Zarándokok százezrei érkeztek Csíksomlyóra, hogy a pünkösdi búcsún a Szűzanya elé vigyék gondolataikat, félelmeiket, hálájukat. Május 23-án ismét találkoztunk a Hármashalom-oltár körül. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Székely János szombathelyi megyés püspök volt.

A Csíki-medencében már napok óta érezhető volt: hamarosan újra csoda történik. Zarándokok százezreit vezette a hit a Szűzanya lábához. Pünkösd van, a csíksomlyói nyereg pedig ismét az összetartozás helyszínévé vált. Ez az a nap, amikor nincsenek határok magyar és magyar, ember és ember között. Vannak, akik mindössze pár száz méterről érkeztek, mások több ezer kilométert tettek meg ezért a találkozásért. A búcsú előtt két nappal új kereszt került a Hármashalom-oltár tetejére, így mutatva irányt a zarándokoknak a lelki megújuláshoz.

„A keresztséggel Krisztus előttünk jár, hogy a keresztény nép hűségesen kövesse őt” – ez az idei búcsú mottója. Ahogyan az az ünnepi szentmise bevezetőjében is elhangzott, az, ami itt történik, nem emberi szervezés, hanem isteni hívás eredménye. Urbán Erik ferences tartományfőnök úgy fogalmazott: nem szabad elfelejtenünk, hogy a jó is munkál a világban. Szent Pált idézte, aki, mint mondta, a megfeszített helyet hagyott maga mellett az emberek számára, feltámadásával nem lezárta, hanem mindannyiunk számára lehetővé tette a megváltást.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Székely János szombathelyi megyés püspök volt, aki köszöntőjében kiemelte: egy olyan helyen gyűltünk össze, ahol egybeér az ég a földdel. „A nemzet szíve itt dobog a legerősebben” – fogalmazott. Prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai nap kiváló lehetőség arra, hogy az ember újra megtalálja a másik ember kezét, s hogy míg egyikkel társába, másikkal a Jóistenbe kapaszkodhat – a Jóistenbe, aki tenyerén tartja a világot.

Székely János úgy fogalmazott: egy hétköznapi szoborhoz nem nehéz megtalálni a megfelelő fát. A remekműhöz viszont a hegy tetején, egy szikla szélén kell keresni, a legzordabb körülmények között nő ugyanis a legerősebb, legkeményebb fa, ami ellenáll a viharoknak. Ezért állította a mennyei atya nehéz helyre az erdélyieket is. Remekművet akart faragni belőlük – mondta a szombathelyi megyés püspök.

A szentmise szónoka hangsúlyozta: napjainkban sok vihar pusztít. Háborúk, természeti csapások, szentséget támadó ideológiák, a hit gyengülése... S bár ezek újra és újra próbatétel elé állítják a híveket, az egyház hajójában mindig ott evez velünk Krisztus. Hozzá kell ragaszkodnunk. Az ő általa ránk hagyott örök értékekhez. Ezek tanítására küldte prófétáit és szentjeit, így az idén 130 éve született Márton Áron püspököt és a 800 éve elhunyt Assisi Szent Ferencet is.

Márton Áron szavait idézve Székely János hangsúlyozta: szükségünk van a szabadságra, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szabadság nem a valóságtól elszakadó önkény. Az erkölcs lényegét tekintve objektív, a világba ugyanis bele van teremtve az isteni rend, az embernek pedig mindössze annyi a dolga, hogy lassacskán kiolvassa azt belőle. „Szeressük a teremtett világ rendjét. Ez nem ellensége, hanem kiteljesítője a szabadságnak” – mondta.

A megyés püspök Assisi Szent Ferencre emlékezve idézte fel: ő volt az a szent, aki a szeretet útjára hívta és tanította az embereket. „Arra születünk, hogy szeretni tanuljunk, hogy a halál kapuján át a szeretet országába érjünk, a szeretet országát viszont nem lehet gyűlöletből építeni. Igent kell mondanunk újra Istenre, a családra, és a szeretet útjára.”

Az szentmise áldoztatással, majd a himnuszok eléneklésével zárult. Az ünnepi kör csángókért mondott misével és egész éjszakán át tartó virrasztással folytatódik.