A kormány ajánlata elvi, gazdasági és jogi szempontból is helytálló, ám a pedagógusok nem hisznek az ígéretekben, most van erős alkupozíciójuk, hiszen le kell bonyolítani az esedékes vizsgákat.  Ha ezt elengedik, a jövő tanévben már nem lesznek ilyen jó helyzetben, mutatott rá a Maszol megkeresésére Rácz Béla-Gergely közgazdász, a Babeș-Bolyai tudományegyetem oktatója.

Az 1/2011-es tanügyi törvény 8-as számú cikkelye leszögezi, hogy a bruttó hazai termék (GDP) 6 százalékát kell az oktatásra fordítani, az elmúlt 12 esztendőben egy év sem volt, amikor ezt betartották volna, hívta fel a figyelmet a szakértő. Kifejtette, változó, hogy a GDP hány százalékát szánja az ország a tanügyre, hiszen a tanügy minisztérium büdzséjén kívül is finanszírozzák az ágazatot, így az arány 3-4 százalék között mozgott, de mindenképpen elmaradt a törvényben előírt 6 százaléktól.

Rácz Béla Gergely felidézte, voltak próbálkozások, hogy ne a GDP-hez mérten, hanem a költségvetés bevételeinek arányába határozzák meg, mennyit költ az ország oktatásra. Megfogalmazódott olyan javaslat, hogy a bevételek 15 százalékát fordítsák a tanügyre, ám ezzel az a probléma, hogy ez összegszerűen jóval kevesebb mint a GDP 6 százaléka, amit a törvény leszabályoz, és aminek alkalmazását különböző okokra hivatkozva folyamatosan elhalasztották.

Rácz Béla Gergely rámutatott, eleve a 6 százalékot figyelembe véve kellene az ország éves költségvetését összeállítani, ha év közben történik módosítás, a költségvetés hiánya növekszik. Az idei költségvetési törvényt az elmúlt év végén fogadták el, ha a bevételi oldal úgy teljesül, ahogy megtervezték, de közben a kiadást növelik, a költségvetési hiánycélt nem lehet tartani.

A kormánynak szűk a mozgástere

A kormánynak már nem nagyon van mozgástere, hogy a hiányt tovább növelje, ha ez a kapu bezárul, csak úgy lehet a tanügyre, van akármilyen más tételre többet fordítani, ha valahonnan elvesznek. Viszont a költségvetés elég szoros, nagyon elvenni sem lehet máshonnan, ezért nagyon nehéz helyzetbe került a kormány, amikor a pedagógusok kérését kellett volna teljesíteni. A probléma másik vetülete, hogy ha a tanügyben eleget tesznek a követeléseknek, érkeznek a közszféra más munkavállalói is hasonló bérkövetelésekkel. Elindulhat egy olyan folyamat, amivel nem tud megbirkózni az idei költségvetés.

Rácz Béla Gergely hangsúlyozta, ez teljes mértékben elkerülhető lett volna, ha évről-évre a 2011-es törvényt betartva tervezik meg a költségvetést. Erre viszont nem volt politikai akarat, valamilyen mértékben növekedtek a bérek az oktatásban, és mindig az volt a hozzáállás, hogy nem kell az ágazatra nagyobb erőfeszítést fordítani, mert a dolgok amúgy is működnek, a pedagógusok viszont most elégelték meg ezt a bánásmódot.

Az egységes bértörvény méltányos lenne, de a tanároknak már nincs türelmük kivárni

A kormány szempontjából érthető, hogy türelmet kér, azt ígérik, jövőre kidolgozzák az egységes bértörvényt, ami nem a jelenlegi rendszer foltozása, hanem egy méltányosabb, átlátható új, ami révén hatékonyabban lehet jutalmazni a jó tanári teljesítményt, és büntetni a gyengébbet.

Ez az érv helytálló, alapvetően közgazdasági szempontból ez a támogatandó, de a bizonytalan politikai helyzetben az is érthető, hogy a tanárok nem hisznek az ígéreteknek, nincs türelmük kivárni az egységes bértörvényt, még akkor sem, ha elvileg az jobb lenne, most akarnak megoldást. Ehhez az is hozzájárul, hogy a pedagógusoknak most van erős alkupozíciójuk, hiszen ha nem fejezik be a sztrájkot, kérdésessé válik az érettségi, a vizsgák, megszervezése. Ősszel, tanév közben a pozíciójuk gyengül, hiszen olyankor nincs komolyabb következménye, ha egy-két hét kiesik.

Hatékony adóbehajtással előteremthető lenne több pénz az oktatásra

Az oktatásra a GDP 6 százaléka előteremthető lenne, meg lehetne úgy tervezni a költségvetést, hiszen évről évre a bevételek valamilyen mértékben növekednek, kivételes esetben vannak elenyésző csökkenések, mint például a koronavírus idején. Nyilván ezzel párhuzamosan, vagy még gyorsabb ütemben a kiadások is emelkednek, de meg lehetne találni a módját, hogy 6 százalék jusson az oktatásra, véli Rácz Béla Gergely.

Hangsúlyozta, ezt nem feltétlenül a növekvő hiány kárára lehetne tenni, hiszen mindig van lehetőség arra, hogy a költségeket átszervezzék. Másrészt Románia nagyon rosszul áll az adóbeszedés hatékonyságával, ha ezen téren erőfeszítéseket tennének, hatékonyabban gyűjtenék be az adókat, növekednének a bevételek, ami egy forrása lehetne annak, hogy GDP-arányosan többet fordítsanak az oktatásra, szögezte le Rácz Béla Gergely.