Színes, változatos motívumokkal díszített számos termék, köztük korsók, bögrék, káposztástálak és kaspók várták a látogatókat a hétvégén Zilahon, ahol már tizedik alkalommal rendezték meg a Haidaț’ pă la noi (Gyertek mifelénk) című rendezvénysorozat egyik legnépszerűbb programját, a fazekasvásárt. Az eseményre nemcsak Szilágyságból, hanem a Székelyföldről, Partiumból és Magyarországról is érkeztek mesterek.

„Tíz éve kezdtük Csibi Csabával megszervezni az éves fazekasvásárt” – idézte fel Szabó Attila helyi képzőművész, fazekas. – „Akkoriban láttuk, hogy Magyarországon nagy népszerűségnek örvendenek ezek a rendezvények, és úgy gondoltuk, Zilahon is van erre igény. A közönség újra kezdi értékelni a hagyományos kerámiát, és a fiatal mestereknek is szükségük van bemutatkozási lehetőségre” – mondta.

A vásárnak Zilah különösen méltó helyszín, hiszen egykoron a várost híres fazekasközpontként tartották számon, ennek emlékét ma is őrzik az idősebbek, sőt még utcanév is viseli a mesterség nyomát. A szervezők minden évben a helyi intézmények, a múzeum vagy a Porolissum Művészeti Központ segítségével hívják meg az erdélyi, székelyföldi, partiumi és magyarországi kollégákat. „Minél több régióból jönnek, annál színesebb a kínálat” – mondta Szabó Attila.

Idén nyolc mester, köztük négy csíki fazekas és a hódmezővásárhelyi Forró István és Ágoston Mária mutatta be termékeit, valamint a zilahi kerámia- és díszítőszakkör tagjai is kiállították munkáikat.

„A vásár nem csupán kereskedelmi esemény, hanem szakmai találkozó is, ahol a mesterek tapasztalatot cserélhetnek, előadásokat hallgathatnak, néprajzosok bemutatóit nézhetik meg. Az idei rendezvény központi témája A kék szín dekoratív szerepe a hagyományos kerámiában címet viselte. A Porolissum Művelődési Központ dísztermében rendezett kiállításon 19–20. századi zilahi, désházi és krasznai edények sorakoztak, köztük kék alapú díszítésű 20. századi darabok, illetve fehér alapon kék mintás 19. századi kerámiák. A kék motívum nem véletlen – tudtuk meg a művésztől, hiszen a Szilágyságban már az 1800-as évek közepétől meghatározó szín volt a kontúrok és kitöltések esetében.

A fazekasvásár célja nem csupán a hagyományos mesterség népszerűsítése, hanem a közízlés formálása is. Szabó Attila szerint sokan még mindig olcsó, silány termékekkel azonosítják a cserépedényeket, pedig a kézműves fazekasság mást kínál: „Ezek az edények nemcsak szépek, hanem használati tárgyak is. Egészen más ízű étel készül bennük, mint a fém- vagy inoxedényekben” – hangsúlyozta.

A mesterség átörökítésében fontos szerep jut a gyerekeknek és a felnőtt szakköröknek is. Iskolák, óvodák és líceumok gyakran hívják a mestereket bemutatókat tartani, így próbálják modern körülmények között is fenntartani a hagyományt. „A cserépedények ma már keresettebbek, és elismertebbek, mint harminc éve volt, és ez jó hír” – tette hozzá Szabó Attila.

A szervezők szerint a zilahi fazekasvásár mára Erdély egyik legjobb rendezvényévé nőtte ki magát. Reményeik szerint a jövőben még több hasonló esemény segíti majd, hogy a hagyományos kerámia újra méltó helyet kapjon az otthonokban, nemcsak díszként, hanem mindennapi használati tárgyként is.

„Büszke vagyok, hogy szilágysági kerámiát árulhatok”

A standok között járva Csibi Csaba szilágyballai fazekas is fogadta az érdeklődőket. Frissen kipakolt portékái között mesélte el, miért fontos számára a részvétel. „Jó vásárnak indul, ma kezdődik, meglátjuk, mennyi vásárlónk lesz. De nem is ez a lényeg, hanem hogy megmutassuk: igenis vagyunk, létezünk” – mondta mosolyogva.

Csibi Csaba asztalán a fazekasság teljes repertoárja helyet kapott: voltak főzőedények, lapos és mély tányérok tortának, pizzának, levesnek, kancsók bornak, víznek, limonádénak, sőt pálinkáspoharak is. A mester büszke arra, hogy szilágysági kerámiát kínálhat.

„Én nagyon jól eladom őket. Büszke vagyok arra, hogy képviselhetem ezt a hagyományt” – hangsúlyozta. Mint mondja, a szilágysági fazekasság a Kárpát-medence egyik legszebb hagyománya. Az edények nemcsak díszek, hanem használati tárgyak is. Miközben beszélgettünk, az asztalánál megállt egy székelyföldi, de ma már a Szilágyságban élő férfi, aki a töltött káposztás tálat látván elmondta: „Régen, ünnepek előtt a töltött káposztát betették a tollú párnák közé, úgy tartották melegen, így lett igazán finom” – idézte fel a régi szokást.

Csibi Csaba munkáját számos díjjal ismerték el: nemrégiben Szatmárnémetiben első díjat nyert kancsóival és táljaival, tavaly Jászvásáron (Iași) egy nagydíjat hozott el hetven fazekas közül, idén pedig Nagyszebenben kapott első díjat vízaknai mintás edényével.

„Egy osztrák–magyar monarchiás címeres edényt készítettem, és nagyon sikeres lett” – mesélte. A mintákról és színekről is beszélt: ő ragaszkodik a régi zilahi motívumokhoz. Barna kontúr, sárga és zöld díszítés jellemzi a hagyományos edényeket, az újabbakra kék kontúrok és kék díszek kerülnek. „Nem csinálok mást: én a régihez ragaszkodom” – fogalmazott, majd elmesélte, hogy egy-egy kancsó elkészítése három hetet is igénybe vesz, hiszen szárítani, díszíteni, mázazni kell, és háromszor égetni. „Korongozni fél óra, aztán jön a fül, a fedő, a díszítés, a máz” – sorolta.

Munkájában néha felesége és gyermekei is besegítenek, amikor tudnak. „Most már kevesebbet, de segítenek” – jegyezte meg, majd kiemelte: kitartóan és odaadóan kell dolgozni, hiszen van, amikor kevésbé van jó évük, de van, amikor kiemelkedően jól megy – foglalta össze tapasztalatait a 25 éve fazekassággal foglalkozó mester, aki 2008-ban tért át a népi kerámiára.

„Minőséget kell gyártani, nem mennyiséget”

A fazekasvásár idei újoncai között ott találjuk Silló Attilát is Csíkszeredából, aki először érkezett Zilahra portékáival. „Első alkalommal vagyunk itt. Reméljük, hogy ha az idő kitart, akkor talán holnap estére már mosolyogva távozunk” – mondta a mester.

Silló Attila és társai a Székelyföldet képviselik: hatan érkeztek Csíkszeredából, egy pedig Csíkszentgyörgyről, így heten mutatják be a Csíki-medence kerámiáit. Mindannyian saját készítésű termékeket hoztak, közösen képviselve a térség kézműves értékeit. „Ez nekünk egy kicsit nosztalgiavásár is, mi már gyakorlatilag befejeztük a kerámiás történetünket. Közel húsz évig dolgoztunk a szakmában, de egészségi okok miatt váltanunk kellett. Most a meglévő saját árukészletünket értékesítjük” – mesélte.

A standon vázák, bögrék, főzőedények, virágcserepek és kaspók sorakoztak. A mester külön kiemelte a székelyföldi natúr főzőedényeket, amelyeknek több évszázados hagyományuk van. „Mi ezt próbáltuk továbbvinni, és hál’ Istennek még vannak, akik próbálják folytatni. Nagyon nehéz szakma, rengeteg munkával jár, de a minőségi termékekre általában van kereslet, és én azt mondom mindenkinek, aki kerámiával foglalkozik, hogy minőséget kell gyártani, nem mennyiséget, és akkor lesz jövője” – hangsúlyozta.

Silló Attila a klasszikus székely motívumokhoz ragaszkodik: „Volt időszak, amikor próbálkoztunk újításokkal, de úgy gondolom, hogy maradjunk azok, akik vagyunk, a népi motívumokat népszerűsítjük” – vallja.

A zilahi fazekasvásár idei résztvevői a helyi szervezőktől, a szilágysági mesterek és a Székelyföldről érkezett fazekasokig mind ugyanazt a célt fogalmazták meg: láthatóvá tenni a hagyományos kerámiát, és megmutatni az embereknek, hogy ez a mesterség ma is él és értékes.