhasználása az új fertőzöttek gyógyítása céljából, mindeközben célzott oltóanyagot is próbálnak kifejleszteni, illetve a COVID-19 majdani lehetséges gyógyszerén is a világ több pontján dolgoznak.

Portálunk annak próbált utánajárni, hogy hol tart éppen a tudomány a fent említett területeken zajló munkában. Többek között arra kerestük a választ, hogy számíthatunk-e gyógyszerre a közeljövőben, hogyan módosul az idő előrehaladásával maga a vírus, lehetséges-e, hogy fertőzőképessége gyengül. De arra is kíváncsiak voltunk, hogy a tesztelés ma mennyire megbízható, illetve, hogy jól döntött-e Szlovákia azzal, hogy a teljes lakosságát leteszteli. A kérdéseinkre a választ Fejér Szilárd kémikussal, tudományos kutatóval, a sepsiszentgyörgyi Pro-Vitam kutatólaboratórium vezetőjének segítségével kerestük.

A koronavírus más az eddig ismert kórokozókhoz képest

A vírusok folyamatosan mutálódnak, vannak, amelyek gyorsabban, ilyen például az influenza, amelynek a módosulása során, amikor lemásolja önmagát, annyi hibát vét a rendszer, hogy akár egy adott sejten belül is több millió különböző vírus jön létre. Az, amelyik életképes, ki tud szabadulni a sejtből és továbbfertőz. Ennek köszönhető az, hogy minden évben más influenzatörzs jelenik meg, és frissíteni kell az oltást, hiszen nagyon változékony a kórokozó.

A koronavírus ezzel szemben nem ilyen – hívta fel a figyelmünket Fejér Szilárd. Természetesen ebben az esetben is adott a lehetőség, hogy hibázzon a rendszer, és ha ezt követően is életképes marad a vírus, akkor akadály nélkül szaporodik tovább. A világon jelenleg legelterjedtebb koronavírus-mutáció úgy jött létre, hogy a vírusban kicserélődött egy aminosav – ez nagyon kis változást jelent, de ennek az eredménye az, hogy fertőzőképesebb, hiszen nagyon gyorsan el tudott terjedni ez a mutáns vírustörzs (D614G mutáció).

Fontos kiemelni, hogy a vírusokban mindig végbemegy valamilyen szintű mutáció, viszont általában még a nagyon súlyosan fertőző vírusok is úgy mutálódnak, hogy idővel enyhébb lefolyású tüneteket okoznak. Ezt számos kísérleti megfigyelés bizonyítja. Arra a kérdésre, hogy a koronavírus elindult-e már a módosulás enyhülő folyamatának útján, a kutató azt válaszolta, hogy ezt még nem tudják biztosan, viszont vannak arra vonatkozó jelek, hogy például a most leginkább elterjedt mutáció enyhébb tüneteket okoz, viszont még mindig nem áll rendelkezésre elég adat ennek biztos kijelentéséhez.

Fejér Szilárd hozzátette: a mutációk egyébként sok hasznos információval szolgálnak a tudósok számára, például ezek alapján végig tudják követni, hogy földrajzilag honnan merre terjedt a vírus. A szakember elmondta: minden kórokozó esetében olyan részeken is végbemennek a mutációk, amelyek nem okoznak akkora változást a vírus struktúrájában, hogy az releváns legyen a fertőzőképesség vagy a betegség lefolyása szempontjából, viszont ezt nyomon lehet követni molekuláris biológiai módszerekkel.

"A Pécsi Tudományegyetem virológusai nagyon érdekes tanulmányt készítettek ezzel kapcsolatban: megállapították, hogy a Magyarországon először terjedő különböző vírustörzsek egy része ismert európai gócpontokból került oda. Ezeket mind a mutációk alapján vizsgálták és mutatták ki páciensekből vett vírusminták szekvenálásával” – részletezte a kutató, akitől azt is megkérdeztük, hogy van-e összefüggés a között, hogy valaki milyen dózisban találkozik a vírussal, illetve a között, hogy mennyire súlyos tünetekkel jelentkezik nála a betegség.

Fejér Szilárd elmondta: vannak arra utaló jelek, hogy ez így történik, viszont kontrollált körülmények között nehéz ilyen kísérleteket végezni, hiszen nem etikus, hogy valakit csak azért fertőzzenek meg nagy dózisú vírussal, hogy ezt vizsgálni tudják. Viszont végeztek már állatkísérleteket ezzel kapcsolatban, és ezekből az derült ki, hogyha a kezdeti dózis magas, akkor az elhullási arány is magas lesz.

Újrafertőződés: nem mindegy meddig vagyunk védettek

A koronavírusos újrafertőzésekkel kapcsolatosan Fejér Szilárd elmondta, hogy ezen a téren is még nagyon sok kutatást kell elvégezniük a tudósoknak, hiszen nem telt el elég idő a vírus megjelenése óta, hogy a folyamatról biztos információkkal rendelkezzenek. A Sepsiszentgyörgyön élő tudós elmondása szerint a statisztikák azt mutatják, hogy még mindig nagyon alacsony az újrafertőződés esélye, és inkább kivételes eset, ha valaki másodszor is elkapja a vírust.

„Most több mint 40 millió fertőzött van a világon. Jól dokumentált újrafertőződéses eset pedig még mindig csak néhány ismert, ezekről tényleg bebizonyították, hogy újrafertőződtek. Vannak olyan személyek, akiknél ki is mutatták, hogy nem ugyanaz a vírustörzs volt az új mintájában, mint az első fertőződékor. Volt, aki tünetmentesen vészelte át a betegséget, és voltak, akiknek súlyosabb tüneteik voltak. Mindenféle kombináció lehetséges. De még mindig ez a kivétel, és nem a szabály. Egyszerűen még nem telt el annyi idő, hogy tudjuk, mikortól lesz az újrafertőződési arány növekvő irányú. Mert az szinte egészen biztos, hogy újra lehet fertőződni, csak nem mindegy, hogy mennyi időnek kell ahhoz eltelnie, tehát mennyi ideig van védettségünk” – emelte ki a kutató.  

A vérplazma terápiás alkalmazása nem újkeletű

A koronavírus-fertőzésből kigyógyult emberek vérplazmájának felhasználásával kapcsolatban Fejér Szilárdtól megtudtuk, hogy ez tulajdonképpen régi kezelési módszer, több mint száz évvel ezelőtt már alkalmazták. Rájöttek ugyanis arra, hogyha valaki kigyógyult egy fertőző betegségből, a gyógyult emberek vérplazmáját terápiás céllal használhatják.

A vérplazmakezelés alapja az a feltételezés, hogyha valaki kigyógyul egy fertőző betegségből, az annak köszönhető, hogy a szervezete valamilyen immunválaszt adott. Az immunrendszer következő alkalommal felismeri a vírust, tehát „megtanulja”, hogy melyik kórokozóval áll szemben. Erre válaszként olyan specifikus fehérjéket gyárt, amelyek megjelölik a betolakodókat, azok valamilyen felületi fehérjéjéhez kapcsolódnak, így jeleznek az immunrendszernek, hogy el kell pusztítania a betolakodót. Ezek a fehérjék akár évekig is védettséget biztosítanak, mivel bizonyos sejtjeink folyamatosan termelik őket, azért, hogy az immunrendszer fel legyen készülve egy újabb támadásra.

A koronavírusok esetében ez az immunválasz nem túl erős, nem is tart túl hosszú ideig, így, aki enyhe tünetekkel esik át a fertőzésen, annak ilyen típusú antitestjei csak kis koncentrációban vannak jelen a vérében. Akik súlyosabb tüneteket produkálnak, azok esetében az antitestek koncentrációja is magasabb. Van, akinél egyáltalán nincs kimutatható mennyiségű antitest. A vérplazmakezelés lényege pedig az, hogy olyasvalakitől származó plazmát használjanak fel, aki meggyógyult és sok koronavírus-antitest van a mintájában.

Az újabb tanulmányok azt mutatják, hogy rövid távon tényleg enyhíti a betegség tüneteit a vérplazmás kezelés, viszont a hosszú távú túlélési arány jelentősen nem különbözik. Fejér Szilárd magyarázata szerint lehetséges, hogy ez azért van, mert csak a nagyon súlyos betegek kapják meg a vérplazmát, azok, akiknek az immunrendszere nem megfelelően válaszolt a fertőzésre, és ők ezért halnak bele a komplikációkba és nem abba, hogy a vírust kordában tartja a szervezetük.

„Ha olyan betegek kapnák meg a vérplazmát, akik még nem jutottak abba a stádiumba, amikor nagyon súlyos tüneteik vannak, valószínű, hatékonyabb lenne a vérplazmakezelés, de ehhez is kontrollált kísérletekre lenne szükség” – fejtette ki a laborvezető.

Hogyan segíthetnek a gyógyszerek a betegség legyőzésében?

Megkérdeztük az erdélyi kutatótól azt is, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint azok a gyógyszerek, amelyekkel kezelik a koronavírusos-betegeket, mire képesek, és a COVID-19 esetében még mit kellene tudniuk. Az utóbbi időszakban a Remdesivirhez és a Favipiravirhoz fűztek nagy reményeket, utóbbiból néhány hete mintegy 700 ezer tablettát rendelt meg Románia.

Minden bizonnyal lehetséges lenne létrehozni célzottan a COVID-19 gyógyszerét – tette hozzá Fejér Szilárd –, viszont egy orvosság kifejlesztése a nulláról legkevesebb öt-tíz évet vesz igénybe, ezért a legtöbben most arra koncentrálnak, hogy a már létező gyógyszerek hatásosságát figyeljék meg, hiszen ezeknek a biztonságossága már bizonyított, végigjárták a nagyon drága és időigényes gyógyszerfejlesztési utat.

„A Favipiravirt és a Remdesivirt is más-más betegségre fejlesztették ki. Ezeknek a gyógyszereknek, mint általában az összes gyógyszernek az a lényege, hogy zavaró tényezők legyenek, megállítsanak egy adott folyamatot a sejtben. Ez úgy működik, hogy a gyógyszerek általában nagyon kis, egyszerű molekulákból állnak, amelyek hozzácsatlakoznak a vírus valamelyik fehérjéjéhez, és innentől több forgatókönyv lehetséges” – mutatott rá a kutató.  

Kifejtette, hogy a gyógyszer fajtájától függően meg tudja például gátolni azt, hogy a vírus bejusson a sejtbe. De van olyan gyógyszer, amely éppen abban akadályozza meg a vírust, hogy kijusson a sejtből. Vannak továbbá olyan orvosságok, amelyek meggátolják a vírus genetikai anyagának a lemásolását, vagyis a másoló fehérje működését akadályozzák. Ezen kívül egyes gyógyszerek úgy befolyásolják a vírust, hogy az hibásan másolja le a genetikai anyagát, aminek következtében nem tud életképes fehérjéket létrehozni, és ezért maga a vírus sem lesz életképes.

„Tehát, ha a gyógyszerrel beavatkozunk ezen folyamatok közül bármelyikbe, az megállítja a vírus szaporodását. Viszont olyan gyógyszert legyártani, ami célzottan csak a vírust gátolja meg, és nem avatkozik be a szervezet egyéb folyamataiba olyan módon, hogy attól a beteg még betegebb legyen, vagy épp meghaljon, nagyon nehéz és költséges része a gyógyszerkutatásnak. És sajnos, mivel a világjárvány itt van, nagyon rövid is az idő a kifejlesztésére” – tette hozzá.  

Fejér Szilárd elmondta, hogy nincs tudomása arról, hogy Romániában zajlana gyógyszerfejlesztési munka a koronavírus-fertőzés megakadályozásával kapcsolatban. Viszont elmondása szerint a jelentősebb romániai járványkórházak is részt vesznek azokban a nemzetközi kutatásokban, amelyekben például a Remdesivir hatékonyságát is vizsgálják.

„Annak ellenére, hogy bizonyos kutatások megállapították, hogy a Remdesivir mégsem olyan hatékony, mint gondolták, sőt az Egészségügyi Világszervezet is azt mondja, hogy elhanyagolható a bármilyen pozitív hatása a betegségre, attól még nem biztos, hogy ez nem hatásos gyógyszer. Csak az is lehet, hogy megfelelő koncentrációban és a betegség lefolyásának bizonyos idejében kell beadni, viszont ezeket mind-mind ki kell kísérletezni, és ezekben van nagy szerepük a kórházaknak, hiszen ott kontrollált körülmények között kezelik a betegeket. Feljegyzik és továbbküldik a tapasztalatokat, amelyekből majd végkövetkeztetéseket lehet levonni” – részletezte a laboratórium vezetője.  

A PCR a legmegbízhatóbb diagnosztikai módszer

A PCR-tesztek megbízhatóságával kapcsolatosan csak azok kritikusak, akik nem értenek hozzá – véli a Fejér Szilárd. Hozzátette: a szakemberek tudják, hogy ez a legmegbízhatóbb, az úgynevezett etalon, jelen pillanatban ennél pontosabb módszer nem létezik a koronavírus kimutatására.

„Ez nem is kellene beszéd tárgya legyen, a PCR-teszt a legmegbízhatóbb, ez tény. Egyesek nem értik vagy félreértelmezik a dolgokat. Persze semmi sem tökéletes. De ez is egy tanulási folyamat. A hibákat kiküszöbölték, és most már minden országnak, laboratóriumnak, sőt minden gyártónak nagyon jól bejáratott rendszere van. Ezeket persze folyamatosan javítják. A laboratóriumok hosszú diagnosztikai procedúrával dolgoznak, és ők is kitartóan javítanak. Inkább az a probléma, hogy mivel nagyon sok a tünetmentes páciens, ők a hangosak. Nekik ugyan nincs semmilyen tünetük, de attól még nagyon is szórhatják a vírust, és nem hiszik el, hogy bennük van a kórokozó. Ha ez is olyan járvány lenne, mint a 2003-as SARS-járvány, senki nem vonná kétségbe a vírus létezését, mert akkor szinte mindenki nagyon súlyos állapotban volt” – hangsúlyozta a kutató.

Sok múlik-e azon, hogy milyen cég gyártja a tesztekre alkalmas gépeket? – tettük fel a kérdést, amelyre azt a választ kaptuk, hogy inkább azon múlik sok minden, hogy milyen körülmények között szállítják a teszteket. Vannak ugyanis olyan gyártmányok, amelyet kezdettől fogva fagyasztva kell tárolni, különben tönkremennek. Ugyanakkor a PCR-tesztek érzékenységben is lehetnek eltérések.

„De ettől még mindig ez a legmegbízhatóbb módszer, és szinte teljesen mindegy, hogy melyik labor milyen gyártású teszttel dolgozik, a legfontosabb, hogy minél több fertőzött személyt szűrjenek ki. A molekuláris biológia nem olyasmi, hogy bárkit rövid idő alatt meg lehet rá tanítani. Ezért azok a laboratóriumok, amelyek már korábban is végeztek ilyen teszteket, nagyobb biztonsággal tudtak pontos eredményeket felmutatni. Viszont ahhoz, hogy minden országban megfelelő legyen a kapacitás, bővíteni kellett a humánerőforrást. Eleinte olyan személyeket is megbíztak a teszteléssel, akik nem tudták, hogyan kell ezt használni, de idővel ők is megtanulták valamennyire” – mutatott rá Fejér Szilárd.  

A szakember szerint a járvány követése szempontjából ma már elenyésző azok száma, akik még mindig vétenek hibát a tesztelés során. Arról, hogy Szlovákia letesztelné a teljes lakosságát, kijelentette: „Személy szerint nagyon jó ötletnek tartom, hogy a teljes lakosságot megvizsgálnák. Viszont PCR-tesztekkel ezt lehetetlen lenne véghezvinni, mert egyszerűen nincs elegendő gép és személyzet. A nem annyira pontos, de legalább a nagyon fertőző személyeket kiszűrő antigén-teszteket használják majd ott. Ez a módszer nagyon jó arra, a fertőzési láncolatokat – amelyek most már folyamatosak, mivel mindenhol nagyon berobbant a járvány – megszakítsák”.

Meglátása szerint nagy előny, hogy a szlovák hatóságok azt mondhatják, nem kötelező a teszt elvégeztetése, de akkor viszont az illetőt kötelezik, hogy izolálja magát, így a tíz nap alatt, ha koronavírusos is volt, annyira csökken a vírusszám, hogy már nem tud fertőzni. A szlovákiai intézkedéseknek köszönhetően jelentősen csökkenhet az átfertőződés esélye, amely végső soron jelentős eredmény lenne a járvány terjedésének megállítása szempontjából – összegzett Fejér Szilárd.

banner_ZBiZ5lsB_MASZOL970x250px.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?