Kerek két hónapja vagyok úton, s épp ma léptem át a 2 milliós lépéshatárt, egész pontosan 2 023 381 lépésnél tartok. 

Ami a kilométerszámot illeti, a telefonom közel 1 500-at mutat, ám ennél lényegesen többet tettem meg, az alkalmazás ugyanis egy 170 cm magas férfire van alapértelmezve, én pedig közel 2 méteres vagyok. Ha egy lépésem csak 5 centivel hosszabb az alapértelmezettnél, ennél a lépésszámnál már 100 km az eltérés az én javamra, tehát a valós érték 1 600 km körül lehet. 

Jelenlegi tartózkodási helyem ennél messzebb van Nagyenyedtől, ám amikor rámtört a betegség, egy jókora útszakaszt busszal tettem meg Ankaráig, s a nagyvárosokon belül sem gyalogolok. Jelenleg a törökök által Erzindzsánnak ejtett Erzincan felé tartok. Imranlit elhagytam, ez már hegyvidék a javából, az út mindkét oldalán 2 000 méternél magasabb csúcsok magasodnak.

Ma egy útépítő munkás ajándékozott meg egy palack ivóvízzel, amire nagy szükségem nem volt, de udvariasságból elfogadtam, tegnap pedig egy kamionos osztotta meg velem sültkrumpliból, sajtból és olivabogyóból álló uzsonnáját. Zarában, mely egy Nagyszalonta, Gyergyószentmiklós méretű városka, találtam egy szállodát, ahol 50 lírába, kb. 8 euróba kerül egy szoba.

Tessék megfogózni, az árban reggeli is van. A Gülistan nevű szálláshely sem külalakját, sem berendezését, sem pedig tisztaságát tekintve nem marad el a hazai hasonló létesítményektől. Az egyetlen, de lényeges különbség az, hogy ha Erdélyben arra kérnék egy szállodást, adjon ki nekem 38 lejért egy szobát, minden bizonnyal először körberöhögne, utána megkérne, hogy ne sértegessem, végül pedig megadná a pszichiátere telefonszámát, hogy kezeltessem magam nála. Egyébként Zarában nem ez a legolcsóbb szálloda. 

Tegnap számomra végérvényesen megdőlt az a városi legenda, hogy a külföldiek könnyen összetévesztik Budapestet Bukaresttel. Két huszonéves török szeretett volna barátkozni velem, mikor meghallotta, hogy magyar vagyok, egyikük azonnal rávágta: Brüsszel. A másik sem adta alább, Modric, mondta. Értékeltem a jószándékukat, bár a tárgyi tudásukat lehetne még fejleszteni. (A korábbi blogbejegyzések itt olvashatók.)