Székely István politológust kérdeztük: hogy alakulhatott ki Erdélyben a Fidesz 90 százalékos támogatottsága?
Az április 3-i magyarországi választások eredményeit sokan sokféleképpen értelmezték már, mi azonban arra voltunk kíváncsiak, mi az eredmények kontextusa, értelmezési kerete, valamint arra, hogy a magyarországi választási kampánynak milyen tanulságai vannak az erdélyi közéletre nézve. Székely István politológust, az RMDSZ ügyvezető alelnökét arra kértük, segítsen visszatekinteni és összefüggéseiben értelmezni a Fidesz–KDNP koalíció nagyarányú győzelmét és az egyesült ellenzék kudarcát. Kiderült, a probléma összetettebb annál, mint ahogyan elsőre tűnik.
A centrális erőtértől az összefogásig
Az április 3-i magyarországi választásokról és az eredményekről tucatnyi tanulmányt olvashatunk, de valójában akkor érthetjük meg ennek a kontextusát, ha visszamegyünk a 2010-es évek elejére. „A Fidesz–KDNP pártszövetség akkor is kétharmados győzelmet aratott, valamivel több, mint a szavazatok 50 százalékát szerezve meg. Akkor került be az országgyűlésbe 16 százalékos, erős felhatalmazással a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely a Fidesz jobb oldali ellenzékeként határozta meg önmagát, tehát a Fidesznek volt egy erős jobboldali és két baloldali ellenzéke, a Magyar Szocialista Párt és a Lehet Más a Politika. A kétoldali ellenzéki pártok között azonban nagyobb volt a távolság politikai értelemben, mint a Fidesz és a jobb vagy baloldali ellenzéke között. Ezt a politikai képletet a szakirodalom centrális erőtérnek nevezte – kezdte a Maszol kérdésére Székely István politológus.
A magyarországi választási rendszernek sajátossága az egyéni választókerületekben megszerezhető mandátumok jelentős száma, ami eleve a nagy pártoknak kedvez. Ennek aránytalanságát az akkori parlamenti többség fokozta is azáltal, hogy az addigi kétfordulós rendszert egyfordulóssá tette, ezért a 2014-es választásokra egy kétpártrendszert favorizáló választási rendszer jött létre, ahol az egyéni választókerületekben a szavazatok relatív többségével is mandátumot lehetett szerezni – emlékeztetett Székely István. Ez pedig a FIDESZ-KDNP pártszövetségnek kedvezett: jobb oldalon volt egy nagy párt, amelynek volt egy jobb és két baloldali ellenzéke, de ezek nem tudtak összefogni, szavazataik a közöttük lévő politikai távolság miatt nem adhatók össze. A kialakult centrális erőtérben a Fidesz különösebb gond nélkül meg tudta nyerni a 2014-és és 2018-as választásokat, szintén kétharmaddal.
A politológus szerint a Jobbik okozta a nagy kérdést, hiszen 2010-ben 16,7 százalékkal került a parlamentbe, a következő, 2014-es választáson már 20 százalékot ért el, 2018-ban pedig 19 százalékos eredménnyel a legnagyobb ellenzéki frakciót adta. „Az ellenzék számára világossá vált, hogy egy olyan választási rendszerben, amely a kétosztatú politikát támogatja, csak akkor van esélye győzni, ha valamilyen formában integrálni tudja a baloldali összefogásba a Jobbikot is” – magyarázta a szakember. Az ellenzéki pártok teljes körű integrációja 2020 decemberére jött létre Egységben Magyarországért névvel, és ennek – a baloldali pártok mellett – már a Jobbik is tagja lett.
Kapcsolódó
Amikor az ellenzék eldöntötte, hogy közös jelölteket indít, a Fidesz ráerősített erre egy törvénymódosítással, lehetetlenné téve azt, hogy az ellenzék több országos listát állítson, hiszen a módosított törvény értelmében az országos lista állításához 71 egyéni választókerületben kell jelöltet állítani a 106-ból. Miért gondolhatta azt a Fidesz, hogy számára előnyös, ha az ellenzéke együtt indul? – tette fel a kérdést a politológus. Székely István válaszként elmondta: egyrészt a Jobbiktól a DK-ig tartó szavazótábor összeadása óhatatlanul lemorzsolódással jár, másrészt mindegyik pártnak volt saját intézményi háttere, kampánycsapata, és ezeknek az összerakása nagyon időigényes és nehéz feladat, nem beszélve arról, hogy ennek következtében a döntéshozatal is lelassul.
Az egyesült ellenzék úgy döntött, hogy a miniszterelnök-jelölt személye és a közös lista összetétele tekintetében előválasztást szervez. Ennek kétségtelenül hatalmas felhajtóereje volt, azonban felszínre hozta az egyesült ellenzék belső gondjait is. Utólag már elmondható, hogy a Jobbik integrációja a baloldali összefogásba csak a pártelitek szintjén történt meg, a párt szavazói ennek helyességét nem igazolták vissza.
Kapcsolódó
A Jobbik eredetileg a Demokratikus Koalíció (DK) és Gyurcsány Ferencék ellenében határozta meg önmagát, az előválasztásokon azonban a választókerületek harmadában már megegyezik a DK-val a jelöltek személyében. A lépés nem nyerhette el potenciális választóinak tetszését, hiszen meglepetésre a miniszterelnök-jelöltek versenyében a párt elnöke, Jakab Péter a vártnál lényegesen rosszabbul szerepelt.
„Azt sem értem, miért kellett az előválasztást a miniszterelnök-jelölt személyére kiélezni. A Fidesz ereje elsősorban Orbán Viktor személyében rejlik, aki kapcsán az ellenzői is elismerik, hogy generációjának legtehetségesebb politikusa, aki több mint harminc éve építi politikusi brandjét. Szerintem lehet, hogy jobb eredmény született volna az ellenzék számára, ha Orbánnal szemben egy csapatot állítanak fel és nem egy embertől várják a megváltást” – magyarázta a politológus.
Márki-Zay sokat szerepelt és hibázott
„Néhány kanyart követően végül Márki-Zay Péter nyerte az ellenzéki előválasztást, én csak egyetlen dolgot tennék ehhez hozzá: ha a magyar politikatörténetet nézzük, akár egy százéves perspektívában, akkor látható, hogy Magyarországon a választók értékrendje szempontjából van egy eléggé stabil jobb oldali többség, a baloldal – jelen esetben az ellenzék – csak konjunkturális alapon szerezheti meg a parlamenti többséget. Ehhez az kell, hogy a baloldali tömörülés lecsípjen valamennyit a jobb oldal szavazótáborából, ezért az, hogy az előválasztás egy magát jobb oldaliként meghatározó személyt hozott ki győztesnek, elvileg még jó is lehetett volna” – magyarázta Székely István.
Szerinte azonban ez újabb gondokat okozott: egyrészt azt, hogy Márki-Zay a magát baloldalra pozicionáló szavazótábort nehezebben tudta megszólítani, bár az végül fegyelmezettnek bizonyult. „A választási kampány nem arról szól, hogy a bal–jobb dichotómián, a bal- és jobb oldal törésvonalán áthozzunk szavazókat, ehhez az idő kevés, hanem arról, hogy minél nagyobb arányban vigyük el szavazni a saját szavazótáborunkat és a választási részvételükben bizonytalanokból még valamennyit be tudjunk hozni” – állapította meg a politológus. Márki-Zay ehelyett a „fideszes árvákra” fókuszált, azokra, akik valamikor fideszesek voltak, de utólag eltávolodtak a párttól, azonban az eredmények ismeretében úgy tűnik, hogy „fideszes árvák” vagy nincsenek, vagy pedig az utolsó pillanatban mégiscsak a Fideszre szavaztak.
A politológus szerint a másik probléma, hogy Márki-Zay Péter már az első pillanattól kezdve nem az összefogás vezetőjeként pozícionálta magát – az előválasztási kampány hordaléka okán saját táborában kereste az árulókat, majd megpróbált létrehozni egy saját frakciót, később saját párt bejegyzésének szándékáról beszélt.
Kapcsolódó
Márki-Zay Péter a Fidesznek is meglepetés lehetett, hiszen kívülről úgy tűnik, ők elsősorban Karácsony Gergely budapesti főpolgármesterre és „B” opcióként Gyurcsány Ferenc feleségére, Dobrev Klárára készültek.
Az ellenzéki összefogás számára a legnagyobb gondot a Fidesz óriási erőforrás-fölénye jelentette. Ennek médiarészét Márki-Zay két módon próbálta áthidalni: sok interjút vállalt, ugyanakkor saját állítása szerint nagyon erősen kellett fogalmaznia ahhoz, hogy az ellenzéki buborékon túliakat is meg tudja szólítani. „Itt meglátszott a politikai tapasztalat elégtelen szintje – sokat hibázott, és nem lehet úgy végigvinni egy választási kampányt, hogy mondunk valamit, utána pedig azt napokig magyarázzuk. Néhány félresikerült mondatát a kormánypárti média felnagyította, és a Fidesz erre építette negatív kampányát” – magyarázta Székely István. További gondot jelentett az intézményi háttér elégtelen volta: eredetileg arról volt szó, hogy akár Karácsony Gergely, akár Dobrev Klára nyer az előválasztáson, a kampánycsapataikat összeolvasztják és ezzel meglett volna a szükséges szervezeti háttér a választásokra, ezzel szemben Márki-Zay úgy döntött, hogy saját csapatot épít, ami „egyrészt időigényes volt, másrészt pedig nincs a piacon megfelelő szabad kapacitás ahhoz, hogy egy minőségi csapat álljon össze”.
Az ellenzék üzenetei nem az emberekről szóltak
„A választók azt látták, hogy az ellenzék kampánya posztmateriális értékekről szól, vagyis korrupcióról, inflációról, az euró árfolyamáról, költségvetési hiányról, továbbá hetekig vitatkoztak arról, hogy lehet-e feles többséggel alkotmányozni vagy sem” – foglalta össze Székely István. Hangsúlyozta, ezek a témák az emberek többségétől nagyon távol vannak, nem jelentik a mindennapok gondjainak részét. Ehhez képest a Fidesz a lakosság védelmére épített – megóvja őket a gázár növekedésétől, az üzemanyagárak emelésétől, hatósági árat ír elő több élelmiszerre, befagyasztja a banki kamatokat, tehát jóléti intézkedések sorát hozza, hiszen nehéz helyzetben van: „a 2014-es és 2018-as választások alkalmával a magyar gazdaság felszállóágban volt, majd a koronavírus-járvány kapcsán padlót fogott, nem beszélve a pandémia társadalmi káráról” – emelte ki a politológus.
A háború kitörése a választások szempontjából a kormánynak kedvezett: a békére és a biztonságra épített, arra, hogy megvédi a lakosságot a háború nehézségeitől. Márki-Zay Péternek háborúval kapcsolatos rossz nyilatkozatát a Fidesz médiabirodalma felnagyította és a kampány központi üzenetévé tette. Ez bizonyult a kampány meghatározó momentumának, bár azt is hozzá kell tenni, hogy az ellenzék szempontjából ennek tétje legfeljebb az újabb kétharmad megakadályozása lehetett, az adatok ismeretében a Fidesz győzelme nem volt kérdéses, magyarázta a szakember.
Egyelőre nincsenek végleges eredmények – amit most látunk, az az, hogy a Fidesz megmozgatta szavazótáborát, csak kismértékben növelte azt a 2018-as választásokhoz képest – hangsúlyozta Székely István, aki arra is rávilágított, hogy az ellenzékre leadott szavazatok száma az előző választáshoz mérten 8–900 ezerrel csökkent, ez a szám pedig gyakorlatilag megegyezik az eddigi Jobbiknak a szavazóbázisával. Településenkénti lebontásban látszik, hogy ebből a szavazótáborból mintegy százezren átmentek a Fideszhez, több mint 300 ezer szavazat bejuttatta a parlamentbe a Mi Hazánk Mozgalmat, amely tulajdonképpen a Jobbiknak az eredeti arcélét viszi tovább, valamennyi a baloldali összefogásra szavazott, a többit pedig a szakma egyelőre keresi, de nagy valószínűség szerint ők nem ment el szavazni – foglalta össze a politológus.
A társadalmi beágyazottság döntő lehet
A magyar kormánypártok erdélyi támogatottsága a politológus szerint nem a választási kampányban dőlt el. Az eddigi választások eredményei, valamint magyarországi pártpreferenciát is vizsgáló közvélemény-kutatás azt valószínűsíti, hogy a Fidesz a levélszavazatok 90 százalékát, vagy még ennél többet is megszerez.
Székely István szerint elsősorban a magyarországi pártok eltérő társadalmi beágyazottságát kell figyelembe venni. „Ha a magyarországi ellenzéki pártokat nézzük, akkor tulajdonképpen a DK-t és az egykori Jobbikot leszámítva ezek választási pártok, tehát nincs országos hálózatuk, nincs alapszervezeti sokasága, tehát a társadalmi beágyazottság hiánya a probléma. „Nem elég kampányban Budapestről kimenni vidékre és tartani egy sajtótájékoztatót, mert ennyivel nem lehet meggyőzni a választókat. Hangsúlyozottabban rosszabb az ellenzéki pártok szempontjából az erdélyi terep, ahol a Fidesz már egy több mint harmincéves jelenlétet tudhat maga mögött, hiszen az 1990-es első Bálványostól, későbbi Tusványostól kezdve folyamatosan jelen van a közéletben” – emelte ki a szakember.
„Ugyanakkor kétségtelen, hogy az elmúlt bő tíz év az erdélyi magyarok számára a magyarországi kormánypolitikák szempontjából jó volt, hiszen az állampolgárság megadása mellett a Fidesz-kormány sok olyan programot indított, amellyel nemcsak az ideológiai térben tudta megkomponálni a Kárpát-medencei magyar összefogást, hanem az erdélyi magyarok konkrét, akár napi problémájára is valamiféle megoldást nyújtott” – összegezte a politológus. Székely István kiemelte az óvoda- és bölcsődeépítési programot, a gazdaságélénkítő csomagot és a történelmi egyházak támogatását, ám szerinte ehhez fontos hozzátenni, hogy nem a hitéleti tevékenységet támogatták, hanem az egyházak társadalmi szerepvállalását.
Kapcsolódó
Nos, ilyen környezetben az ellenzéki összefogás, amelynek része a DK is, akkor sem tudott volna jelentősebb eredményt elérni, ha a kampányban ezt prioritásként kezeli. Gyurcsány Ferenc pártja esetében már nem az ominózus 2004. december 5-i népszavazás a meghatározó, hanem az, hogy a határon túliakkal kapcsolatos negatív üzenetei továbbra is a saját táborát összetartó eszközként vannak jelen. A Momentum pedig a romániai választási kampányban Kolozsvárra jött, és a magyar szervezetekkel szemben a Mentsétek Meg Romániát Szövetségnek (USR) kampányolt. Ezek mind olyan kérdések, amelyek nem teszik vonzóvá az erdélyi szavazók számára a magyarországi ellenzéket – érvelt a politológus.
A Fidesz meghatározó támogatottságának további magyarázata a választásokon való részvétel módozata. „Erdélyben a szakemberek népesség-előreszámítása szerint kb. 1 150 000 magyar él, ami kb. 970 ezer választót jelent. A magyar állampolgárságot a lakosság kb. 55 százaléka vehette fel, ők azok, aki közjogi kapcsolatot is ki akartak alakítani Magyarországgal. Ennél kevesebben, kb. 310 ezren regisztrálhattak a választásokra – ők azok, akik fontosnak tartották politikai opciójuk kinyilvánítását a magyarországi választásokon, végül kb. 220 ezer személy adhatta le ténylegesen szavazatát. A választáson való részvétellel kapcsolatos egyes lépések szűrőként hatnak, és az, aki ezeken átjut, az már nagy valószínűség szerint Fidesz-szavazó, hiszen az ellenzék potenciális támogatói többnyire elvi okokból nem kívánnak részt venni a választásokon” – fogalmazott a politológus.
Ezzel szemben helytelen az a megállapítás, hogy az erdélyi, illetve a romániai magyarság négyötöde ne támogatná a magyar kormányt, hiszen a politikai opció csak azoknak a körében ismert, akik vállalják ezt és szavazat útján kinyilvánítják – hangsúlyozta Székely István.
A választások tanulságai az erdélyi magyar politika számára
„A Fidesz negyedik kétharmados győzelme után felmerül a kérdés, mi jelenthet követendő példát ebből az erdélyi magyar politika számára. Én elsősorban a szervezeti háttér kiépítését tekintem annak, hiszen ez biztosítja a folyamatos jelenlétet, a társadalmi beágyazottságot, ezt a munkát nem lehet megspórolni” – fogalmazott a szakember. Fontos továbbá a választási üzenetek fókuszálása a mindennapok gondjaival küszködő emberekre, a szociális kérdésekre. A kampányban pedig a legfontosabb érték a fegyelem, e téren van mit tanulni a politológus szerint.
„Figyelnünk kell azonban a kisebbségi helyzetünkből eredő sajátosságokra. A Fidesz a kampány során tapasztalt politikai vonalvezetésével a társadalom harmadát vagy mintegy 40 százalékát szólítja meg, az RMDSZ pedig az etnikailag elkülönült magyar társadalom egészét kívánja megszólítani, ebbe pedig mindenki beletartozik. Erről szól az 1989. utáni erdélyi politika legfontosabb célkitűzése, az erdélyi magyar társadalom-projekt: olyan világot építünk, amely mindenkinek otthona” – nyomatékosította a politológus.
Erdélyben a civil társadalom kiemelten fontos, tette hozzá, hiszen gyakran a hiányzó állami-önkormányzati szerepvállalást pótolja, a román nemzetállami törekvések nem a kisebbség érdekeit szolgálják, a nemzetközi szervezetektől – ide értve az Európai Unió intézményeit is – „védelmet remélünk az állam túlhatalmával szemben, még akkor is, ha ennek útja időnként vargabetűkkel tűzdelt. Az, amit erdélyi magyarként a saját jövőnkről gondolunk, csak az Európai Unió kontextusában képzelhető el” – fogalmazta meg Székely István.
CSAK SAJÁT
.jpg)
.jpg)
.jpg)
