Az apadó gyermeklétszám miatt egyfelől a túlélésért küzd, másfelől fejlődési álmokat dédelget és merész terveket valósít meg a Szatmár megyei Avasújváros általános iskolája. A szórványvidéki intézmény tantestülete nemcsak az oktatást és a nevelést, a közösségformálást is célul tűzte. Ebbe sikerül bekapcsolni a szülőket, hisz, amint Krupa Anna igazgató fogalmaz, ha meg akarnak maradni, a végeken mindenkire oda kell figyelni.

Az aránylag kis, de még életképesnek számító tanintézmények közé tartozik az Avasújvárosi Általános Iskola. Óvodájában és napközijében közel hatvan kisgyereket tartanak nyilván, míg nyolcosztályos iskolájába 165-en járnak. Közülük 120-an a magyar tagozatra, a többi a román szekció összevont osztályaiba. „Érződik, hogy fogy a magyarság, hisz tíz évvel ezelőtt húszan alkottak egy-egy osztályt, most örülünk, ha tizenöt létfős egy-egy évfolyam. A jelenlegi hetedik osztályban sajnos még tízen sincsenek” – vázolja fel röviden a helyzetet Krupa Anna tanítónő, aki 2023 őszén vette át a hetvenesztendős múltra visszatekintő iskola vezetését.

A népszámlálási adatok szerint mintegy 1700 főt számláló, majdhogynem színmagyar település – amely ma már csak a nevében város – 2011-ben vált le a románok által lakott Ráksától és Ráksahegytől. Azóta a község és vele együtt az iskolája is új lendületet kapott. Nagyot változott a közhangulat, javult az infrastruktúra, megnyíltak bizonyos pénzcsapok. Egyedül a gyermeklétszám nem nőtt, de emiatt nem az új közigazgatási felállás okolható.

A tanintézményt a községközpont mellett a zsákfalvak „táplálják”; iskolabusz szedi össze a kőszegremetei, rózsa­pallagi, rózsapallaghegyi és muzsdaji magyar, román és vegyes falvak gyermekeit.

Nem jelenség, de jelen van: a gyerek elrománosítása

Az egykori mezővárosban nem vált jelenséggé, de hellyel-közzel megtapasztalható az a fura szülői gondolkodásmód, miszerint a román tagozatra íratott magyar gyermek majd jobban érvényesül az életben. Az iskola testnevelő tanára, Nagy Flórián azt nehezményezi, hogy értelmiségi családok, ahol anyuka, apuka magyar nemzetiségű, inkább a román tagozaton való tanulást részesítik előnybe gyermekük számára. A szülők még arra sem fektetnek hangsúlyt, hogy a gyermek a fakultatív magyarórán vegyen részt. „Teszik mindezt gazdasági okokra hivatkozva. De mi ne panaszkodjunk, mert a szomszéd településen, Sárközújlakon a román osztályokban 80 százalék körüli a magyar gyermekek aránya” – hívja fel az elgondolkodtató szemléletre és adatra a figyelmet a fiatal pedagógus.

Sziszik Piroska mind alsó, mind felső tagozaton tanít. Az elemiben tanítóként a harmadik osztályban, az 5–8-ban zenetanárként. Korábban már megtapasztalta, mit jelent az, amikor a magyar tagozaton elfogynak a gyermekek. Ezelőtt bő két évtizeddel került a közeli színmagyar Kőszegremetére, ahol 2011-ben lakat került az iskola kapujára. Azóta Avasújvárosban tanít, ahol a tanintézmény fenntartásáért szintén meg kell küzdeni minden egyes magyar gyermekért. „Nagy a fogyás, rengetegen élnek külföldön, különösképpen Bécsben vagy környékén. Azok a szülők, akik itthon maradtak, ha nem járunk a kedvükbe már az ovitól kezdve, rögtön azzal fenyegetőznek, hogy elviszik a gyermeküket az újvárosi iskolából” – magyarázza a tapasztalt pedagógus. Az újvárosi iskola megpróbál alkalmazkodni a korhoz meg az igényekhez; a szülők kérésére szeptembertől például napközis csoportot indítottak. A szórványt felkaroló Rákóczi Szövetség is megpróbál minél nagyobb segítséget nyújtani az anyanyelven tanuló diákoknak és szüleiknek. Iskolatáskával, könyvvel, édességgel és, nem utolsósorban, pénzzel támogatja azokat a családokat, akik úgy érzik, hogy a végeken is fontos magyarnak maradni.

Mindemellett az avasújvárosi tanügyi kádereknek minden egyes évben meg kell vívniuk a harcot a különálló osztályok megtartásáért. A gyermekek toborzása, a szülők győzködése már szinte része a munkaköri leírásuknak. „El tudom fogadni a román szülők álláspontját, miszerint nem szívesen járatnák összevont osztályba a gyermekeiket, és ezért inkább valamelyik közeli településre ingáztatják a gyermekeiket. A magyarokat viszont nem értem meg. Hiába magyarázunk, hiába érvelünk, azokat, akik eldöntötték, hogy román tagozatra íratják a gyermeküket, szinte lehetetlen meggyőzni” – állítja Krupa Anna igazgatónő.

Szinte mindenki továbbtanul

Akárcsak az ország legtöbb tanintézményében, az avasújvárosi iskolában sem a matematika a gyerekek kedvenc tantárgya. Ezzel nem lógnak ki a sorból, a jelenség nem helyi, és még csak nem is regionális. Amint tanárnőjük, Hajdú Gertrúd meséli, még olyan diákkal nem találkozott, akinek a matek lenne a kedvenc tantárgya. A magyarázat, amit az ifjú oktató talált, egyszerű: a mai fiatalok zöme nem szereti használni a fejét. „Azzal jönnek a gyerekek, hogy nekik nem lesz szükségük a számtanra. Én meg azt szoktam ilyenkor válaszolni, hogy azon túl, hogy a logikát fejleszti, legalább a felvételi vagy az informatika kedvéért kell megtanulni” – érvel a tanárnő.

Nemcsak az agytorna okoz egyeseknek gondot, hanem a testnevelési órán zajló torna is. Nagy Flórián szerint bár a többség szereti a tesiórákat, és sokan fociznak vagy kézilabdáznak szabadidejükben, megfigyelhető, hogy egyesek hetedik-nyolcadik osztályban kezdenek ellustulni. „Beindul a hormonháztartás, és ekkor kezdődnek a problémák” – mosolyodik el a tanár. A partiumi kézilabdaprogram vezetőjének azonban nincs komolyabb oka panaszkodni, hisz az iskolában délelőtt-délután komoly sportélet folyik. A fiúk zöme focizik, a lányok kézilabdáznak. Ketten közülük a magyar korosztályos válogatottban is felhívták magukra a figyelmet. Ami meg az infrastruktúrát illeti, az jóval meghaladja az átlagos vidéki iskolák szintjét. Két focipályával is rendelkeznek, amely közül az egyiket lelátó szegi, ugyanakkor sportcsarnok áll a sportolni vágyók rendelkezésére.

A matekhez képest a vallásóra a kedvenc tantárgyak közé tartozik. Amint Sziszik Piroska, a kőszegremetei református lelkész felesége mondja, a gyermekek többsége szívesen jár hittanórára.

Mindent összevetve, a mérleg pozitív: az újvárosi iskola nyolcadik osztályából legutóbb elballagott tizenhárom kisdiák közül tizenegyen Szatmárnémetiben folytatják tanulmányaikat. Mindannyian jó eredményt értek el a kisérettségin, hatan elméleti középiskolába, öten szakiskolába kerültek, mindössze egy társuk nem jelentkezett a vizsgán.

Közösséget nevelnek

Kérdésünkre, hogy az iskola miért maradt mindmáig névtelen, és nem vette fel valamelyik helyi vagy térségbeli személyiség nevét, az igazgatónő belátja, hogy a kérdés nem foglalkoztatta a tanári közösséget. Jó ötletnek tartja viszont a keresztelőt, hisz nemsokára fennállásának hetvenedik évfordulóját ünnepli az újvárosi oktatási intézmény. Meglátása szerint egy szélesebb körű konzultációt kellene hirdetni, hogy találják meg a megfelelő névadót. Ugyanis nemcsak az oktatás, a nevelés és a közösségformálás is nagyon fontos az avasújvárosi tantestület tagjai számára. A tanulás folyamatában is alapozni csak a tanuló–pedagógus–szülő hármas egységére kell, illetve érdemes. A jó hangulat megteremtéséhez a szülőket is elkezdték bevonni a munkába. „Sikerült beindítani a szülői bizottság munkáját – büszkélkedik Krupa Anna, aki a felnőttek bevonását az iskolán kívüli tevékenységekbe egyik legfontosabb feladatának érzi. – Az ősz folyamán a szülők meglepően nagy számban kapcsolódtak be a Márton-nap szervezésébe, libát hoztak a lakomára, kivették a részüket a karácsonyi ünnepkör szervezéséből, és számíthatunk rájuk a farsangban is.” A faluban még mindig él a szentesti betlehemezés hagyománya, az igazgatónőnek meg külön öröm, hogy ennek éltetésére nem kell noszogatni a diákokat.

Következik a farsang, ahol viszont már számíthatnak a református egyház nőszövetségére, amely a falumúzeum udvarán tartandó ünnepségen, a kiszebáb elégetése utáni fánkevés „alapanyagáért” vállal felelősséget. Ezt követi a március 15. nemzeti ünnep, majd a húsvét, amikor az iskola apraja-nagyja tojásberzselésbe kezd. Az öntözés szokása sem kopott ki, ellenkezőleg: a vedres locsolás újból fénykorát éli – a legények legnagyobb örömére.

A hagyományőrzés egy másik alappillére a néptánc. Avasújvárosban az előkészítő osztálytól a nyolcadikig szinte mindenki ropja – anélkül, hogy valaki is erre kényszerítené. Az elmúlt években a magyar kormány által működtetett Petőfi-program által a településre helyezett fiatalok oktatták a néptáncot, jelenleg egy mikolai szakember, a Kolozsváron végzett Magyar Dávid tanítja a különböző korcsoportok szerint beosztott gyermekeket. Nyáron táborokban gyarapítják az együttestagok tudását, akik év közben számos művelődési rendezvényen lépnek fel, tánctalálkozókon vesznek részt. Az újvárosi lányok és legények nem csak a helyi közönséget örvendeztetik meg, a gyermekek többször túljutottak a település, a megye vagy akár az ország határain.

Számos közösségi akcióra az avas­újvárosi iskola a szomszéd település, Vámfalu tanintézményét is bevonja. Ez nem egy betagolt iskola, mint ahogyan Vámfalu sem része Avasújvárosnak. „Ők is kevesen vannak, mi sem vagyunk sokan, ezért jónak láttuk meghívni a vámfaluiakat, gyermekeket, felnőtteket egyaránt. Ha meg akarunk maradni, a végeken össze kell tartanunk” – vallja az igazgatónő.