Megszorítások reform helyett: Az oktatás a spórolás áldozata
A kötelező óraszám növelése, az osztálylétszámok emelése és az óraadók bérének csökkentése egyre nagyobb terhet ró a pedagógusokra – figyelmeztet Molnár Zoltán szakszervezeti vezető.
A tanügyi szakszervezetek szerint a megszorítások súlyos következményekkel járnak a közoktatásban. Az érdekvédelmi szervezetek az álláshelyek megszüntetésének leállítását, az oktatás költségvetésének növelését és érdemi párbeszédet követelnek, ellenkező esetben tiltakozó akciókat helyeznek kilátásba.

Amint megírtuk, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége (FSLI) és a Spiru Haret Szakszervezeti Szövetség szerint, a 2025/141-es törvény megszorító intézkedéseinek hatásai már most érezhetők, és a következő években tovább súlyosbodnak, ezért a jogszabály hatályon kívül helyezését kérik a kormánytól.
A két szakszervezeti szövetség közös közleményében felszólította a döntéshozókat, hogy mondjanak le az álláshelyek megszüntetéséről, növeljék az oktatás költségvetését, valamint folytassanak valós párbeszédet az ágazatot képviselőkkel. Amennyiben a kormány „továbbra is a jelenlegi irányt követi”, a tanügyi szakszervezetek tiltakozó akciókat indítanak, és minden törvényes eszközzel élni fognak jogaik, illetve a gyermekek tanuláshoz való jogának védelmében – szögezték le.
Elindult a lavina
Molnár Zoltán, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Maros megyei szervezetének vezetője szerint az elmúlt időszak megszorító intézkedései alapvetően meghatározták az iskolai tanévet. Mint fogalmazott, változásokat eredményezett a kötelező óraszám emelése, az óraadó tanárok bérezésének csökkentése, valamint az osztálylétszámok növelése.
„Pillanatnyilag is érezhető volt a hatás, de tudtuk, hogy ezek következményei elsősorban a következő években fognak igazán látszani. Tavaly ősszel az osztálylétszámokhoz csak a cikluskezdő osztályokban tudtak hozzányúlni, idén azonban a következő induló évfolyamok létszáma is növekedni fog. Ez a folyamat fokozatosan kiteljesedik a cikluson belül, ami automatikusan az osztályok számának csökkenését, és ezzel együtt munkahelyek megszűnését jelenti – hiszen kevesebb osztály kevesebb tanárt jelent” – részletezte Molnár Zoltán.
A kötelező óraszám növelése a szakszervezeti bizalmi szerint nem csupán azt jelenti, hogy a pedagógusoknak többet kell dolgozniuk. Rámutatott, egyre több sajátos nevelési igényű gyermek van, akiket integrálni kell, míg Nyugat-Európában ezt kisegítő tanárokkal oldják meg, nálunk ugyanaz a pedagógus kénytelen ellátni minden feladatot, aki az órát is tartja. A növekvő diáklétszám miatt a tanárnak rengeteg mindenre kell figyelnie, egyre több problémát kell kezelnie, ami nehezíti a munkát és növeli az elégedetlenséget.
Különösen súlyosan érintette a pedagógusokat az óraadói jövedelmek visszaesése. Akik óraadó tanárként egészítették ki a fizetésüket, sok esetben a korábbinak kevesebb mint felét keresik meg.
A hangulat nyomasztó – a pedagógusokat megbélyegzik
„Rengeteg csapás érte a pedagógustársadalmat, nem beszélve arról, hogy az azóta lemondott miniszter nyilatkozataiban rendre a tanárokat tették felelőssé minden problémáért” – fogalmazott Molnár Zoltán.
Felidézte, szinte naponta hangzottak el olyan nyilatkozatok, amelyek egy eleve problémákkal terhelt társadalomban tovább nehezítették a pedagógusok iskolai munkáját. „Azt halljuk, hogy mindenhol plagizálás van, hogy a versenyvizsgák nem a szaktudásról, hanem politikai beágyazottságról és kapcsolatrendszerekről szólnak. Ezek az üzenetek rendkívül károsak, mert ellehetetlenítik a pedagógusok munkáját” – tette hozzá.
A szakszervezeti vezető úgy véli, a tanárok stigmatizálásával kialakított légkör különösen visszás annak fényében, hogy a döntéshozók tisztában voltak a tanárképzés problémáival. „A lemondott miniszter egyetemet vezet, pontosan tudja, milyen gondok vannak a képzésben, mégis kizárólag azzal foglalkozott, hogy lenyomja azt a társadalmi réteget, amelyet képviselt. Pszichológusként azt is tudja, milyen hatása van a szavaknak és a közösségi médiában terjesztett üzeneteknek” – taglalta Molnár Zoltán.
A szakszervezeti vezető szerint miközben az állami intézményrendszert leépítik, az oktatásban egyre inkább erősödik a magánszféra, beleértve a tankönyvírást és -kiadást is. „Ijesztő és elfogadhatatlan a kialakult helyzet. A minisztérium vezetése szerint a tanárokkal van a probléma, közben ilyen légkörben nem lehet hatékonyan dolgozni. Ráadásul az igazgatók kötelezően félnormában tanítanak – mikor marad idejük intézményt vezetni? Folyamatosan leértékelik a pedagógusok munkáját, ezzel befolyásolva a szülők és a diákok hozzáállását” – sorolta a problémákat.
Hozzátette, az elégedetlenség egyre növekszik, és mind súlyosabban érinti a pedagógustársadalmat.
Az új kerettantervek sem jelentenek megoldást – Elöregszik pedagógustársadalom, nincs utánpótlás
Molnár Zoltán kitért arra is, hogy decemberben megjelentek az új középiskolai kerettantervek, amelyeket a következő tanévtől – egyelőre kilencedik osztályban – kell alkalmazni.
„Óraszámban nem jelentenek jelentős csökkenést, különösen az elméleti líceumokban: a heti maximális óraszám jellemzően 34-ről 33-ra vagy 32-re csökkent. A szakiskolákban azonban jelentősebb az eltolódás az elméleti oktatás rovására a szakoktatás irányába, miközben nem világos, pontosan hová szeretnénk eljutni a ciklus végére” – fejtette ki a szakszervezeti vezető.
Kapcsolódó
Hozzátette: a legtöbb esetben csak a kilencedik osztályos tantervek vannak kidolgozva, ám a tantárgyi követelmények érdemben nem csökkentek: „Ugyanolyan megterhelőek, mint eddig, csak kevesebb óraszámban kell ugyanazt az anyagot leadni, ami a pedagógus és a diák számára is fokozott terhelést jelent.”
A problémák a következő években tovább súlyosbodhatnak, jövőre ez a rendszer már a tizedik osztályban is érvénybe lép, és a ciklus végére egyre nehezebb lesz a helyzet.
A szakszervezeti vezető szerint mindezek miatt is egyre kevesebben vállalják a pedagógus-hivatást. „Sokan kénytelenek három-négy iskola között ingázni, akár különböző települések között is. Van olyan tanár, aki négy iskolában tanít, amelyek közül kettő hetven kilométerre van egymástól, teljesen más irányban. Gyakori, hogy egy testnevelő kémiát, vagy egy román tanár fizikát tanít – ez nyilvánvalóan nem javítja az oktatás minőségét” – fogalmazta meg Molnár Zoltán.

Mindez olyan körülmények között történik, hogy jelenleg a pedagógusok mindössze 9 százaléka fiatalabb harmincévesnél, miközben a következő tíz évben a tanárok mintegy 30 – 35 százaléka nyugdíjba vonul, utánpótlás viszont nincs.
Reformok kizárólag a spórolás jegyében?
Molnár Zoltán hangsúlyozta: valódi reformokra szükség lenne, hiszen az oktatási rendszer elavult, de szerinte eddig nem reformok, hanem kizárólag megszorítások történtek. Hangsúlyozta, egy ország jövője szempontjából az oktatás alulfinanszírozottsága óriási veszély, Románia pedig uniós szinten is a legkevesebb forrást biztosítja az ágazatnak.
Kérdésesnek tartja azt is, hogy az oktatás irányítását ideiglenesen Ilie Bolojan miniszterelnök vette át. „Hogyan lehet egy ilyen fontos terület vezetését olyan személyre bízni, akinek sem szakmai kötődése, sem ideje nincs erre?” – tette fel a kérdését.
Véleménye szerint az összefonódások és érdekszövetségek érintetlenek maradnak, miközben ott vágnak, ahol egyszerre sok embert lehet érinteni ellenállás nélkül: „az állami alkalmazottak közül az oktatásban dolgoznak a legtöbben, itt lehet a leggyorsabban pénzt megtakarítani.”
Molnár Zoltán szerint az oktatás az első számú áldozata a megszorításoknak, miközben más területeken még nem születtek kézzelfogható eredmények. „Tavaly is sok mindent megígértek, és most sem biztos, hogy az ágazatot nem érinti a tervezett tízszázalékos bérkeret-csökkentés” – fogalmazta meg aggályait.
Végezetül arra figyelmeztetett: nincs párbeszéd, nincs átgondolt stratégia. „A szakma véleményét nem kérik ki, kaotikusan vágnak le innen-onnan, a következmények senkit nem érdekelnek. Az üzenet az, hogy Romániában nem fontos a tanulás. A tavalyi megszorítások csak elindították a lavinát, a teljes hatásuk legalább egy oktatási ciklus alatt fog kibontakozni. Egyre nehezebb lefedni a reáltantárgyakat, nincs, aki fizikát vagy kémiát tanítson. Ezeket a reformokat átgondoltan, fokozatosan kellett volna bevezetni – nem így, hogy tönkreteszünk mindent, ami még működik” – összegezte Molnár Zoltán.
CSAK SAJÁT