A 130 évvel ezelőtt született Márton Áron püspökre emlékeztek Csíkszeredában szombaton este. A megemlékezés a parlament által is elfogadott Márton Áron emlékév részeként jött létre.

Köztéri megemlékezésre várták a csíkszeredaiakat szombaton este a Szabadság térre, hogy Csíkszereda közössége lerója tiszteletét a 130 évvel ezelőtt született Márton Áron püspök emléke előtt.

Mint köszöntőjében Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere kiemelte: a parlament azon döntése, amellyel Márton Áron emlékévvé nyilvánította 2026-ot fontos és szimbolikus gesztus, amely azt mutatja, hogy Márton Áron öröksége túlmutat egy közösségen, egy korszakon vagy akár egy felekezeten.

„Hite, bátorsága, embersége és a rendíthetetlen kiállása olyan értékek, amelyek ma is utat mutatnak számunkra” – emelte ki a városvezető. Hozzátette: a megemlékezés Csíkszereda számára külön jelentőséggel bír, hiszen tíz éve annak, hogy a Szabadság téren felavatták a Márton Áron szoborcsoportot.

„Tíz évvel ezelőtt a magyar kormány által meghirdetett Márton Áron emlékév adott alkalmat arra, hogy ez az alkotás megszülethessen, és azóta városunk egyik fontos szimbólumává váljon. (…) A csíkszentdomokosi születési püspök életével példát adott arról, mit jelent hűségesnek maradni a legnehezebb időkben is. A diktatúra éveiben, a félelem és a hallgatás korszakában volt bátorsága kiállni az igazság mellett. Megvédeni az emberi méltóságot és hűséges maradni egyházához és népéhez, akkor is, amikor ezért üldöztetés és szenvedés járt. Ma, amikor erre a szoborra tekintünk, nemcsak a múltat idézzük fel. Önmagunknak is kérdéseket teszünk fel. Tudunk-e ma kiállni egymásért? Tudunk-e közösségként összetartani? Tudunk-e reményt, hitet választani a félelem helyett? Márton Áron öröksége arra emlékezhet bennünket, hogy a jövő azoké, akik nem a kételyt, nem a megosztottságot választják, hanem hittel, reménnyel, szeretettel cselekszenek” – fogalmazott Korodi Attila.

Tamás József, a Gyulafehérvári főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke felidézte Márton Áron szenvedésekkel teli életútját, az 1949-es letartóztatását, börtönéveit, majd későbbi kényszerű szobafogságát. A segédpüspök kiemelte: Márton Áron mindezek ellenére hű maradt jelmondatához: „Non recuso laborem” – vagyis „Nem utasítom vissza a munkát”, illetve a szenvedést sem.

Mint elhangzott a 130 évvel ezelőtt született püspök a diktatúra éveiben következetesen kiállt az igazság, az emberi méltóság és a kisebbségi jogok mellett. Nem ismert megalkuvást, mindig a jogtalanságot szenvedők oldalára állt, és az egyház, valamint az erdélyi magyarság szolgálatát tekintette hivatásának. Tamás József a 20. század egyik erdélyi hősének és áldozatának nevezte, aki a háborúk, a diktatúra, az egyházüldözés és a kisebbségi elnyomás idején is megőrizte erkölcsi tartását és méltóságát. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy Márton Áron öröksége ma is irányt mutat: nem csupán emlékezni kell rá, hanem továbbvinni azt a keresztény hitet, emberséget és közösségi felelősséget, amely egész életét meghatározta.

A megemlékezésen közreműködött a Hargita Székely Néptáncszínház, a Hargita Együttes Ifik és a Gaudete kórus. Az ünnepség zárásaként a csíkszeredai városháza és a Hargita Székely Néptáncszínház képviselői megkoszorúzták a Márton Áron szoborcsoportot, majd az emlékezők közösen elénekelték a magyar és a székely himnuszt.