Egyszerű, sallangoktól mentes rendezvény keretében emlékeztek meg Marosvásárhelyen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése, valamint az azt követően Aradon kivégzett vértanúkról.

Hozzávetőleg 300-an, zömében idősek gyűltek össze vasárnap a Postaréten, hogy részt vegyenek a megemlékezésen. A rendezvényen felolvasták a tizenhárom magyar honvédtiszt (12 tábornok és 1 ezredes) nevét, hangsúlyozva, hogy mindannyian férjek, apák, testvérek voltak, és nekünk kötelességünk továbbvinni azt, amit ránk hagytak.

Péter Artúr katolikus főesperes Habakuk prófétát idézve mondta: „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.” Hangsúlyozta, hogy az árulók vagy azok, akik a gonosz szolgálatára adták fejüket, emléke elvész, de az igazaké megmarad. Kijelentette, hogy feladatunk nem csupán emlékezni, hanem tanulni is tőlük. „Ne csak zászlólengető magyarok legyünk. Pénz és taps nélkül tegyünk jót a közösségért.”

Csibi Attila Zoltán, a Maros megyei RMDSZ elnöke beszédében kiemelte, hogy az életünk tele van apró döntésekkel, amelyek a jövőnket határozzák meg. Kiemelte, hogy a forradalom nemcsak a hősies küzdelemről szólt, hanem arról is, hogy a résztvevők minden körülmények között meg tudták őrizni méltóságukat. „A józanság társult a bátorsággal, és azért a szabadságért haltak meg, amit ma élünk” – mondta.

Fodor Tamás, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja egy kérdéssel kezdte beszédét: „Mi a példa?” A válasz: az igazság védelmébe keltek. 

„Csak… – milyen rövid szó, mégis mennyi jelentőséggel bír” – mondta a konzul. Az Aradon kivégzett forradalmárok élhettek volna jól, építhették volna karrierjüket, élvezhették volna a családi fészek melegét, a császári kegyeket… „Csak” megalkuvónak és gerinctelennek kellett volna lenniük, de ők nem ezt választották. Beálltak a honvédseregbe, életüket áldozták a hazáért, a nemzetünkért, értünk – tette hozzá.

A megemlékezés végén elhelyezték a kegyelet koszorúit, majd a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt.