A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) fontosnak tartja, hogy képviselje azoknak a diákoknak és tanároknak a véleményét, akiket nem kérdeztek meg az ösztöndíjrendszer átalakításáról. A tanulók úgy érzik, az ösztöndíjak jelentik azokat a kapaszkodókat, amelyek hidat képeznek a diákok és a lehetőségek között. Az alábbi cikket Tamás Zsófia, a MAKOSZ elnökségi tagja írta, megszólaltatva diákokat és tanárokat a téma kapcsán:

A kormány átalakítja az ösztöndíjrendszert: lecsökkenti az ösztöndíjak összegét, valamint egyes támogatásokat megszüntet. Az öt típusú érvényben lévő ösztöndíj közül eltörlik a reziliencia és a kiválósági ösztöndíjakat, így a tanulmányi, technológiai és szociális marad meg, ezek odaítélését pedig új, szigorú feltételekhez szabják.

Az elmúlt hetekben minden diák megérezte a változás szelét, hiszen a diákszervezetek robbanásszerűen reagáltak az új javaslatra. De mi ezzel a javaslattal a probléma? Mire a nagy tiltakozás, amikor az ország pénzügyi helyzetéről van szó? A válasz nyers, de annál egyszerűbb: az oktatási minisztérium megfosztja a diákokat egy jobb jövő lehetőségétől. A pénzösszegek csökkentése, ösztöndíjak eltörlése nem csupán nehézségeket zúdít majd a diákokra, de értéktelenné nyilvánítja a befektetett munkájukat, eredményeiket, amelyeket a tanév során elértek. De milyen ezt testközelből megérezni? Milyen az, amikor egy ügyes diák pont nem tartozik bele egy erős osztály 15 százalékába? Milyen az, amikor hónapokat készül egy versenyre, ahol a tehetséges diákok között bizonyul a legtehetségesebbnek, és belefektetett munkája mégsem lesz méltó módon értékelve? Milyen az, amikor nincs lehetősége egy diáknak az iskolai kellékek beszerzésére? Amikor a tanuló kinyitja az ételes zacskóját, és nem talál benne semmit. Amikor otthon szükség van a segítő kézre, és nem megengedhető az iskolába járás? Számtalan hasonló kérdést lehetne még feltenni, amelyre a döntéshozók közül aligha tudna bárki választ adni nekünk.

A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) feladatának érzi azt, hogy hangot adjon azoknak a diákoknak és pedagógusoknak, akiknek a döntés meghozatalakor nem vették figyelembe a véleményét, mégis ők lesznek azok, akik leginkább megszenvedik annak következményeit.

Óriási hátrány

Sonkodi Noémit, a Kolozsvári Református Kollégium Szakiskolájának szakoktatójával, valamint Székely Tündével, a Kolozsvári Református Kollégium Szakiskolájában tanító faipari mérnökkel beszélgettünk arról, hogy az ösztöndíjcsökkentés hogyan befolyásolja a szakiskolákat, illetve az ott tanuló diákok teljesítményét. Sonkodi Noémi szerint a szigorítás a szakiskolában tanuló diákok számára óriási hátrány lenne, hiszen van olyan diák, aki csak azért jár iskolába, hogy ösztöndíjhoz jusson, és ebből megélhetést tudjon biztosítani magának, úgy, hogy közben oktatásban is részesül. Ami pedig a vidékről jövő iskolásokat illeti, a napi étkezéseket és a bentlakást is finanszírozni kell. Hangsúlyozta: „igyekszünk felkarolni a gyermekeket”.

Székely Tünde is hasonlóan vélekedett: „Nagyon sok gyereknek sokszor nincs, amit az asztalra tenni, és nagy segítség volt számukra, hogy eddig több támogatást kaptak az államtól.

Simonfi Erik, az Elektromaros Szakközépiskola diákszövetségének elnökével és Mezei Bencével, a Fogarasy Mihály Műszaki Líceum volt diákját is megkérdeztük a témáról. Erik szerint az ösztöndíjak nagyszerű motivációs források voltak a diákok számára, és sokan egy éven keresztül keményen tanultak, és dolgoztak azért, mert tudták, a befektetett munka meghozza a gyümölcsét. Elmondta, szerinte nagyon sok tanuló elveszíti a motivációját a szigorítás miatt. Bár a tudás a legfontosabb, és azért tanulunk, az ösztöndíjak tartják bennünk évközben a lelket. Mezei Bence idén fejezte be a tanulmányait gyergyószentmiklósi iskolájában. „Én kaptam technológiai és szociális ösztöndíjat is, amelyek az évek során sokat segítettek, ugyanis ebből a pénzből vettem meg magamnak a tanuláshoz szükséges dolgokat és a szerszámokat is” – mondta, hozzáfűzve: ez hatalmas segítség volt számára.

A diákok számára a versenyeredményekért járó ösztöndíjak eltörlése jelentette a legnagyobb Sokan vélekedtek úgy, hogy az évközben befektetett munkájuk és győzelmük így nem lesz értékelve, pedig keményen megküzdöttek.

Ruff Brigittát, a Báthory István Elméleti Líceum tizedik osztályt végzett tanulóját kérdeztük arról, hogy hogyan befolyásolja ez a versenyekre készülő diákokat. Brigi elmesélte, hogy a versenyek után kapott ösztöndíjat az egyetemi tanulmányaira tette félre, mert nem engedheti meg magának, hogy az iskola mellett dolgozzon, illetve a szüleit sem szeretné anyagilag terhelni. Kiemelte, nagyon sok olyan diákot ismer, akik azért tanulnak keményen egy megmérettetésre, mert tudják, hogy az elért helyezés miatt ösztöndíjban részesülnek. „Nem tartom igazságosnak, hogy teljesen megszüntetik a kiválósági ösztöndíjakat, mivel egy versenybe sokkal több munkát kell belefektetni ahhoz, hogy jó eredményt érj el, mint egy osztályon belül. Míg az osztályban nem mindenki számára prioritás az, hogy ösztöndíjban részesüljön, addig egy versenyre mindig a céltudatos fiatalok jönnek el azért, hogy onnan díjjal térjenek haza.”

A közoktatáson nem szabad spórolni

Ferencz-Salamon Alpárt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai alelnökét is megkerestük. Kifejtette, nagyon nagy mulasztás az, hogy az oktatási minisztérium nem végzett semmilyen kutatást az előző ösztöndíjrendszer fenntarthatóságáról. Hangsúlyozta, hogy a közoktatáson egy ország sem kellene spóroljon. „Azt szeretnénk, hogy egy olyan ösztöndíjrendszer legyen, ami fenntartható, amivel értékelni lehet a diákok munkáját. Mi azt szeretnénk, ha ez köszönne vissza az ösztöndíjrendszerben” – mondta. Véleménye szerint a tanulókat ösztöndíj nélkül hagyni nem helyes, hiszen a pénz fontos motivációforrás tud lenni. Kiemelte, hogy minél észszerűbben fejlesztjük a közoktatást, annál nagyobb mértékben van esélye az országnak gazdasági növekedésre.

Milyen következtetést tudunk levonni az érintettek véleménye alapján mi, mint országos diákszervezet? Az ösztöndíjak jelentik azokat a kapaszkodókat, amelyek hidat képeznek a diákok és a lehetőségek között. Mi leszünk a jövő tudósai, orvosai, tanárai, szakemberei. Azért próbálgatjuk most a szárnyainkat, hogy később repülni tudjunk velük. Most zuhanni kezdtünk.