A magyarországi RTL kereskedelmi csatorna népszerű sorozatának egyik epizódjában tűnt fel nemrég Benedek Huszár Botond erdélyi színész, újságíró, akit arról faggattunk, milyen élmény egy ilyen produkcióban részt venni.  

Benedek Huszár Botond Szabó századost alakította ebben a sorozatban, aki egy beépített rendőr, és éppen egy akcióban vesz részt, hogy megoldjon egy korrupciós ügyet. Ebbe keveredik bele a két pajkaszegi rendőr, Stoki és Súlyok.

–  Hogy álltak hozzád a sorozat résztvevői, a rendezők?

– Nagyon sok segítséget kaptam a rendezőtől és a színészkollégáktól is. Egy színházi produkcióban több időd van felépíteni egy karaktert, ebben az esetben nem volt idő erre. Te mint színész, otthon foglalkozol a saját figuráddal. Felkészülsz, átgondolod, hogy mit is képviselhet a figura. Kipróbálod hangban, mozgásban, és felkészülve, teljes szövegtudással megérkezel a helyszínre, ahol a rendezők már felépítették a teret, amiben a történet zajlik, és ebbe kell téged beilleszteni. Úgyhogy nagyon oda kell figyelni az elvárásokra, de nekem nagy szerencsém volt, hiszen egy nagyon profi csapattal találtam szemben magam. A rendezők, akikkel dolgoztam, annyira pontos instrukciókat adtak, hogy rögtön megértettem, mit szeretnének látni, illetve hogyha nem úgy sikerült az a mondat, vagy nem úgy szólaltam meg, mindig adtak egy pici mankót, mondtak egy-egy mondatot, ami segít. Ez egy színésznek olyan biztonságot ad, amitől szárnyalni tud.

Egy ilyen közegben színésznek lenni teljesen más élmény, mint a színpadon. A színpadon nagynak kell lenni, az arcodat használod, a testedet, a hangodat, és minél jobban ki kell fejezned magad azért, hogy az utolsó sorban lévő néző is lásson és halljon. A kamerával teljesen más a helyzet. Ott a természetességre kell törekedni. Minél természetesebb vagy, annál hitelesebbé válsz. Úgyhogy ez a két munkafolyamat teljesen más. Ott a kamerán belül kell megtörténjenek a dolgok, ráadásul oda kell figyelni arra is, hogy ne legyél túl sok, mert a kamera ezt felnagyítja, ezért azt is éreztem a munkafolyamat során, hogy a természetesnél egy picit kevesebb kellett lenni.

– Mi volt a legizgalmasabb?

– Számomra az volt a legizgalmasabb, hogy például odajött a rendezőasszisztens, aki végignézte a jelenetet, jegyzetelt és utána elmondta, hogy Botond, itt vigyázz, mert nem jól mozdultál, és a jelenetet meg kell ismétleni. De nemcsak velem történt meg ez, hanem a többi gyakorlott színészel is, akik már nagyon rég sorozatokban szerepelnek.

Nagyon feszes a tempó. Az is jó volt, hogy pontosan le volt szervezve, kinek mi a dolga: hány órakor kell ott lenned, mikor kell beöltöznöd, hány órakor kerülsz a kamera elé. Ugyan a tempó nagyon gyors volt, mégsem éreztem azt, hogy feszült vagyok, tehát egy nagyon jó hangulatú forgatás volt.

– Mi a titka annak, hogy jó hangulatú legyen forgatás? 

– A sorozat titka, hogy van egy remek csapat. Ezek az emberek szeretik egymást, hisznek valamiben. Hisznek abban, hogy kell egy olyan sorozat, ami könnyed, ami feloldja a feszültségeket az emberekben, akik leülnek a képernyő elé, és a mindennapi nehézségek után felnevetnek. Olyan helyzetek vannak benne, amelyekben felismerheti magát az ember, azonosulni tud a karakterekkel, nagyon jól fogyasztható, és nem kell túl sokat gondolkodni rajta. Ez a nézőnek is nagyon jó, de a színésznek is, ez egy örömjáték. Úgy érzed magad, mint egy kisgyerek, aki játszhat, kipróbálhat bármit, és ebben partnerek a színészkollégák és rendezők. 

–  Ez egy pici, epizódszerep volt. Van-e remény, igény arra, hogy esetleg ismét megjelenj a képernyőn?

–  Sok mindentől függ ez. Az egyik az, hogy a sorozatban hogyan kanyarodik a történet. A főrendező, Kapitány Iván azt mondta, ha úgy alakul a történet, akkor szívesen visszavár és dolgozna velem, de ugyanezt mondta a másik rendező is, Lóth Balázs. Mind a kettőjükről azt gondolom, hogy remek rendezők, és nem hiába tartanak ott, ahol. Olyan szeretettel foglalkoznak a színészekkel, annyira odafigyelnek, és alkotó partnerként kezelik őket, hogy akinek lehetősége van egy ilyen rendezővel dolgozni, az egy életre szóló élményt kap.