Romániában közel 10 400 háziorvosi rendelő működik, a vidéki környezet azonban továbbra is hátrányos helyzetben van, hiszen sok településen egyetlen orvos sincsen. Bár a területi egyenlőtlenségek felszámolására léteznek megoldások, ezek önmagukban nem orvosolják az összes felmerülő problémát.

Az állam a keretszerződésen keresztül egy olyan kifizetési mechanizmust biztosít a településre újonnan érkező háziorvosoknak, amely garantálja a fix havi jövedelmet mindaddig, amíg sikerül összeállítaniuk a teljes pácienslistájukat – összegez az Avocatnet. 

Ezek az összegek vidéken 50 százalékkal emelkednek, azokon a falvakon és községekben pedig, ahol korábban egyáltalán nem volt háziorvos, a támogatás mértéke 100 százalékkal nő. Ez azt jelenti, hogy egy olyan vidéki közösségbe érkező orvos, ahol addig nem működött praxis, a tényleges orvosi ellátásért elszámolt költségeken felül havonta 22 208 lejt kaphat hat hónapon keresztül.

Hatalmas a szakadék a városi és a vidéki ellátás között

A 2024–2025-ös statisztikai adatok szerint a független háziorvosi rendelők száma országos szinten enyhén növekedett, 10 299-ről 10 394-re. Városon egy rendelőre átlagosan 1561 lakos jut, míg vidéken ez a szám 2244 – ami csaknem 44 százalékkal magasabb leterheltséget jelent.

A vidéki lefedettségi arány, amely 10 000 lakosra vetítve 4,5 rendelőt jelent, tartósan elmarad a városi 6,3–6,4-es mutatótól, és ez a szakadék az elmúlt évben sem szűkült jelentősen, sőt számos vidéki településen egyáltalán nincs háziorvosi ellátás. A keretszerződés 14-es cikkelye szerint egy új közigazgatási egységben letelepedő háziorvosnak az első naptól kezdve nyilvánvalóan nem lehet olyan kiterjedt beteglistája, mint egy már beágyazott praxisnak. A törvény ezért egy áthidaló megoldást kínál: egy legfeljebb hat hónapra szóló egészségügyi szolgáltatási előszerződést, amely a lista összeállításához szükséges időt biztosítja.

Rugalmasabb szabályok a vidéki praxisoknak

A hat hónapos időszak lejárta után a feltételek a lakóhely típusától és a beiratkozások sikerétől függően változnak. Városi környezetben, ha az orvos nem éri el a jogszabályban előírt minimális biztosítotti létszámot, a biztosító pénztár ugyan megköti a szerződést a meglévő listára, de az orvos köteles a hiányzó létszámot a következő legfeljebb hat hónapban feltölteni, különben a szerződés megszűnhet.

Vidéken a szabályozás sokkal engedékenyebb, hiszen a hat hónap leteltével a biztosító pénztár a lista méretétől függetlenül megköti a szolgáltatási szerződést az addig összegyűlt páciensekre. Azokon a vidéki településeken, ahol egyáltalán nincs háziorvos vagy más orvos által működtetett rendelő, a rendszer még rugalmasabb. Itt a szerződést akkor is megkötik, ha a lista alapján keletkező bevételek meghaladják az előszerződésben kiszámított összeget; ellenkező esetben az előszerződés akár két évig is meghosszabbítható, feltéve, hogy az orvos az adott közigazgatási egység lakosságának legalább 60 százalékát regisztrálja.

Minél inkább híján van egy település az alapvető egészségügyi ellátásnak, az állam annál hosszabb türelmi időt biztosít a betegkör kiépítésére.

Hogyan alakul egy újonnan érkező orvos tényleges jövedelme?

Egyszerűen megfogalmazva, a háziorvosok díjazása egy olyan mechanizmus alapján történik, amely figyelembe veszi a listára feliratkozott személyek számát (fejkvóta alapú pontok), valamint az elvégzett vizsgálatokat (szolgáltatás alapú pontok). Egy egészséges ember kevesebb pontot jelent a fejkvóta alapján, míg egy idős páciens többet, és egy összetettebb szakorvosi vizsgálat is magasabb pontszámot von maga után egy egyszerű konzultációhoz képest.

Az előszerződés alatt álló orvos jövedelme azonban nem a már regisztrált betegek számától függ, hanem egy átlagos, 800 biztosítottból álló referencialista alapján, átalány formájában kerül kiszámításra. A keretszerződés 17-es cikkelyének első bekezdése szerint a városi havi jövedelem a 800 biztosított után járó fejkvóta alapú kifizetésből, valamint a rendelő adminisztrációs és működési költségeire szánt összegből tevődik össze, amely az előbbi érték háromszorosa. Vidéken ugyanezek az összegek 50 százalékkal emelkednek, a legkedvezőbb elbánásban pedig azok a vidéki orvosok részesülnek, akik olyan településre érkeznek, ahol egyáltalán nincs orvosi ellátás vagy kihelyezett rendelő: az ő esetükben a városi alapösszegek 100 százalékkal növekednek.

Számítások a 2026-os évre

A pontos képlet két fő paramétertől függ: a 800 biztosított után járó fejkvóta-pontok számától és a garantált pontértéktől. Mivel a garantált pontérték 2026-ban 8,2 lej, egy olyan háziorvos, aki egy teljesen ellátatlan vidéki településen telepedik le, az előszerződés ideje alatt több mint a dupláját keresheti annak az összegnek, mint amit egy városi praxist választó kollégája kapna.

A statisztikák és a szakmai viták gyakran a forráshiányról vagy a háziorvosi szakma anyagi vonzerejének hiányáról szólnak, a jelenlegi helyzetben azonban a probléma nem a pénz vagy a pénzügyi ösztönzők hiánya.

A finanszírozás mellett ugyanis a helyi tanácsok csökkentett bérleti díjakat, ingyenes helyiségeket és egyéb juttatásokat is jóváhagyhatnak az orvosoknak. A valódi kihívást az intézkedések gyakorlati alkalmazása jelenti.

A háziorvosok városközpontú koncentrációja valós jelenség, és bár Romániában megvannak a jogi és anyagi mechanizmusok a vidékre vonzásukra, a probléma gyökere máshol keresendő. Az államnak a jövőben aktívabban kell beavatkoznia, hogy hatékonyan felszámolja az elmúlt éveket jellemző vidéki „egészségügyi elsivatagosodást”.