Szerelmi témában indít tematikus vetítéssorozatot december első felében az Erdély TV. Makk Károly három filmje kronológiai sorrendben kerül adásba vasárnaponként este 8-tól. A rendező főművét, a Szerelem címűt Németh Sz. Előd filmkritikus értékeli.

Az Erdély TV nézői Makk Károly filmjeit nézhetik meg az adventi időszakban: december 4-én az 1971-ben bemutatott Szerelem című filmjét, jövő hét vasárnapján az 1978-as Egy erkölcsös éjszakát, végezetül az Egymásra nézve című rendezését 1983-ból. Amint Németh Sz. Előd filmkritikus is rámutat, Makk Károly rendező az egyik legsikeresebb, számos szakmai elismerés birtokosa volt, a világ legrangosabb filmfesztiváljai díjazták alkotásait. Öt olyan filmje volt, amelyet Cannes-ban Arany Pálmára jelöltek. Ugyanakkor ő az egyik legeklektikusabb magyar rendező is: vígjátékok, kosztümös történelmi filmek, irodalmi adaptációk, intim drámák, tévéfilmek egyaránt szerepelnek filmográfiájában.

Sokan a Szerelem című filmjét tartják főművének. A főszerepekben Törőcsik Marit, Darvas Lilit és Darvas Ivánt felvonultató alkotás sokak szerint az egyik legszebb magyar film is. A Déry Tibor forgatókönyve alapján készült Szerelem különlegessége, hogy egyszerre mutat egy történelmi-társadalmi valóság egy intenzíven szubjektív belső világot. Mondhatni, a szereplők intim, belső világa a történelem viharaival dacol – fogalmaz Németh Sz. Előd.

Egy fiatal feleség várja haza a férjét. A férfi politikai elítélt, a nő élete emiatt egyre nehezebb. Lelkiismeretesen gondozza az anyósát és próbálja fenntartani a normalitás látszatát. Elhiteti az idős, ágyhoz kötött asszonnyal, hogy a fia Amerikában forgat, és hamarosan hazaérkezik. A két nő között sajátos kötelék szövődik, egymásban táplálják a reményt. A férfi váratlanul amnesztiával szabadul, és elindul haza, hogy rendezzék életüket.

A lineáris elbeszélést folyamatosan megtörik a szereplők belső gondolatai és emlékei. A film nagyrészt egyetlen térben, az idős asszony szobájában játszódik, tele régi tárgyakkal, fényképekkel. A századforduló nagypolgári esztétikája az ötvenes évek rideg valóságával ütközik. A két, egymástól nagyon különböző nő között a szeretett férfi hiánya a híd. A költői képzettársítások, a gyors vágások az emlékezés és az álom logikáját követik. Jelen és múlt, valóság és fantázia keverednek a képekben, amelyek Tóth János operatőr munkáját dicsérik, aki Makk Károly egyik állandó munkatársa volt. A filmet a Cannes-i filmfesztiválon is díjazták, ahol a Zsűri Nagydíját kapta.