A jelenlegi gyermekvédelmi törvény nem engedélyezi a nagy gyermekotthonok működését, ezért a zsoboki Bethesda Gyermekotthon lakóinak elhelyezéséről rövid idő alatt kellett dönteni. Összefogással és százak támogatásával két 12 férőhelyes családi típusú ház épült a településen, amelyet vasárnap délelőtt adtak át.

A zsoboki gyülekezet közösségi összefogással európai uniós finanszírozásból, támogatói felajánlásokból, emberségből, szeretetből, társadalmi felelőségvállalásból biztonságos otthonokat teremtett az otthontalan gyerekeknek. 

Öröm, meghatódás és a szomorúság pillanatait élhették át mindazok, akik részt vettek a vasárnapi hálaadó istentiszteleten. Hálatelt szívvel, mert Isten, aki az árvák és az elesettek gondviselője is, megmutatta szeretetét és jóságát a zsobokiak és a gyermekotthon lakói irányába – hangzott el az istentiszteleten. Ő munkálkodott akkor is, amikor a kis faluban alapot vetettek, hogy a nehéz sorsú gyerekekről gondoskodjanak és neki köszönhető, hogy megnyíltak a szívek és a kezek, így 30 éven keresztül megteremtődött mindaz, amihez szüksége volt ennek az otthonnak.

Ft. Kató Béla erdélyi református püspök igehirdetésében kiemelte, visszaemlékezünk az elmúlt 30 esztendőre, a közösségben, gyülekezetben történtekre, és emlékezünk, hogy Isten miként avatkozik bele életünkbe olyankor, amikor azt hisszük, nincs tovább. Az alapításra és az újraalapításra is gondolunk – fogalmazott, hozzátéve, a helyi közösség azáltal, hogy felvállalta és felvállalja a rászoruló gyerekek nevelését, Jézus parancsát hajtotta és hajtja végre. Ez a gyülekezet igazi pedagógussá lett ebben a korszakban, célja, hogy ezeket a gyerekeket megóvja és Krisztushoz vezesse. Öröm látni, hogy van ki átvegye az örökséget, és boldog az a közösség, amelyben vannak még fiatalok, akik szeretnének itt maradni, élni, életcélt találni, és ez a közösség példaként szolgál mások számára is.

A hálaadó istentiszteletet követően Nagy Alpár Csaba helyi református lelkész Isten kegyelméről beszélt, arról a kegyelemről, amit semmilyen érdem nem előz meg, és mégis megtapasztalható. „Nemcsak a bibliai kánaáni asszony tapasztalta meg, hanem hálával a szívünkben mondhatjuk el, hogy mi is megtapasztaltuk a Bethesda Gyermekotthon működése során, különösen az elmúlt időszakban” – fogalmazott a lelkész, hozzátéve, Molnár János professzor úr mindig a saját gyerekeiként beszélt az otthonos gyerekekről.

„Azzal a szent elhatározással vállaltuk ezt a munkát, hogy az anyaszentegyház és a gyerekotthon anyjuk helyett anyjuk, apjuk helyett apjuk lesz. Az utcán vagy idegen emberek kénye-kedvének kiszolgáltatva felnőni olyan torzulásokat hozhat egy gyermek életében, amik felnőttkorra a megszállottsághoz lesznek hasonlóak. A szeretetintézmény 30 éve azon dolgozik, hogy a sérüléseket gyógyítsa, ép lelkű és szellemű gyerekeket neveljen. Számtalanszor szembesültünk azzal, hogy olyan akadályokat kell áthágnunk, amelyek emberi képességeinket messze meghaladják, és amelyek előtt emberileg csak megadni tudnánk magunkat, ha nem lenne ott a hitünk, mint Isten ajándéka” – hangsúlyozta a lelkész.

A Bethesda gyerekotthon igazgatója, Ruzsa Erzsébet elmondta, mindeddig megsegítette őket az Úr, az Ő kegyelme által indíthattak útjára több mint 400 gyereket, újraindíthatták az 1991-ben bezárt gimnáziumi tagozatot, munkahelyet teremtettek, és lehetetlennek tűnő kihívásokat oldottak meg. 30 éves rutin után fordulóponthoz érkezett az intézet, amely máshol máshogyan fog működni, szinte mindent a nulláról kezdve, és ezt nekik, akik kezdettektől fogva itt vannak, nem könnyű átélni.

Vegyes érzelmekkel fogadják az új otthonokat a gyerekek

Az igazgatónő a Maszolnak elmondta, nem szerették volna az eredeti nevet elhagyni, új neveket keresni, ezért úgy döntöttek, hogy a két ház a Bethesda 1 és Bethesda 2 nevet viseli majd, sőt lesz egy Bethesda nappali foglalkoztató központ is a projekt keretében.

„A házak kb. 150 méter távolságra vannak egymástól, a régi épület is nagyon közel van. Az egyik házban öt hálószoba van, a másikban négy. A gyerekek már kiválasztották, hogy ki kivel lesz, de úgy próbáltuk őket elosztani, hogy a testvérek maradjanak együtt, ugyanakkor a korosztályt is szem előtt tartottuk. Azt tapasztalom, hogy vegyes érzelmekkel fogadják a költözést. Vannak olyan gyerekek, akik kifejezetten örülnek, hogy új házba költöznek, ahol minden szép, de van olyan gyerek is, aki megsíratja a régi épületet, mondván, ott nagyon sok élménye volt. Viszont mindenki szívében ott a kíváncsiság, hogy lesz, mint lesz. Ez mindannyiunknak új, nem csak a gyerekeknek, az alkalmazottak is, hozzá kell szoknunk az új helyzethez, de hát tanulékonyak vagyunk, alkalmazkodunk” – fogalmazott az igazgató.

A Molnár házaspár alapította az egykori Bethesda gyermekotthont

A kezdetekre visszagondolva elhangzott, 1994-ben, amikor Zsobokra került a Molnár házaspár, Molnár János professzor és Molnár Irma tiszteletesasszony, tudták, hogy valami csoda fog történi a faluban, amely kezdett elnéptelenedni. Ők isteni erővel gyermekotthont alapítottak, és megtörtént a csoda. Molnár Irma nyugalmazott lelkipásztorasszony, a gyerekotthon alapítója beszédében elmondta, egyik szeme sír, a másik kacag. Az akkori időkre gondolva elmesélte, 1994-ben megnyitották a gyerekotthon működését a kisotthonban, aztán azt felújították, és az épület élete más rendeltetést kapott. Mint fogalmazott, szívüket-lelküket beletették az otthonba, és olyannak építették, amilyennek megálmodták.

„Amikor belelendültünk a nagy munkába, sokszor kérdezték a férjemtől, miért csináljátok. Nyugdíjba mentek, mindennek vége lesz, minden meg fog változni”. Hozzátette, örül s kacag a szeme, mert a munka, amit elkezdtek, folytatódik, mert Istennek gondja volt az övéire, a gyerekekre, és megvalósulhatott a megálmodott két ház. Mint mondta, minden gyerek, aki eddig kikerült, legalábbis 99 százalékuk helyt áll az életben, és ez óriási dolog.

Barta István Zsolt egykor Zsobokon szolgáló lelkipásztor is köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, még mindig merít az itt tanultakból. Sokat ültetett itt a Molnár házaspár, ez a talaj jónak bizonyult, mert sok minden szárba szökkent és gyümölcsöt termett, és a zsobokiak mindig oroszlánrészt vállaltak a munkából.

Seres Dénes parlamenti képviselő elmondta, 30 éve részese volt annak a pillanatnak is, amikor felavatták az első gyerekotthont Szilágy megyében, Zsobokon. Nagy tisztelet illeti a Molnár házaspárt, az otthon megálmodóit, akik óriási részt vállaltak a kivitelezésben és a működtetésben, nekik köszönhető, hogy csaknem 450 tisztességes magyar fiatal került ki az otthon falai közül, és nem vesztek el a nagyvilágban.

„Az igaz ember hitből él, és ők hittek abban amit tesznek, ezért 30 éve jól működik az otthon” – hangsúlyozta. Sokszor hoztak áldozatot, de megépítettek egy olyan otthont, ami nemcsak Szilágyságban, hanem egész Erdélyben híres. Igazi magyar értéket teremtettek, és Zsobok felkerült Erdély neves települései közé a gyerekotthon és a nyaranta rendezett számos rendezvény által. A jövőben újabb kihívások lesznek, de ha összefognak, akkor mindent meg tudnak valósítani a Fennvaló segítségével.

Gál-Máté István polgármester kiemelte, bizakodva és reménységgel néznek a jövőbe. Ő testközelből átélte hogyan született meg a gyerekotthon építése, hogyan valósultak meg a tervek, hogyan épült és hogyan működött az otthon, amelynek fő feladata, hogy árva, félárva és szociálisan rászoruló gyerekeknek Isten igéjének megfelelően otthont adjon, nevelje. Általa újraindulhatott az iskola, munkahelyek teremtődtek, a zsobokiak itthon alapítottak családot, és a település megtelt gyerekzsivajjal. Mindez annak köszönhető, hogy a település szekerének a rúdját mindenki egy irányba húzta, és ez a szekér továbbra is egy irányba kell menjen – mondta.

A délelőtt folyamán Marosán Csaba színművész a nagy összefogásról, a jótékonysági estekről, adományokról és támogatásokról beszélt, amelyek által megvalósulhatott a két családtípusú ház. Az istentiszteleten a helyi tehetséges gyerekekből álló Igesziget keresztyén zenekar szolgált.

A nehézségeket legyőzve megépülhettek az otthonok

Nagy Alpár Csaba helyi református lelkész a Maszolnak elmondta: őszintén, nagy bizakodással fogtak neki az európai uniós projektnek, annak véghezviteléhez, de időközben nagyobbnál nagyobb akadályok jöttek.

„Az első: nagyon későn írtuk alá a szerződést, és mindösszesen 16 hónapunk volt megterveztetni, engedélyeztetni és felépíteni ezt a két óriási házat, ami önmagában egy gigászi feladat, de hála Istennek a kivitelező példásan mobilizálódott, hogy ez megoldódjon. Aztán jött a másik nagy probléma, kiderült, hogy 18 százalék önrészre van szükségünk, 250 ezer euróra. A harmadik probléma, hogy a projekt zárult le, de a finanszírozás még nem érkezett meg. Ezért kölcsönhöz folyamodtunk az Erdélyi Református Egyházkerületi igazgatói tanácsához, amit a püspök úr egy szóra megadott. De a legnagyobb csoda az volt, hogy az idén a 250 ezer eurós önrészt összegyűjtöttük. Természetesen voltak nagy és közepes támogatók, de a legtöbb a morzsákból lett, és mi hálásak vagyunk, hogy az Isten kegyelme biztosította nekünk ezeket a morzsákat. A gyerekeknek két lehetőségük van: vagy elkallódnak az utcán, és akkor olyan lesz a lelkük, mintha a démonok és ördögök lakoznának bennük, vagy olyasmit csepegtetünk a lelkükbe, amitől Isten szent lelkének a templomai lesznek. Mi úgy borultunk le, mint a kánaáni asszony a bibliai történetből, hogy: Uram, segíts minket, hogy ne az ördög vigye el a gyermekeinket, és hálásak vagyunk, hogy az Úr könyörült rajtunk, felénk fordult és azt mondta, hogy: Igen, rátok bízom ezeket a gyerekeket. Mi ezt üzenetnek vesszük. Volt 30 évünk, de még kaptuk újabb alkalmat és időt”.

A régi otthon sorsa

Nemcsak építeni kell egy ilyen intézményrendszert, hanem azt tudni kell fenntartani is – mondta a lelkész. A megépítésnél lehet az emberek jóindulatára hagyatkozni és a támogatásokban reménykedni, de ahhoz, hogy hosszútávon önjáró legyen egy ilyen intézmény, ahhoz biztos és tartós forrásokra van szükség. A régi épület a törvény szerint többé nem szolgálhat gyermekjóléti célokat, de a presbitérium úgy határozott, hogy a bevétele, a jövedelme csakis gyermekjóléti célokat szolgálhat. „Egy turisztikai képzési központot szeretnénk ott működtetni, aminek a bevételével szeretnénk fenttartani a gyerekotthonok működését, főleg az alkalmazottak bérére gondolok itt, de nem csak” – ismertette a lelkész.