George Simion az államelnök-választás első fordulójában elért több mint 40 százalékos eredménye a szélsőjobboldal példátlan előretörését mutatja. Ehhez nagyon sok proteszt-szavazat is hozzájárult, figyelmeztet Székely István Gergő politológus.

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa a Maszol megkeresésére kifejtette, a masszív proteszt-szavazás már tavaly ősszel tetten érhető volt, és az elmúlt időszakban olyan „politikai hisztéria-állapot” alakult ki az országban, amire nem volt példa az 1990 óta tartó romániai demokrácia történetében.

A szélsőjobboldal még a novemberi érvénytelenített elnökválasztás első fordulójához képest is több mint 4 százalékponttal erősödött, ha összevetjük George Simion és Călin Georgescu együtt elért támogatottságát. Ez azt mutatja, hogy az elmúlt hónapok politikai folyamatai a választókat még jobban felhergelték, szögezte le a szakértő.

Hogy jutottunk ide?

A kormánykoalíció, amely az elnökválasztás májusi, első fordulója után szétesett, több olyan döntést hozott, ami tovább paprikázta a hangulatot. Székely István Gergő hangsúlyozta, a tavalyi választás érvénytelenítését nem tartja hibás döntésnek, bár kockázatos volt, de meg kellett lépni, mert „egyszerűen nem volt természetes folyamat, ahogy Călin Georgescu a »radar alatt« felfutott, látszott, hogy állambiztonsági problémákat vet fel”.

Viszont problémás az, hogy Marcel Ciolacu halogatta, hogy távozzon a Szociáldemokrata Párt (PSD) éléről. Valószínűleg, úgy gondolta, hogy amennyiben Crin Antonescu megnyeri az elnökválasztást, konszolidálhatja a pozícióját a PSD és akár a kormány élén. Bár a november 4-i választási szereplése totálisan kudarcos volt, nem jutott be a második körbe, arra számíthatott, hogy a B-tervvel mindezt megúszhatja.

Visszatekintve, most már az is világos, hogy Crin Antonescu nem volt megfelelő jelölt, már amikor a három párt pajzsra emelte látszott, hogy „naftalinszagú, nehezen tud elszámolni azzal, hogy az elmúlt tíz évet tétlenül töltötte”. Valójában nem tudta meggyőzni a szavazókat, ez abból is kiderül, hogy a CURS exit-polljának nyilvánosságra hozott háttérváltozók szerinti bontásában a PSD-szavazókkal volt a probléma, akik nagyobb arányban szavaztak Victor Pontara, mint Antonescura. 

Simion esetleges győzelme semmi jóval nem kecsegtet

Ha George Simion győz az államelnök-választás második fordulójában nyilván nem jön elő a világvége egyik napról a másikra, de nagyon sok olyan vetülete van, ami nem sok jóval kecsegtet, fogalmazta meg a politológus.

Rámutatott, Simion előéletét ismerve magyar szempontból egyértelmű, hogy nem sok jóra számíthatunk, de ennél nagyobb veszélyek is vannak.

A negatív gazdasági következmények már most látszanak: a lej-euró árfolyam megszaladt, az államkötvények kamatai megnőttek, a tőzsde esik. Ha a második fordulóban is nyer George Simion ezek hatványozottan megmutatkoznak, hosszú távon a komolyabb tőkekivonás sem kizárt, elmennek vállalatok, az új befektetők pedig inkább más országokat keresnek.

Másodsorban geopolitikai következményekkel is számolni kell. Az elmúlt 30 évben az Európai Uniós és a NATO-tagság konszenzuálisnak számít Romániában, ám az AUR és Simion ezt több ízben megkérdőjelezte, Simion hangulatától, a kontextustól és a hallgatóságtól függött, hogy mennyire durván. Közben árnyalgatta képet, hogy mégis jó a NATO-tagság, mégsem kellene kilépni, és hogy inkább az EU-t kell megváltoztatni: „nem kilépni akarunk, de Brüsszel nekünk ne diktáljon!”.

Ha megválasztják, nyilván nem írja ki következő nap a referendumokat a kilépésről, de biztos, hogy az eddig konszenzuális EU- és NATO-pártiság helyett egy polarizált helyzet jön létre, ami majd a politikai versengés fő törésvonalává válik, hangsúlyozta Székely István Gergő. Az AUR és vélhetően a PSD részéről is elkezdődik a helyezkedés, egy kétkulacsos játszma szemtanúi lehetünk, beindul a „pávatánc” az EU-val szemben, aminek kifutása sok tényezőtől függ. Emellett pedig nyilván komolyan kell számolni az amúgy is sebekből vérző román demokrácia további leépülésével, hiszen Simion számára elsősorban Szerbia vagy Magyarország jelentik a követendő példát, ahol egy erőskezű vezető évtizedekre be tudott rendezkedni a hatalomba.

Harmadsorban félő, ha a szélsőjobboldal hatalomra jut, a társadalomban is jobban elszabadulnak az indulatok, felerősödik a társadalmi szinten jelentkező intolerancia, kirekesztés, akár erőszak is, figyelmeztet a politológus.

„Ha látja a focihuligán vagy a vasgárdistákkal szimpatizáló suhanc, hogy az államelnök is hasonló diskurzust folytat, ő miért ne támadhatna magyar szurkolókra vagy gyalázhatna zsidó sírokat, ahogyan nemrég Kolozsváron, illetve Bákóban történt?” – mutatott rá Székely István Gergő. Hozzátette, mindez nemcsak a magyarokra vonatkozik, hanem például a szexuális kisebbségekre, a romákra, vendégmunkásokra, a másként gondolkodókra is, hiszen az elmúlt hónapokban listát készített az AUR például a „Soros-hálózat” tagjairól.

Nyugtalanító forgatókönyvek kormányalakításra

George Simion az első forduló után ismét azt mondta, hogy amennyiben megválasztják államfőnek, Călin Georgescut javasolja miniszterelnöknek. Ha ez megtörténik, hatalmas dilemma elé kerülnek a parlamenti pártok, elsősorban a PSD, hiszen az RMDSZ, a PNL és az USR nem valószínű, hogy bármilyen körülmények közepette megszavazná.

Ám Simion azzal játszhat, hogy ha nem szavazzák meg a jelöltjét, kikényszeríti az előrehozott választásokat. Ez a lehető legrosszabb forgatókönyv, mutatott rá a szakértő, hiszen Simion sikerének farvizén a szélsőjobboldali pártok akár többségbe is kerülhetnek a parlamentben.

A második változat, hogy a PSD kormányt alakít az AUR-ral, de nem Georgescu lesz a kormányfő. Azonban ezzel is intézményesítené tulajdonképpen a szuveranista tábort. Ez hosszabb távon úgy lehet kecsegtető a PSD-nek, ha abban bízik, hogy így le tudja „szerelni” az AUR-t. Székely István Gergő ugyanakkor kétli, hogy ez működne, hiszen ez a PSD már egy meggyengült, megosztott párt, nem az, ami tíz éve volt. Kifejtette továbbá, hogy Európában most is vannak szélsőjobboldali pártok hatalmon – például Olaszországban és Hollandiában – és ott bekövetkezett valamilyen szintű moderálódás, ami Romániában is megtörténhet, ám ez csekély vigasz és nem vehető készpénznek. „Annak ellenére is nyugtalanító ez a forgatókönyv, hogy bárki lesz a következő kormány tagja, nagyon komoly gazdasági, az államháztartást érintő döntéseket kell meghoznia, nem tehet meg mindent, amit populista módon megígért” – mondta a politológus.

Egy harmadik forgatókönyv az lehet, ha a volt koalíció pártjai és az USR valahogy összehoznak egy új kormányt még mielőtt Ilie Bolojan ügyvívői mandátuma lejárna. Ez valószínűleg kisebbségi kormány lenne, hiszen a PSD nem azért lépett ki, hogy egyből vissza is táncoljon, így csak a parlamentből támogatná a kisebbségi kabinetet. Simion győzelme esetén ez a forgatókönyv kohabitációt is jelentene, amire akkor volt példa, amikor Traian Băsescu volt az államfő, és Victor Ponta és Crin Antonescu vállvetve próbálták referendummal leváltani, vagy amikor Iohannis a Covid-járvány előtt PSD-kormányokkal viaskodott.

Tehát ez rengeteg politikai torzsalkodást, stagnálást jelentene, a kisebbségi kormány pedig Simion gáncsoskodása mellett teljesen ki lenne szolgáltatva a PSD kényének-kedvének is. Emiatt félő, hogy nem lenne hosszú életű, hiszen a PSD bármikor kiléphet, és összebútorozhat az AUR-al, átnyergelve az előző forgatókönyvre, vázolta a politológus.

A negyedik forgatókönyv pedig nyilván Nicușor Dan győzelme volna, ami ugyan nem oldaná meg a politikai, társadalmi és gazdasági válságot, de némi levegőhöz juttatná a politikai szereplőket és valamennyire oldaná a feszültséget a lakosságban is, legalábbis a nem „szuveranista” választók körében.

Nicușor Dan esélyei: mozgósítani kell!

A 2014-es elnökválasztás az egyetlen, amelyik valamennyire hasonlít a jelenlegi helyzetre: akkor Victor Ponta nyerte a első fordulót, hasonlóan 40 százalékkal, viszont a második helyen levő Klaus Iohannis közelebb állt hozzá, 30 százalékot ért el. Tehát akkor sokkal kisebb volt a különbség és az első fordulóban résztvevő többi jelölt szavazata könnyebben transzferálható volt Iohannis irányába, hívta fel a figyelmet a politológus.

Jelenleg a legnagyobb akadálya egy hasonló kimenetelnek Victor Ponta negyedik helye és 13 százaléka, amelyet egy olyan kampánnyal ért el, ami hasonlított a Simionéhoz, legalábbis abban, hogy Trump stílusát és eszmeiségét másolta. Nehezen várható, hogy Ponta szavazói Nicușor Dan-nál landolnak, viszont ha hozzáadódnak Simion szavazataihoz, utóbbi már 54 százaléknál tarthat.

Az is aggasztó, hogy a PSD szavazói nagyobb arányban támogatták Pontat, mint Crin Antonescut, leginkább ezek a voksok hiányoztak a koalíció jelöltjének, de egy részük azért döntött így, mert nem tetszett a közös jelölt, így ők éppenséggel még támogathatják Dant, részletezte Székely István Gergő. A PNL és főleg az RMDSZ esetében nincs jelentős akadály, a szavazataik 80-90 százalékára számíthat a független jelölt. Hasonlóképpen Elena Lasconi szavazataira, még akkor is, ha az összeveszés egy részüket Dan ellen fordította. A többi jelölt támogatottsága minimális volt, de például Funeriu fél százalékára minden bizonnyal számíthat.

„Mindez azonban nem elég. A valódi kérdés az, hogy lesz-e még 2 millió – optimista becslések szerint 1,5 millió – mozgósítható szavazó, aki az első fordulóban távol maradt” – részletezte Székely István Gergő. Meglátása szerint, a magyar közösségben is van még tartalék, hiszen Székelyföldön az első fordulóban alacsony volt a részvételi arány, az eredmény pedig „szorongást, félelmet” váltott ki.   

Nyilván a nagyvárosokban találhatnánk leginkább olyan szavazókat, akiknek szimpatikus Nicușor Dan, azonban félő, hogy ez a tartalék nem túl nagy, mivel mert már az első fordulóban nagyobb volt a részvételi arány városon, mint vidéken. „Kemény dió lesz Nicușor Dan számára, hogy a vidékieket, kisvárosiakat is megszólítsa, ezt eddig nem igazán próbálta, és nem is »fekszik« neki, de muszáj megtennie” – taglalta Székely István Gergő.

A felgyülemlett düh csapódott le, sokaknak annyira „tele lett a hócipője” a PSD-vel, a PNL-vel, hogy bárkire szavaztak volna, csak ne az ő jelöltjükre, mutatott rá a politológus. Ilyen körülmények között nehéz megszólítani a szavazókat, de talán pont a pártonkívüliségében állhat Dan esélye.

El lehet-e juttatni az üzeneteket a választóknak?

George Simion eddig azt a stratégiát követte, hogy megpróbált bezárkózni a saját burkába, amit egyesített a Georgescu buborékjával. „Ez azért probléma, mert bármit mondanak róla a fősodratú médiában, akármit nyilatkozik róla egy másik politikus, szakértő, nem jut el hozzájuk, vagy csak olyan szűrőn keresztül, ami már átkeretezte a tartalmat a Simion értelmezése szerint” – részletezte a szakértő. Viszont arra is felhívta a figyelmet, hogy az első forduló után George Simion elkezdett másként viselkedett – interjúkat adott – ami két dologra utalhat. Egyrészt arra, hogy nem érzi száz százalékosan biztosnak a győzelmét, és emiatt nyitni kényszerül a mérsékeltebb szavazók irányába is. Másrészt ezek a megnyilvánulások a külföldnek is szólnak, igyekszik szalonképesebbé válni.

Ugyanakkor ennek az irányváltásnak a keretében hibákat is elkövetett Simion, például amikor – az USR-szavazóknak próbálva üzenni – 500 ezer állami alkalmazott elbocsátását helyezte kilátásba. Ugyanakkor Oroszországgal, Ukrajnával kapcsolatos álláspontját is árnyalta, előbbit veszélyesnek nevezte, utóbbival nem zárta ki az együttműködést. „Azokhoz próbál szólni, akikkel eddig nem kommunikált. Egyszerre próbál a saját tábora felé nagyon radikálisnak mutatkozni, továbbvinni a Călin Georgescu-vonalat, és próbálja nyugtatni Európát, a választók egy részét, hogy mégsem ő a mumus. A kettős beszéd azonban kockázatos, lehetséges, hogy nem lesz biztonságos stratégia számára. Ez a látszólag paradox magatartás talán egy pici fogódzót, reményt jelenthet.” – összegezte Székely István Gergő.