Erdélyből Tibetbe, Kőrösi Csoma Sándor nyomában: 183. nap – március 1.

Kasmírt földi édenkertként szokták emlegetni, s természeti adottságai valóban csodásak. Egy magas hegyek által határolt medence, vízben bővelkedő, szélsőséges időjárástól mentes, kellemes éghajlatú vidék. Klímája hasonló Közép-Európáéhoz, négy évszak van, az India más vidékein özönvízszerű monszunból viszonylag keveset kap.

Srinagárnak, a régió fővárosának első számú látványossága a Dal tó, melyen szállodaként működő lakóhajók tömkelege várja a turistákat, de a tulajdonosok szintén azokon élnek. Szállásadóm elmondása szerint az elsők a britek megrendelésére készültek, még abban az időben, amikor India a brit korona legszebb gyémántja volt. A lakóhajókat egy nagyon időtálló, vízben is nehezen korhadó fafajtából ácsolják. Minden lakóhajóhoz legalább egy ladik is tartozik, amivel a lakók a tavon közlekednek. A Dal tó népe mesterien forgatja az evezőt, a gyerekek öt-hat éves korukban kezdik elsajátítani a lapátolás tudományát.

Február utolsó napjaiban a nappali hőmérséklet 18 fok körül volt, éjszaka pedig 4-5 fokra hűlt le a levegő. Decemberben és januárban ennél lényegesen hidegebb az idő, havazni is szokott, ám mindezek ellenére fűtés, India más vidékeihez hasonlóan, a köznép házaiban Kasmírban sincs. A férfiak télen egy orosznyakú, hosszú és bő, poncsószerű felsőruhát viselnek. Amikor ülnek, egy parázzsal megrakott, virágcserépszerű edényt tesznek maguk mellé, a nők a ruhájuk, a férfiak a poncsójuk alá, így melegszenek. A lakóhajók kiadó szobáiban sincs fűtés, hőmérséklete alapján az enyém leginkább egy jégveremhez hasonlított, maximum 10 fok lehetett benne. Ettől eltekintve lakóhajón sokkal hangulatosabb eltölteni pár napot, mint egy banális szárazföldi szálláson.  

Kasmírban egyáltalán nincs internet, amivel a kormány a tartománynak Indiától való elszakadásáért harcoló iszlamista gerillák közötti kommunikációt akarja megnehezíteni. Állítólag szintén a terrorizmus elleni küzdelemnek tudható be a napi három áramszünet: egy kora délelőtt, egy délután, sötétedés után, egy pedig este. Nem tudom elképzelni, hogy ez mily módon segíti elő a terrorizmus elleni harcot, az ellenben biztos, hogy a lakosságnak sok kellemetlenséget okoz, jó módja annak, hogy olyanokkal is megutáltassák a kormányt, akik egyébként lojálisak Indiához.

A Dal tó közelében, egy jókora domb tetején óriási alapterületű, impozáns vár magasodik. A közelmúltig látogatható volt, azonban tavaly, azt követően, hogy a delhi kormány megszüntette Dzsammu és Kasmír autonómiáját, s jelentős létszámú katonai alakulatokat vezényelt a térségbe, a hadsereg vette birtokába. Igazuk is van, várba katonák valók, nem pedig mihaszna, bámészkodó civilek.

Pompás fekvésű hely Srinagár, a hangulata azonban nem tűnt barátságosnak, kifejezetten feszültként éltem meg. Hiába áll szinte minden sarkon egy katona teljes harckészültségben, egyedül egy lépést sem tettem, a házigazdám mindenhová elkísért, bár közöltem vele, hogy nem igénylem ezt a szintű törődést. Egyértelmű volt, hogy úgy gondolja, egymagamban nem lennék teljes biztonságban. Muszlim volt a szállásadóm, aki az iszlámnak egy olyan, liberális értelmezését vallja, mely a whisky többé-kevésbé rendszeres fogyasztását összeegyeztethetőnek tartja a próféta tanaival. Fifikás fickó a volt házigazdám, a whisky fogyasztását következetesen sörivásnak nevezi, utóbbi, gondolom, Allah szemében bocsánatosabb bűnnek számít.   

Az útinaplóm legutóbbi beszámolóját Srinagárban írtam, de csak azt követően tudtam közzétenni, hogy visszaértem Dzsammuba, ahol van internet, feltéve, ha nem esik az eső. Szombaton délelőtt zuhogott, ezért sem a világháló nem volt elérhető, sem a vezetékes telefonok nem működtek, de 6-7 alkalommal rövid időre az áramszolgáltatás is megszakadt. Kíváncsi vagyok, mi történik, amikor fúj a szél, feltételezem, hogy ingadozik a térerő, s a hálózati feszültség úgyszintén.

 

Természetesen ismerem azt a mély bölcsességet, hogy internet nélkül is boldogan lehet élni, bár nekem ez csak olyan emberek szájából hangzik meggyőzően, akik önként lemondtak a használatáról. Hónapok óta vagyok teljesen egyedül, s egyre inkább igénylem a „Helló uram! Hogy van?” szintűnél mélyebb kommunikációt, aminek számomra jelenleg az internet a fő csatornája.  (A korábbi blogbejegyzések itt olvashatók.)

Kapcsolódók

Kimaradt?