Nagyszüleink udvarán még élénken kapirgáltak a kendermagos tyúkok, a csórényakú kakasok és a borzas baromfik, napjainkban azonban már faluhelyeken is alig találni közülük néhányat. A nemesített magyar tyúkokat felváltották az egyoldalú hús- és tojástermelő hibridek – számolt be a magyarmezogazdasag.hu portál.

Az 1960-as években történő baromfiipari változásoknak köszönhetően a fajta sorsa megpecsételődött. Az ipari állattartás előretörése miatt az életerő, élelemkereső képesség, tartási, takarmányozási körülmények helyett más gazdasági értékmérő tulajdonságok kerültek a tenyésztés középpontjába. A parlagi jellegű baromfik helyére egyoldalú hús- és tojástermelő fajták, illetve hibridek kerültek. Ezért a magyar nemesített tyúk egyedeinek száma évről-évre rohamosan csökkent.

Kovács Máté a Debreceni Egyetem harmadéves agrármérnök hallgatója 6 éves kora óta foglalkozik a nemesített magyar baromfitartással. Ez idő alatt több fajta is megfordult portáján, de az igazi kedvencei a hazai fajták lettek, mert ezek azok a genotípusok, amelyek leginkább alkalmazkodtak a térség klimatikus, földrajzi adottságaihoz, tartási, takarmányozási viszonyaihoz.

A Kistermelők Lapjának a fiatal agrármérnök elmondta, „a fajta tenyésztése a 19. század második felében kezdődött. A Kárpát-medencében található parlagi tyúkállományokból, szigorú szelekcióval és külföldi fajták tenyésztésbe vonásával kialakított fajta. Gyakorlatilag a nemesített magyar tyúk története ott kezdődik ahol a magyar parlagié véget ért”.

Egyéb jelentős különbség mutatkozik a testméretben, ugyanis a parlagi tyúk csupán 1,25-1,5 kg-os volt, ami csaknem a fele a nemesített változat testtömegének. Tojástermelésben a parlagi változat mindössze évi 50-80 db tojás termelésére volt képes, amelyek tömege is csak 65-70 százaléka volt a nemesített tyúkok tojástömegének.

Jelenleg szinte kizárólag génmegőrzési célból tartják fenn, mert a fajta fenntartása kulturális szempontból igen jelentős. Ezek a madarak a magyar történelmi múlthoz tartoznak, éppúgy, mint a magyar szürke, a hortobágyi racka vagy a mangalica. Emellett esztétikai értéket képeznek, hozzátartoznak a táj képéhez. Vannak olyan különleges fogyasztói igények is, amelyek kizárólag a hazai fajtákkal, azaz a magyar nemesített tyúkkal elégíthetőek ki.