Akkora mennyiségű csapadékkal, amennyit a Boris-ciklon hozott, szinte lehetetlen mit kezdeni, mondják a szakértők az évtized áradása után. De vannak-e olyan hiányosságaink, amelyek kiküszöbölésével megelőzhető a tragédia? Miről szól a klímaváltozáshoz adaptált árvízvédelem és mikorra számíthatunk egy jól kiépített rendszerre? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Pásztor Sándorral, a Körösök Vízügyi Igazgatóságának vezetőjével beszélgettünk.

Apokaliptikus látvány, amikor a víz a medréből kilépve megindul a települések felé. Magával sodor autókat, házakat, hidakat. Az ár semminek és senkinek sem kegyelmez. A Boris-ciklon pedig az elmúlt évtized legpusztítóbb áradását okozta Közép- és Kelet-Európában. Romániában leginkább Galac és Vaslui megyékben pusztított. Emberéleteket követelt és hatalmas a kár, amit maga után hagyott.

A román vízügyi hatóság (Apele Române) szerint statisztikailag ilyen méretű árvíznek száz évben egyszer kellene előfordulnia, viszont Galac megyében húsz éven belül már harmadszor fordul elő. Az elmúlt napokban elhangzott, hogy ez a klímaváltozásnak tudható be, ugyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy a térségbe terveztek még a rendszerváltás előtt egy gátat, amit azóta sem fejeztek be.

Kapcsolódó

FRISSÍTVE: Lecsapott a Boris ciklon Romániára – az áradások emberéletet követeltek

Óriási mennyiségű csapadék zúdult le Romániára. A tűzoltóknak embereket kellett kimenekíteniük az otthonaikból, de Galac megyében négy személy az életét veszítette miután a Boris ciklon lecsapott az éjszaka. 

katasztrófavédelem áradások árvíz időjárás mentés

Pásztor Sándor, a Körösök Vízügyi Igazgatóságának vezetője szerint nyilván vannak hiányosságok, de abban egyetért a szakértőkkel, hogy egy ilyen méretű felhőszakadást nagyon nehéz, szinte lehetetlen kezelni. „Most előjeleztek egy száz literes esőt, ami eleve nagyon nagy és leesett 220. Nyilván probléma, hogy a nyolcvanas években az ország rengeteg részén elkezdődtek olyan munkálatok, amelyek valószínűleg hasznosak lettek volna, de azokat nem fejezték be. Jórészt pénzforrás hiánya miatt” – mutatott rá. Az említett tározó esetén az is problémát okoz, hogy az a belvízvédelmi igazgatóságé, nem pedig a vízügyi hatóságé. „De ettől függetlenül az ország sok részén gond, hogy az árvízvédelmi vonalakat folyamatosan fejleszteni kellene, olyan árvizet kellene elbírniuk, ami száz évben egyszer történik. De nem sikerül oda eljutni, mert olyan költségeket igényelnek, amivel nem rendelkezik Románia. Emiatt aztán van egy nagy befektetési lista, toldoznak-foltoznak. Igazából arról beszélünk, hogy az igény sok milliárd lenne, de a román vízügy idei befektetési pénze a nemzeti büdzséből 135 millió lej” – mutatott rá.

Hogy érzékeltesse mennyire távol áll a finanszírozási lehetőség a tényleges igénytől elmondta, hogy a Körösök Vízügyi Igazgatósága most épp az árvízvédelmi problémákra épít egy tározót Kalotaszentkirálynál. „Az az egy tározó belekerül 170 millióba, tehát többe kerül egy tározó mint a teljes országos büdzsé” – mondta.

Hozzátette ugyanakkor, hogy amikor Tánczos Barna volt a környezetvédelmi miniszter megpályáztak egy nagyobb, 600 millió euró körüli összeget az Országos Fejlesztési Tervből (PNRR), amelynek részeként most 13 nagy tározó tendereztetése zajlik éppen. „Ez segíteni fog. Ezek jórészt nagy kapacitású tározók. Uniós projektbe beraktunk töltésmegerősítéseket is olyan volumenekben, amit nem tudna az országos büdzsé elbírni. Ez valamilyen szinten segíteni fog a rendszeren. Innentől kezdve vannak a szokásos problémák, mennyire volt hatékony az intervenció, hogyan jöttek az információk, alapvető betegségek, amiken javítani kell” – magyarázta. Megjegyezte, hogy ők az ország nyugati részén rendszeresen tartanak szimulációkat a magyarországi féllel közösen.

Jobban áll a partiumi és erdélyi rész, mint a déli

Pásztor szerint mindig nehéz kérdés, hogy az ország melyik része van inkább kitéve árvízveszélynek, hiszen gondok mindig vannak. „A Partiumban már az 1900-as évek elején, a monarchia idejében építkeztek. Megépített a Tisza árvízvédelmi rendszerét és fel kellett a mellékfolyóikon menjenek, emiatt itt ennek van egy hagyománya. Más az, amikor az 1900-as évektől a Bánságban, a Partiumban, a Szamos-vidéken valamilyen szintű töltéseket kiépítettek és ezeket később mind emelték. A Kárpáton túli megyékben komoly árvízvédelmi munkálatokat igazából az 1970-es nagy árvíz után kezdtek el. Egyrészüket befejezték a rendszerváltásig, másokat nem. Az nyilvánvaló, hogy 1989 után a finanszírozási lehetőségek alapvetően csökkentek” – magyarázta.

Jobban áll tehát az ország partiumi és erdélyi része, mint a déli. Erre példa, hogy a Körösök vízügye, ami hat megyét fed le részlegesen vagy teljesen, és nem számít nagy igazgatóságnak – tizenegyből a hetedik-nyolcadik –, mégis a legtöbb töltéssel rendelkezik. „Több mint 1200 km-rel” – mondta.

Adaptált árvízvédelem, a víznek teret kell adni

Az elmúlt napokban többször is elhangzott már, hogy az árvízvédelmi intézkedéseket adaptálni kell a klímaváltozáshoz. „Ez a gyakorlatban arról szól, hogy megváltozott a világ, ha egy hidrológiai évet tárgyalunk, akkor 10 hónapot szenvedünk, hogy a mederben nincs víz, nincs csapadék, utána van két olyan hónap, amikor olyan mennyiségű csapadék esik pár nap alatt, ami aztán az átlagot kiadja egy évre, de ez így abnormális. Ennek megoldása az lenne, hogy rengeteg szükségtározót kellene kiépíteni. Ez alatt azt értem, hogy jön a nagy mennyiségű csapadék, de be kell tározni oldalt, mint egy zsebbe, a vízmeder mellett, hogy ott lehetőség legyen pár napig egy hétig tárolni és mint egy csapot leengedni. Ez is nagyon költségigényes” – magyarázta. A PNRR-rés projektjeik között különben tizennégy tározó rendbetétele is szerepel, Pásztor pedig reméli, hogy működni fog.

Kiemelte: az új típusú látásmód az, hogy ne a gátakat magasítsuk, hanem engedjünk teret a víznek. „Ezelőtt harminc évvel, ha 220 liter esett le, azt mondtuk volna, hogy ilyen nincs a világon. De rájövünk, hogy ilyen van a világon. Itthon, Közép-Kelet Európában ilyen eseményeink vannak és változik minden. Reagálnunk kell rá. Nehéz reagálni rá, a technikai megoldás és az anyagiak mindig később, utána jön” – mondta.

Ezen látásmódra példaként említette, hogy Magyarországon Mosonmagyaróvárat a szükségtározók mentették meg. A víz előtt nincsenek országhatárok, így Pásztor is rendszeres kapcsolatban áll magyarországi kollegáival. „Beszéltem a kollegákkal, ha nem lett volna a szükségtározó kiépítve és használatba véve, akkor most minden úszott volna Mosonmagyaróváron. Nem azt mondom, hogy pont ugyanezt kell kövessük, de nem megoldás, hogy a gátat magasítsuk. Ez volt a nyolcavanas években. Előbb három méter, aztán hat méter, nekem már vannak 12 méteres töltéseim is. Nem ez a megoldás, mert egyre több esik rövid idő alatt. Átlagban jó az, csak az évi átlag leesik két hét alatt, aztán nem tudom meddig nem esik. Teret kell adni a víznek. Azt kell megoldani, hogy a régi medrekbe kiépíteni olyan rendszereket, ahol ki lehet engedni és tartani a vizet, lehetőleg normalizált keretek között, minél kevesebb veszteséggel és minél kevesebb kárral” – magyarázta.

Kapcsolódó

Az évtized árhulláma pusztít Európában

Hatalmas pusztítással szembesült Közép- és Kelet-Európa, miután a Boris ciklon okozta történelmi esőzés nyomán megáradtak a folyók. A veszély pedig még nem múlt el.

természeti katasztrófa árvíz áradások

Rámutatott, hogy Nyugat-Európában és Magyarországon is végeznek szabályozott elárasztásokat. Technikailag jobb, ha kontrolláltan elárasztanak 1000-3000 hektárt, kiszámítva, hogy minél minimálisabb leegyen a kár, mintsem, hogy történjen a mostanihoz hasonló esemény.

Olcsóbb megelőzni, mint a kárt oltani

Pásztor szerint nagy „találóskérdés”, hogy mikorra érjük el azt a szintet, hogy egy jól működő árvízvédelmi rendszere legyen az országnak. „Mindig az aktuális kormány fogja eldönteni, hogy szán-e a nemzeti büdzséből erre” – figyelmeztetett, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a PNRR-rés projektek most sokat segíthetnek.

Megjegyezte, hogy mindig olcsóbb megelőzni a bajt, mint utána a károkat oltani. „Nem szabad elfelejteni, hogy folyamatosan két árvíz között vagyunk. A statisztikai lehetősége a következő árvíznek adott, csak nem tudjuk, hogy mikor. Vagy hat hónap múlva vagy egy év múlva vagy két év múlva lesz megint. Vagy ki tudjuk védekezni vagy nem. Ha épkézláb megelőzési stratégiákat lehet gyártani, akkor könnyebben meg lehet előzni, egyébként nehéz. Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban is nehéz. 300 liter esett. Ez nem egy normális eset. Egy mintapéldánya volt ennek a Borisról elnevezett ciklonnak, hogy körforgásban mit rendezett Közép- és Kelet-Európában. Ritka, ilyen se volt a közelmúltban, hogy ilyen gyönyörű forgóciklon alakuljon ki és több száz liter eső lehulljon. Lehet erre mondani, hogy ügyesebbnek kell lenni, előre kell jelezni, de mindenki fogta a fejét, ez az igazság” – mondta Pásztor Sándor.