Az idén százéves Kun Kocsárd Általános Iskola jubileumi, nagyszabású ünnepségét csütörtök este tartották meg Ozsdolán. A rendezvény nemcsak visszatekintés volt az elmúlt évszázadra, hanem a közösség összetartozásának és jövőbe vetett hitének kifejezése is.

A rendezvényt Román Zoica igazgató nyitotta meg, elmondva, hogy egy intézmény, a Kun Kocsárd Általános Iskola „születésnapját” ünnepelik, amely immár száz esztendeje szolgálja a tudást, a nevelést, az értékek őrzését.

„Egy iskoláét, amely nemcsak falakból épült, hanem emberi sorsokból, álmokból, tanítók türelméből, diákok kíváncsiságából. A 100 év alatt több ezer diák, több száz tanár és tanító fordult meg az iskola termeiben. Iskolánk egy közösség számára jelentett tanulást, tanítást, küzdelmet, reményt, de a falak között nemcsak tudás született, hanem barátságok köttettek, életre szóló emlékek, élmények maradtak az emlékezetekben. E jeles ünnepség alkalmával főhajtással idézzük fel a múltat, hálával gondolunk mindazokra, akik megálmodták, létrehozták iskolánkat, tiszteletünket fejezzük ki azok iránt, akik hozzájárulnak az intézmény fennmaradásához, fejlődéséhez. Ez a jubileum egyszere visszatekintés és előrenézés” – mondta Román Zoica.

Ezt követően Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője szólt a népes közönséghez. Beszédében hangsúlyozta, hogy az iskola mindig is túlmutatott önmagán: „Száz év hosszú idő. Egy évszázad alatt generációk nőttek fel a falak között. Itt tanultak meg írni, olvasni, gondolkodni, de talán ennél is fontosabb: itt tanulták meg, mit jelent közösségben élni.”

Kiemelte, hogy az iskola a település jövőjének alapja, hiszen „ott kezdődik minden”, és hozzátette, hogy az iskola nem csupán tudást ad át, hanem identitást és jövőképet formál.

Pénzes Ágoston ozsdolai polgármester beszédében a pedagógusok és diákok közös munkáját méltatta. „Az iskola történetét nem csupán a falak írják, hanem azok a generációk, akik itt tanultak meg emberségesen élni” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy az intézmény mindig képes volt megújulni, miközben megőrizte alapértékeit, a tudás tiszteletét, az összetartozás erejét és a jövőbe vetett hitet.

Dr. Szabó Levente visszaemlékezése – az iskola mint életforma

Az ünnepség egyik legmélyebb gondolati ívű része Szabó Leventének, az iskola volt diákjának, a BBTE magyar irodalomtudományi tanszék adjunktusának a visszaemlékezése volt, aki személyes történeteken keresztül mutatta be, mit jelentett számára az iskola.

Beszédét szerényen kezdte, hangsúlyozva, hogy sikereit nem csupán saját érdemének tartja. „Furcsa lenne azt hinnem, hogy ez kizárólag az én tehetségem és munkám eredménye. Máig úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent köszönhetek az iskolának és a tanáraimnak” – jegyezte meg. Rávilágított arra, hogy az oktatás sokak számára nem volt mindig magától értetődő lehetőség, hiszen voltak nemzedékek, amelyek számára a tanulás lehetősége nem volt adott. Sok tehetséges ember nem juthatott el oda, ahová képességei alapján juthatott volna – hangsúlyozta.

Ezzel szemben az iskola szerepét így fogalmazta meg: „Az iskola néha óriási társadalmi esélyt jelent a kiemelkedésre, a jobb és méltóbb életre.” Hosszasan beszélt tanárairól, akik példát mutattak számára: „A tanító néninek elképesztően sokat köszönhetek. Csak utólag jöttem rá, mennyi plusz energiát fektetett a munkájába” – idézte fel.

„Sok olyan plusz van a tanári munkában, ami nem kötelező, és mégis ezek adják a legtöbbet” – emelte ki a pedagógusok sokszor láthatatlan munkáját, hozzátéve, hogy a tanári sokszínűséget is fontosnak tartotta: „Nem egyformák a tanárok, és ez így van jól. Ami az egyik gyereknek nehézség, a másiknak erősség lehet.”

Egy különösen fontos gondolata a pedagógusok értékéről szólt: „Nem a diploma teszi a jó tanárt, hanem az odaadás és a munka.”

Az iskola közösségi szerepét is hangsúlyozta: „Az iskola számomra nemcsak tudást adott, hanem kapcsolatokat. Olyan barátságokat, amelyek egy életen át megmaradnak.” Beszéde egyik legerősebb üzenete az volt, hogy az iskola az emberré válás helye: jó lenne azért iskolába járni, hogy megtanuljunk elképzelni egy jobb és igazságosabb világot. Visszaemlékezését személyes hangon zárta: „Nem hiszem, hogy bármelyik nagyvárosi iskola többet adott volna nekem annál, amit itt kaptam.”

„A történelem iránytű a jövőhöz” – Kun István üzenete

A Kun Kocsárd Általános Iskola százéves jubileumi ünnepségén különleges és megható pillanatot jelentett a Franciországban élő Kun István mérnök videóüzenete, aki a névadó család leszármazottjaként szólt az ünneplő közösséghez. Bár személyesen nem tudott jelen lenni, gondolatai így is mély nyomot hagytak a hallgatóságban.

Beszédében mindenekelőtt az ünnep jelentőségét emelte ki, hangsúlyozva, hogy az iskola több mint egy intézmény: „Ma egy iskola előtt tisztelgünk, amely száz éve áll itt – nemcsak falakkal, hanem hittel, munkával és közösséggel.”

Szavai rávilágítottak arra, hogy az iskola egyszerre őrzi a múlt értékeit és nyit a jövő felé. Kiemelte, hogy az intézmény nemcsak tudást közvetít, hanem nevel is: „A mai iskola egyszerre őrzi a hagyományt, és nyit a világ felé… itt nemcsak tanulni lehet, hanem emberré válni is.”

Több évszázados örökség

Kun István részletesen bemutatta a Kun család történetét, amely szorosan összefonódik Ozsdola múltjával. Elmondta, hogy a család több évszázados múltra tekint vissza, és már a 16. század elején megjelent a történelmi forrásokban. Felelevenítette, hogy a családnak az évszázadok során 168 a családnevet továbbvivő férfi tagja volt, ma már csak négyen vannak.

Külön kiemelte a család két meghatározó alakját: a hadvezér Kun Kocsárdot és az erdélyi művelődés mecénását, gróf Kun Kocsárdot. Előbbit a székelység védelmében végzett katonai szerepéért méltatta, utóbbit pedig azért, mert életét a közművelődés szolgálatának szentelte.

A beszédben hangsúlyozta, hogy a Kun család története nemcsak sikerekről szólt, hanem megpróbáltatásokról is: „A huszadik század sem kímélte a családunkat. Vagyonelkobzás, fogság, börtön jutott osztályrészül, míg végül emigrációba kényszerültünk.”

Ozsdola és a Kun család kapcsolata

A videóüzenet egyik központi gondolata az volt, hogy a település és a család története elválaszthatatlan egymástól: „Mindezekből világosan látszik, hogy Ozsdola és a Kunok története nem választható el egymástól.” Kun István hangsúlyozta, hogy a falu nemcsak otthona, hanem formálója is volt ennek az örökségnek, miközben a család szolgálata visszahatott a közösség fejlődésére is.

E gondolatot tovább erősítette azzal, hogy a múlt ismeretét nem puszta emlékezésnek, hanem felelősségnek nevezte: „E múlt ismerete nemcsak emlékezés, hanem kötelezettség is, hogy értékeinket megőrizzük és továbbadjuk.”

A beszéd záró része a jelen és a jövő felé fordult. Kun István hangsúlyozta, hogy az iskola szerepe ma is meghatározó: „A történelem nem pusztán múlt, hanem iránytű a jövőhöz.”

Kiemelte, hogy az intézménynek továbbra is olyan helynek kell maradnia, ahol a gyermekek nemcsak tudást szereznek, hanem identitást is: legyen hely, ahol a gyermekek megtanulják, kik ők, honnan jöttek és merre tartanak. Végezetül jókívánságát fejezte ki az iskola közössége felé: „Szívből kívánom, hogy az iskola a következő száz évben is erős, élő és megtartó közösség maradjon!”

A Zsögön Zoltán Kultúrotthonban lezajló telt házas ünnepséget gazdag kulturális program színesítette. A Felsőháromszéki Ifjúsági Fúvószenekar ozsdolai tagjai nyitókoncerttel teremtettek ünnepi hangulatot. Ezt követően az iskola diákjai léptek színpadra: az alsó tagozatosok Ozsdola, a mondák földje című műsorral készültek, míg a negyedikesek felcsíki népdalokat és táncokat adtak elő.

Különleges pillanatot jelentett, amikor egykori diákok is visszatértek fellépőként: László Kamilla moldvai népdalt énekelt, majd Hodor Balázs előadásában a Bánk bán híres áriája, a Hazám, hazám hangzott el. Az V–VIII. osztályos tanulók verses-zenés összeállításban idézték fel az iskola történetét, amelyet egy képes prezentáció is kiegészített. A rendezvény zárómomentumaként az iskola diákjai közösen énekelték el az Örökségünk című dalt.