A pedagógusok jelenleg méltánytalan órabérét és a tanintézmény-vezetők katedrakötelezettségét kellene sürgősen rendezze a kormány, fogalmazta meg a Maszol megkeresésére Ferencz Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) szakmai alelnöke. Kifejtette, egészében egy teljesen más oktatáspolitikai koncepcióra és jóval nagyobb finanszírozási ráfordításra lenne szükség, erre azonban sem mentalitásában, sem gazdasági hátterében nincs felkészülve sem az ország, sem az oktatási döntéshozatal.

Elsősorban egy becsületes tanárképzési rendszerre, működő pedagógus-továbbképzési rendszerre, valamint olyan oktatásszervezési körülményekre lenne szükség, amelyek a pedagógusi szabadságot és az alkalmazható tudást helyezik előtérbe.

Mint ismeretes, Daniel David tavalyi lemondása után, az oktatási tárca ideiglenes vezetését Ilie Bolojan miniszterelnök vette át. Ferencz Salamon Alpár elmondta, a jelenlegi, kurrens problémák menedzsmentje – a tananyag alkalmazása, a képességvizsga, az érettségi, az országos felmérések lebonyolítása, valamint a mindennapi adminisztratív feladatok – nem változnak. Ezek ismertek, a tanév rendje szerint működnek, és mindez amúgy is államtitkári hatáskörbe tartozik: eddig is ők intézték, és ezután is ők fogják. A tanév megszokott menetének lebonyolítását az államtitkárok végzik, rendelkezésükre állnak a hatályos miniszteri rendeletek, amelyeket alkalmazni tudnak.

Azok a sarkalatosabb kérdések azonban, amelyek abba a nagyobb témába tartoznak, hogy milyen intézkedésekre lenne szükség az oktatásban, nem mozdulhatnak előre addig, amíg nincs kinevezett oktatási miniszter. Újabb erőforrásokra, újításokra, változtatásokra nem lehet számítani, véli az oktatási szakértő.

Ferencz Salamon Alpár hangsúlyozta, a kormányzatnak mindenképpen kezdenie kellene valamit a pedagógusok órabérével, hiszen a jelenlegi diszkriminatív helyzet rövid távon talán elviselhető, de hosszú távon nonszensz, és a munkajogi szabályozás szempontjából is hátrányos megkülönböztetést jelent. A tanintézmény-vezetők katedrakötelezettségét is valamilyen formában méltányossá kellene tenni, mert a jelenlegi körülmények között nem teszi lehetővé a felelősségteljes intézményvezetést és oktatásirányítást.

Évtizedek óta nincs következetes oktatáspolitika

„Amit mi elvárnánk, az 2026-ban nem tud megvalósulni: egy becsületes tanárképzési rendszert, egy működő pedagógus-továbbképzési rendszert, valamint olyan oktatásszervezési körülményeket, amelyek a pedagógusi szabadságot és az alkalmazható tudást helyezik előtérbe. Ehhez egészen más oktatáspolitikai koncepcióra és jóval nagyobb finanszírozási ráfordításra lenne szükség. Erre azonban sem mentalitásában, sem gazdasági hátterében nincs felkészülve sem az ország, sem az oktatási döntéshozatal rendszere” – fogalmazta meg az RMPSZ alelnöke.

Rámutatott, minden negatív jelenség, amely a közoktatásban most megjelenik, annak a mutatója, hogy milyen oktatáspolitikai döntések születtek az elmúlt 25–30 évben. Ha most olyan közoktatási rendszerünk lenne, mint Finnországban, Észtországban vagy Szlovéniában – amelyeket gyakran pozitív példaként emlegetünk –, akkor elmondhatnánk, minden bizonnyal jó és következetes döntések születtek. Ebben az esetben a pedagógusok motiváltak lennének, a gyerekek szeretnének iskolába járni, az oktatás diákközpontú volna, nagyobb pedagógusi szabadsággal és társadalmi megbecsüléssel, részletezte a szakértő.

Hozzátette, ezzel szemben azt látjuk, hogy nő a korai iskolaelhagyás, a lemorzsolódás, hiányzik a pedagógus-utánpótlás. Az állam jelentős összegeket költ iskolaépületek felújítására és felszerelésére, de az oktatási körülmények érdemben nem változnak. A tantervek és kerettantervek merevek, kötöttek, elavult koncepciók mentén épültek, és a pedagógusok ezekkel kénytelenek dolgozni, a tanulóknak ezeket kell elsajátítaniuk.

„Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy az oktatáspolitika következetlen volt az elmúlt húsz évben, beleértve az elmúlt év intézkedéseit is. Nem humáncentrikus, hanem rendszercentrikus döntések sorozata született, amelyek sem a diákok, sem a pedagógusok érdekeit nem helyezik előtérbe, sőt, gyakran hátrányból indítják őket” – szögezte le a szakmai szervezet alelnöke.

Hiába az új kerettanterv, ha nem hangolják rá a pedagógusokat

Mint megírtuk, megjelent a Hivatalos Közlönyben az új középiskolai tanterveket jóváhagyó miniszteri rendelet, a 2026-2027-es tanévben kilencedik osztályt kezdő diákok már az új tantervek alapján fognak tanulni. Addig kidolgozzák az új tankönyveket, illetve a tanárok képzésére és az értékelési szabványok véglegesítésére is sor kerül, ígéri a minisztérium.

Ferencz Salamon Alpár hangsúlyozta, az új kerettantervet a jövő tanévtől alkalmazni kell és lehet is, ehhez megvannak a jogi feltételek, azonban számos kérdés még tisztázásra szorul. Az új tananyaghoz miniszteri rendelet szükséges, hiszen új tankönyvek megírását és szerkesztését kell kiírni, ehhez pedig hivatalban lévő miniszterre van szükség.

Arra is kitért, hogy a jelenlegi rendszerben nem lehet megjósolni, hogy az új kerettanterv milyen mutatókat fog generálni, legfeljebb a korábbi adatok alapján lehet következtetni és feltételezésekbe bocsátkozni.

„Romániában a reform általában arról szól, hogy valahol bizottságokat hoznak létre, új kerettanterveket és tanterveket dolgoznak ki és fogadnak el, mindezt anélkül, hogy valódi innovációs vagy modernizációs törekvések előznék meg. Nem készítik fel az oktatási szakértőket, nincs pilotálás, a pedagógusokat nem képezik ki előzetesen a tanárképzésben vagy továbbképzési formákban arra, amit majd alkalmazniuk kell. Lehet bármilyen innovatív vagy gyermekközpontú egy új kerettanterv, ha a pedagógust nem hangolják rá, nem hozza meg a várt eredményeket” – részletezte. Például Finnországban öt–hét éven keresztül a tanárképzésben és a továbbképzésben tanították az oktatási reform koncepcióját, módszereit, eljárásait és pedagógiai szemléletét, és csak ezután vezeték be „élesben”.

Kapcsolódó

Újdonságok várnak a következő tanévben a középiskolák kapuin belépő kilencedikesekre

Megjelent a Hivatalos Közlönyben az új középiskolai tanterveket jóváhagyó miniszteri rendelet – írja az Agerpres.

oktatás tanterv kerettanterv miniszteri rendelet

Nálunk ez nem működik, elég csak arra gondolni, hogy amikor a magyar tagozaton bevezették az új szemléletű román tananyagot, tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a rendszer tanárképzési programot is társítson hozzá. „Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy miért nem lehet előre megfogalmazni, milyen eredményeket fogunk elérni az új kerettantervekkel” – taglalta a szakértő.

Meglátása szerint Romániában minden fordítva történik: először tananyagokat fejlesztenek, tankönyveket írnak, majd a pedagógus kezébe adják, és elvárják tőle, hogy egyik napról a másikra új szemlélet szerint dolgozzon. Közben harminc év tapasztalata bizonyítja, hogy bár vannak pedagógusok, akik önszorgalomból elmélyülnek, jó gyakorlatokat alakítanak ki és terjesztenek, ez nem a rendszer sajátossága.

„A rendszer nem képes önmagát megújítani, pedig az alulról jövő megújulás sokkal tartósabb, mint a felülről lefelé irányított. A hatékony oktatási rendszerekben ezért a felülről érkező oktatáspolitika is igyekszik alaposan, a pedagógus szakmai életébe beavatkozva, támogató módon jelen lenni. Nálunk ezzel szemben elfogadnak egy törvényt, egy kerettantervet, egy tananyagot, felülről lefelé közvetítik, és elvárják, hogy ez mélyreható változásokat eredményezzen” – összegezte Ferencz Salamon Alpár.

Már nem reformra, teljes átalakításra lenne szükség

Az RMPSZ alelnöke hangsúlyozta, mindezek ellenére nem pesszimista, hiszen az elmúlt harminc évben sok jó gyakorlat honosodott meg a romániai magyar oktatásban. Ettől függetlenül a rendszer sajátosságai miatt nem tud következetes, jól alkalmazható, kiszámítható eredményű, minőségi oktatást biztosítani.

„Ezért mondja a Romániai Magyar Pedagógusszövetség, hogy a pedagógusba kell befektetni: a továbbképzésbe kell nagyobb erőforrásokat irányítani, nemcsak európai finanszírozású projektek révén. A reformokat előzetesen kellene megalapozni, nem menet közben és főleg nem utólag. Ez sajnos nem történt meg, és 2026-ban, a válságkezelő intézkedések következtében, ez továbbra is esélytelen” – taglalta Ferencz Salamon Alpár.

Ken Robinson gondolatait idézve rámutatott, nem reformra van szükség, mert a reformálás, a toldozás-foldozás nem teszi eredményesebbé a rendszert, hanem átalakításra, transzformációra. A 21. században, a mesterséges intelligencia által meghatározott világban nem tárgyi tudásra, hanem alkalmazkodási, problémamegoldó kompetenciákra, soft skillekre van szüksége a mai generációnak. „Egy ilyen világban a reform nem elég – ettől a jövőtől ezt a fajta koncepciót várnám el, bár túl nagy reményeket nem fűzök hozzá” – mondta a szakmai szervezet alelnöke.

Hozzátette, ma továbbra is mindent a közoktatás alá rendel az ország, holott éppen fordítva kellene lennie: mindennek a közoktatást kellene szolgálnia. Tudományosan bizonyított, hogy minél többet fektet egy ország a közoktatásába, annál nagyobb eséllyel számíthat gazdasági növekedésre, társadalmi jólétre, békére, a félretájékozottság visszaszorítására és az iskolázottság fejlődésére.

„Nem veszik elég komolyan az egészségügyet és az oktatást, pedig ez a két terület biztosítja az emberek jólétérzetét. Ha van minőségi egészségügyi szolgáltatás és olyan közoktatási rendszer, amely a lehetőségekről szól, arról, mit adunk a felnövekvő nemzedék kezébe azért, hogy közösségeink hosszú távon jól működjenek, akkor elvárhatók a gazdasági és társadalmi eredmények is. Ezt a mentalitást várnám el, és akkor költségvetési szempontból is lehetnénk optimistábbak” – zárta gondolatait Ferencz Salamon Alpár.