A fekete március sebei még nem gyógyultak be a Marosvásárhelyen, azon dolgozzunk, hogy soha többé ne történjen meg – mondta a nemzeti ünnepen elhangzott beszédében Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere. Harminchat éve torkollott magyar-román etnikai összecsapásokba, magyarellenes pogromba a titkosszolgálati háttérrel megszervezett uszítás a Bolyaiak városában.      

„A fekete március 36. évfordulóján nemcsak emlékezünk, hanem tanulunk is. Emlékezünk arra, hová vezet a félelemkeltés, a gyűlölet és a felelőtlen uszítás. És tanulunk abból, hogy a közösségeink jövője nem a megosztásban, hanem az együttélésben, a józanságban és a kölcsönös tiszteletben van. 1990 márciusa sok család életét törte ketté. Marosvásárhelyről fiatalok, családok ezrei mentek el, mert nem látták biztosítottnak a jövőt. Ez a veszteség ma is velünk van. A mi felelősségünk, hogy ilyen ne történhessen meg újra” – írta Facebook bejegyzésében Csibi Attila Zoltán. 

Az RMDSZ Maros megyei elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy ne hallgassunk a provokátorokra. “Ne engedjük, hogy egymás ellen fordítsanak minket. Maros megye ereje mindig a sokszínűségében és az együttélésben volt. Ma nemcsak emlékezünk – hanem megerősítjük: mi itt vagyunk, itt maradunk, és közösen építjük a jövőt” – fogalmazott a politikus. 

Csép Éva Andrea, az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselője is megemlékezett a fekete márciusról. „Azt mondják: az élet megy tovább. És tényleg – a város él, az utcák megtelnek, a zaj elnyeli a múltat. De vannak napok, amikor nem lehet csak úgy továbblépni. Amikor emlékezni kell. 1990 márciusában nem csak egy konfliktus történt. Nem csak számok voltak, és nem csak „két oldal”. Hanem félelem. És közben – bátorság is. Volt, aki támadt, és volt, aki odaállt a másik mellé. Volt, akit vertek, és volt, aki azt kiáltotta: „Ne féljetek!” Erről ritkábban beszélünk. 36 év után talán nem csak emlékezni kell, hanem érteni is: hogy a gyűlölet nem magától történik – de az emberség sem. Az egyikhez tömeg kell. A másikhoz elég egy ember. Emlékezzünk úgy, hogy közben választunk is. Minden nap” – írta a politikus.

Kapcsolódó

Fekete március: a nyomozás újrakezdését, az áldozatok kárpótlását követeli az EMNT

A 35. évforduló alkalmából az EMNT küldöttgyűlése nyilatkozatot fogadott el, melyben kijelenti: „adósak vagyunk gyermekeinknek és az áldozatok hozzátartozóinak az igazság bemutatásával”.

Marosvásárhely EMNT fekete március nyomozás pogrom

Fekete március néven vált ismertté Marosvásárhely újkori történetének legdrámaibb eseménye. Harminchat évvel ezelőtt emberéleteket követelt a hatalmi eszközökkel gerjesztett magyarellenesség. 1990. március 19-én és 20-án etnikai csatatérré vált a Bolyaiak városa.

Az 1989. decemberi forradalom után egyre erősödött a román nacionalizmus. Az új vezetés nem mutatott hajlandóságot arra, hogy érvényesítse a nemzeti kisebbségektől a kommunista diktatúra idején megtagadott jogokat, sőt az országot irányító Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) elnöke, Ion Iliescu februárban már nyíltan a magyar szeparatizmus veszélyéről beszélt. Egyre több magyarellenes szervezet alakult, amelyek azzal vádolták a magyarságot, hogy Erdély Magyarországhoz csatolására törekszik – adott helyzetképet a 35 évvel ezelőtti állapotokról az MTI egy korábbi ismertetője. 

Feltüzelt falusiak  

Válaszul 1990. február elején az erdélyi magyarság csendes tömegdemonstrációkat szervezett, a legnagyobb, marosvásárhelyi eseményre több mint százezren gyűltek össze. A szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Vatra Românească szervezet indulatokat szító kampányba kezdett. A városban a magyarok március 15-i, néma és méltóságteljes megemlékezését követő napon román tüntetők leverték egy patika kétnyelvű feliratát, letépték a magyar nyelvű plakátokat, s pogromhangulatot teremtettek. A románok között azonban az terjedt el, hogy románokat bántalmaznak, s a Vatra aktivistái feltüzelték a környező falvak tájékozatlan lakosságát. Időközben a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar nemzetiségű hallgatói ülősztrájkkal követelték a magyar nyelvű oktatás visszaállítását. A sztrájkot március 19-én felfüggesztették, mert a városba érkezett a kormány delegációja.

A tárgyalások alatt a Vatra által toborzott tömeg magyarellenes jelszavakat skandált, délután több ezer, jórészt ittas, a környékről beszállított román csatlakozott hozzájuk. A tömeg, miután kikövetelte Kincses Elődnek, az NMFT-ből létrejött Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa megyei alelnökének távozását, vandál pusztításba kezdett, délután megostromolta az RMDSZ helyi székházát. A padlásra felszorult magyarok kimenekítésére csak órák múlva érkeztek katonák, akik tétlenül nézték végig, amint az épületből kilépőket brutálisan összeverik. Sütő András író ekkor szenvedett súlyos fejsérüléseket, bordatöréseket, s elvesztette a fél szemét. A tömeg este és éjszaka bántalmazta az utcán tartózkodó magyarokat, számos sérültet kellett kórházba szállítani.

A magyar munkások 20-án reggel sztrájkba léptek, a városháza előtt több tízezer magyar követelte, hogy Ion Iliescu azonnal jöjjön a városba, Kincses Elődöt helyezzék vissza tisztségébe, a történeteket vizsgálják ki. Délutánra a Görgény völgyéből ismét megérkeztek a fejszékkel, dorongokkal felfegyverzett román parasztok, és megpróbálták kiszorítani a magyarokat a főtérről, ők sebtében szétszedett padokkal verték vissza támadóikat.

A kormány tankokat küldött a rend helyreállítására, de a páncélozott járművek csak felsorakoztak a főtéren, meg sem próbáltak közbeavatkozni. A csatározásokat késő este az döntötte el, hogy a magyarok segítségére megérkeztek a környék magyar nyelvű cigányai, majd a székelyek is, s kiverték a románokat. A hatóságok rendkívüli állapotot hirdettek ki, a viszonylagos nyugalom 21-re virradóra állt helyre - írta korábbi összefoglalójában a Magyar Távirati Iroda.