A székely himnusz keletkezéstörténetét és folklorizációs folyamatát, illetve a székely szimbólumok születésének témáját vitatták meg a hétvégén Sepsiszentgyörgyön szervezett tudományos konferencián. A háromszéki önkormányzat és a megyei Kulturális Központ által szervezett esemény időpontja nem volt véletlen, hiszen 100 évvel ezelőtt, 1922. május 22-én csendült fel először a székely himnusz. Az eredetileg Kántáté címet viselő szöveget 1921-ben írta az erdélyi származású Csanády György és zenéjét Mihalik Kálmán szerezte.

A himnuszkonferencia nyitányaként a Vox Humana kamarakórus előadta a székely himnusz eredeti, illetve a hivatalosan elfogadott változatát is. Megnyitó beszédében Tamás Sándor háromszéki tanácselnöke kifejtette: „nemzeti jelképeink használata nem csupán szimbolikus politizálás kérdése, hanem annak a megjelenítése, hogy külön nemzeti entitás vagyunk, és ezt egy másik entitásnak is el kell ismernie. A többségi közösségnek el kell fogadnia, hogy jogunk van a saját himnuszunkhoz, jogunk van a saját zászlónkhoz, jogunk van saját címerünkhöz, jogunk van saját ünnepeinkhez. Ha ez megtörténik, akkor egyenrangúak vagyunk.”

Tamás Sándor hozzátette. „ehhez képest száz éve azt tapasztaljuk, hogy nagyon kitartó az a mélyállami törekvés, amely az alá- és fölérendeltséget próbálja ránk erőltetni. Társnemzeti státus elismeréséért küzdünk, ezért is van, hogy a székely himnusz sem virtuskodás a számunkra. Kell legyen egy olyan hely, ahol csak a mi közösségünk a legfontosabb, és ez a hely nem más, mint Székelyföld” – fogalmazott a háromszéki tanácselnök.

A szakmai előadásokat megelőzően levetítették a Száva Enikő által szerkesztett, Csillagösvényen című dokumentumfilmet, amely Csanády György életpályáját mutatja be. Ezt követően dr. Szekeres Attila heraldikus, az Erdélyi Címer és Zászlótudományi Társaság elnöke tartott előadást a székely jelképekről, majd bemutatta a régi és új, kardot tartó székely címert, beszélt a napos-holdas pecsétekről és napjaink zászlóhasználatáról is. Dr. Sófalvi Emese muzikológus a székely himnusz dallamának sajátosságairól értekezett, amely „más akar lenni, kihozza a játékot a természetbe, összekapcsolja a lelkiséggel, történelemmel, egy mögöttes tartalmat ad, egy rituálét mutat be”.

A konferenciához online csatlakozott Lőrincz József irodalomtörténész, aki szerint a székely himnusz poétikailag sok európai himnusszal versenyezhet, hiszen „kifejezi a nép életét és fájdalmát is, ritmusa szimultán, minden sora sajátos ütemmel kezdődik”. Szerinte ezek a sajátosságjegyek mutatják azt, hogy Csanády kiválóan ismerte a magyar poétika fogásait. 

Boér Hunor könyvtáros egy három társszerzős – Boér Hunor, Boér Máté és Boér Laura – által írt dolgozatot mutatott be, amely azt vizsgálta, hogyan került a nemzetközi figyelem középpontjába a Hunnenschlacht című alkotás. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész pedig a székelység múltképének forrásait vette számba, de beszélt az eredetmítoszokról is, majd kitért a szenzációnak számító Csíki székely krónikára, amelynek legrégebbi ismert példányát Csíksomlyón keltezték. 

Pál Judit egyetemi tanár a 19. századi székely identitásról és önképről beszélt: „hosszú időn keresztül a székely identitás fő pillérei a katonáskodás, a határőri szerepkör és az abból eredő  kiváltságok, valamint a rendi nemzeti státus voltak. (…) A magyar nemzetfejlődés a kezdetektől fogva integrálta az erdélyi magyarokat. Modern székely nemzet nem alakult ki. Tehát, a 19 század második felében a székely identitás egyfajta regionális identitássá alakult.”

Orbán Zsolt, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium történelemtanára a diskurzív identitásteremtést vizsgálta a székelyeknél, és arra a következtetésre jutott, hogy egy kollektív, nagy metatörténet csak a következő feltételek teljesülése mellett valósulhat meg: „kell a közös haza – ez a Székelyföld esetében adott –, kell egy közös történelmi, mitikus idő, illetve kellenek a közös kulturális elemek, habitusok, amelyekre ezeket fel lehet építeni”.

Bárdi Nándor történész arra a kérdésre kereste a választ, hogy a székely azonosságtudatot milyen szerkezetek közvetítik, ezen belül pedig, hogy mit generál a helyi társadalom szintjén, mit jelent ez a székely toposz Székelyföld lakosságának. Három témát érintett: intézmények, működtetők és programok a két világháború között, illetve olyan társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet, amelyekre mindenképpen választ kell adni. 

Dr. Patakfalvi Czirják Ágnes, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem posztdoktori kutatója volt az, aki a székely zászló kapcsán a regionális identitásteremtésről értekezett a hétköznapokban. Mint rámutatott: „napjainkban az láthatjuk, hogy a közösségi identitás egyfajta újrafogalmazása történik”.

A konferencia zárásaként bemutatták Hermann Gusztáv Mihály és Orbán Zsolt Csillagösvény és göröngyös út című kötetét.