Hosszú autósor kígyózott a Pete–Csengersima határátkelőhelyen csütörtök este tíz óra körül: a megszokottól eltérően azonban most nem román és magyar rendszámú autók voltak a leggyakoribbak. Ukrán rendszámúból volt a legtöbb, melyekben az utasok minden helyet kihasználtak, hogy a lehető legtöbb csomagot vihessék magukkal. Mert mennek, menekülnek – menekülniük kell a háború elől, miután Oroszország hosszú előjátékot követően lerohanta hazájukat.

A menetoszlopban jellemzően kisbuszok, vagy drága autók álltak, sok városi terepjáró. Úgy tűnt, főleg azok indultak útnak, akiknek vannak anyagi tartalékaik a nehéz időkre.

Az autók mellett ácsorgók, várakozók nem szívesen álltak szóba idegenekkel, újságírókkal főleg. Megvan a maguk baja, meg hát kevesen beszélnek idegen nyelveket – angolul tényleg semmit, vagy csak minimálisat.

Ezért először az autópálya-matricát árusító kuckót kerestük fel, ahol készségesen válaszolt kérdéseinkre magyarul a fiatal hölgy, bár megkért, hogy a fényképen nem szeretne szerepelni. Nagyon megy most a bolt, ő 20 órakor állt munkába, akkor már sokan várakoztak a határátlépésre, előtte pedig megvették a magyarországi autópályák használatára feljogosító matricát. „Általában csak magyar matricát vesznek, elvétve kérnek Szlovákiára is érvényeset” – magyarázta az elárusító, akinek percről percre meg kellett küzdenie a nyelvi korlátokkal. Számológépben mutatta az összeget, papírfecnikre írva magyarázott a vásárlóknak.

Végül sikerült egy angolul egész jól beszélő vásárlóba botlanunk. Természetesen Ukrajnából érkezett, egész családjával, gyerekekkel utazott Magyarországon át Szlovákiába. Ott vannak a rokonok, akik várják – mondta –, de nem szeretnének túl sokáig maradni. Bízott benne, hogy legtöbb két hét múlva hazatérhetnek, egy biztonságosabb Ukrajnába, ahol a szülők várják őket, mert úgy gondolták, ők egy kisvárosban biztonságban vannak. „Putin is evil” – ismételgette többször is, míg jó szerencsét kívánva elbúcsúztam tőle.

Az autója mellett állt egy másik férfi. Szerencsém volt, jól beszélt angolul. A háború elől menekült ő is családjával, Németországba tart – mondta –, ahol barátok várják őt, feleségét és 5, illetve 6 éves gyermekeiket. Nem is próbált jóslatokba bocsátkozni, hogy meddig maradnak távol a családi fészektől, de az biztos: munkahelyet, otthont hagytak maguk mögött, csak az járt a fejükben, hogy egy másik, biztonságos országba menjenek. Előttük még nagyjából tíz óra autóút állt, na meg legalább egy órányi várakozás a határátkelés előtt.

Kapcsolódó

FRISSÍTVE – Az Ukrajna elleni orosz offenzíva második napja

Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtökön kora reggel indított támadást a szomszédos ország ellen, indoklása szerint „a helyi lakosság védelmében”, amely – mint fogalmazott – az elmúlt nyolc évben bántalmazást és „népirtást” szenvedett el a „kijevi rezsimtől”.

orosz–ukrán háború orosz-ukrán konfliktus háború

Egy kisbusz mellett ácsorgók között is volt, aki valamennyire tudott angolul. A buszból mindenki másfelé vette az irányt: Franciaországba, Olaszországba szeretnének eljutni. Legtöbbjüknek nincsenek ismerőseik külföldön, de bíztak a segítségben és abban, hogy segélyt vagy akár munkát is kaphatnak külföldön. Na meg abban, hogy az otthon maradók szerencsésen átvészelik a következő, bizonytalan napokat.

A közeli benzinkútnál fiatal fiúk szálltak ki egy ukrán rendszámú autóból. Valószínűleg besorozták volna őket, ha nem hagyják el időben az országot. Ők rokonokhoz mennek Csehországba, amíg béke nem lesz odahaza.

Eközben a Halmiban található román–ukrán határátkelőhelyen nem volt nagy forgalom. „Két mikrobusz, egy nagybusz és két személyautó” – írja az egyik újságíró-kolléga, aki Halmiból tudósított. A helyi polgármester, Incze Lajos, ha kell, készen áll a menekültek fogadására, szállást is tud egy nagyobbacska csoportnak biztosítani, ha szükség lesz rá. De az ott átkelők is inkább távolabbi úticélok felé veszik az irányt.

Kérdés tehát, hogy mennyire lesz szükség menekültek számára összeállított táborokra a közeljövőben, hiszen legtöbben csak tranzitországként tekintenek Romániára. A biztonságosabbnak tartott jövő kapuja pedig Szatmár megyében van.