A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) a működésének 2000-es megkezdése óta 2026 novemberéig több mint 17 000 egykori informátort leplezett le az állampolgárok egyéni kérelmei alapján.

Az érintettek azonosítása azonban távolról sem jelentette egy egyszerű névsor közzétételét: a kutatóknak a legtöbb esetben iratkomplexumok tízezreit kellett lapról lapra átvizsgálniuk, hogy kétséget kizáróan megállapítsák a fedőnevek mögött rejlő valós személyazonosságokat.

A CNSAS által közzétett adatok szerint az intézmény nem rendelkezik olyan teljes körű, automatizált nyilvántartással, amely közvetlenül összekapcsolná az informátorok fedőnevét a valódi nevükkel. Emiatt egy egykori kollaboráns beazonosítása összetett kutatási folyamatot igényel: az információkat különféle dokumentumokból kell kigyűjteni, majd egymással összevetni, hogy bizonyíthatóvá váljon, ki szolgáltatott adatokat a kommunista politikai rendőrségnek – idézi a közleményt a News.ro.

A tanács tájékoztatása alapján egy informátor leleplezéséhez két alapvető feltételnek kell teljesülnie:

• Bizonyítani kell, hogy az adott személy információkat adott át a kérelmezőről, aki törvényes jogával élve kérte a vizsgálatot.
  
  
• Kétséget kizáróan igazolni kell, hogy a megadott információk és a fedőnév valóban a vizsgált személyhez tartoznak.

„A leleplezés nem pusztán nevek kilistázása. Ez egy rendkívül munkaigényes folyamat, amely során az egész archívumban szétszóródott információkat kell felkutatni és összevetni az informátor dokumentált és biztos azonosítása érdekében” – hangsúlyozta az intézmény.

Folyamatos iratátvétel és adatbázis-építés

A Securitate archívumának átvétele 2006-ban kezdődött meg, és a folyamat mindmáig tart. Az iratokat az feldolgozásuk és tanulmányozásuk ütemében vezetik be az elektronikus nyilvántartásokba.

Bár a folyamatosan bővülő digitális adatbázisok jelentősen megkönnyítik az azonosítást, a dokumentumalapú kutatómunkát nem helyettesíthetik. Egy informátor kiléte nem állapítható meg pusztán az alapján, hogy a fedőneve felbukkan egy dossziéban; ahhoz különféle adatok szigorú összefésülése szükséges.

A CNSAS a működését szabályozó 2008/293-as törvény alapján végzi feladatát. A testület mandátuma magában foglalja a közvélemény tájékoztatását, a történelmi igazság feltárását, valamint a tudományos kutatások támogatását a Securitate kommunista diktatúrában betöltött szerepéről.

Közel 5000 tiszt és 1120 kollaboráns a nyilvános jegyzékekben

Az egyéni kérelmek alapján leleplezett informátorok mellett a CNSAS két különálló nyilvános listát is vezet a kommunista elnyomó apparátusról: a Securitate tiszti karának, valamint a nyilvántartott kollaboránsoknak a jegyzékét.

2026. november 10-i adatok szerint a weboldalon az alábbi adatok szerepelnek: 4920 volt Securitate-tiszt és tiszthelyettes, 1120 igazolt kollaboráns.

Ez a két kategória nem tévesztendő össze a teljes, 17 104 fős leleplezett informátori létszámmal, mivel a nyilvános listákra kerülés feltételei és jogi mechanizmusai eltérőek.

A tiszti jegyzékben azok a tisztek és tiszthelyettesek szerepelnek, akiknek ellenőrzését a saját dossziéjukhoz hozzáférő állampolgárok kérték, vagy akik jelenleg a törvény 3. cikkelye alá tartozó köztisztséget töltenek be. Az elhunyt tisztek esetében a hatóságok a fennmaradt életrajzi adatokat, rendfokozatokat és tisztségeket publikálják.

Amennyiben a tanács közigazgatási bírósághoz fordult a Securitate-dolgozói minőség megállapításáért (az alapvető emberi jogok megsértése miatt), a jogerős bírósági határozatokat a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial) is közzéteszik.

A kollaboránsok listájára ezzel szemben azok a személyek kerülnek fel, akik törvényben meghatározott közfunkciót vagy méltóságot töltenek be, és akikről a bíróság jogerősen kimondta, hogy az emberi jogokat sértő információk átadásával együttműködtek a Securitátéval. Így az 1120-as szám nem az összes egykori együttműködőt jelöli, hanem kizárólag a törvényi átvilágítás alá eső és a bíróság által elmarasztalt személyeket.

A múlttal való szembenézés és a történelmi emlékezet

A CNSAS a szakértők, újságírók és a nagyközönség számára egyaránt hozzáférhetővé teszi az 1945 és 1989 közötti elnyomó apparátus működésére vonatkozó kutatási eredményeket.

Az intézmény honlapján részletes információk találhatók az egykori Állambiztonsági Osztály (DSS) és az Állambiztonsági Tanács szervezetéről, valamint a beazonosított tisztek és kollaboránsok rendszeresen frissülő listáiról, ezzel is segítve a közelmúlt történelmének megismerését.