Miért vonzza a vadakat az urbánus környezet? Sokan tapasztalták már, hogy a medvék mellett a rókák, hódok és egyéb kisragadozók is egyre gyakrabban tűnnek fel a településeken. Lehetséges-e békében együtt élni velük vagy hatékonyan védekezni ellenük? A többi között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgató-professzorával, az MTA doktorával, dr. Heltai Miklóssal való beszélgetésünk során, akit a városi vadgazdálkodás kihívásairól, szükségszerűségéről is kérdeztünk.

– Székelyföldön a sajtóban főleg a medve kap kiemelt szerepet, amely része lett az urbánus környezetnek. Ugyanakkor az utóbbi időben számos más vadállat is felbukkan a települések utcáin – gondolok itt a vaddisznókra, rókákra, nyestekre, valamint a hódokra. Utóbbiak, ha nem is az utcákon, de a települések folyóvizeiben már egy ideje otthon érzik magukat. Mi az oka a jelenségnek, mi állhat annak hátterében, hogy ezek az állatok egyre inkább bemerészkednek lakott területekre?

– Az egyes vadonélő fajok lakott területeken való megjelenése mögött általában hasonló okok húzódnak meg. És ezek függetlenek a fajtól és a földrajzi helytől. A lehetséges okok közül megemlíthető a véletlen, amikor a természetes élőhelyeiken növekvő állományú fajok szürke folyosók – például utak, vasutak – és zöld folyosók – mint patakok, erdősávok – lakott területre benyúló természetes élőhelyek mentén jutnak be a településekre. Egyrészük a kiutat is keresve egyre beljebb kerül a városokba és ott talál meg szigetszerű élőhelyeket, mint parkok, elhagyott kertek, városokba ékelődő értékes természeti élőhelyek vagy éppen művelt mezőgazdasági területek. És ezekben megtalálja az életfeltételeit, vagy ami a valósághoz közelebb áll: megtalálja a túlélés lehetőségeit, ha már a kifelé vezető utat nem leli meg. A róka, a nyest és valószínűleg a vaddisznó is ebbe a kategóriába tartozik. Ok lehet egy vonzó forrás keresése, megtalálása városi területeken. A városok mikroklímájukkal (télen melegebb, nyáron a nagyobb városok a szmogos levegő miatt, kissé hűvösebb, csapadékosabb), táplálékforrásokkal (gyümölcsfák, háziállatoknak kitett táplálék, elfogyasztható hulladék, direkt etetés) és speciális búvó-fészkelőhelyeikkel (padlások, odvas fák, elhagyott épületek, templomtornyok, elhagyott, nem művelt kertek) több faj számára is vonzóak és egyben egész életükre lehetőséget biztosítanak. Jellemzően ilyenek a madárfajok és a kisebb testű emlősfajok. Végül az alkalmi vagy rendszeres látogatás is az okok közé sorolható, a fenti vonzó források közül egyes fajok csak egyiket-másikat tartják fontosnak, vagy csak azok érhetők el számukra, így csak látogatóként jelennek meg. Például a medve talál táplálékot, de nem talál magának búvóhelyet a városban. Vagy az énekesmadarak egy része csak télen érkezik meg a házak a közé.

– Az aranysakál és a hód néhány évtizede még nem volt jelen Székelyföldön. A közelmúltban viszont újra megjelentek. Az egykor tájainkon élő fajok újbóli megjelenése, újratelepítése okozhat-e kellemetlenséget az embereknek? Meg lehet-e tanulni újra együtt élni velük? Az aranysakál még távol tartja magát az embertől, nincs jelen a településeken, viszont a hód már berendezkedett a településeket átszelő folyószakaszokon. Mi az oka gyors térhódításuknak?

– A gyors állományváltozások egyaránt köszönhetők az említett fajok alkalmazkodó képességének, a stabilizálódó élőhelyeknek, a csökkenő üldözésnek és vadászatnak, a tömeges irtások elmaradásának, a kedvezőbbé váló klimatikus feltételeknek és akár a védelmi programoknak is. Az állatfajokkal való együttélésben jó magam nem hiszek. A tudatos gazdálkodással végzett állománykezelésekkel, az ember és az egyes fajok igényeinek közös figyelembevételével, a károk elleni védekezés lehetőségének megteremtésével az együtt létezés megoldható. Megjegyzem: a sakál is meg fog érkezni a lakott területekre vagy azok közvetlen közelébe.

– Milyen károkat okozhatnak a településekre véletlenül vagy szándékosan bejövő vadállatok? Melyek okozzák a legnagyobb problémát, a legtöbb kárt?

– Rangsorolni nehéz, mert mindenkinek a maga kára a legfontosabb. A nyest az autókban, a padlások szigetelésében és a napelemek vezetékrendszerében is képes kárt okozni. A róka elsősorban a háziállatok elfogyasztásával, leölésével okoz károkat. A hódok a vízközeli fák megrágásával és a vízjárás megváltoztatásával okozzák a problémákat. És minden vadon élő faj veszélyeztethet minket vagy háziállatainkat behurcolt betegségekkel, parazitákkal.

– Az egyszerű ember úgy gondolhatja, hogy vadállatok csakis az erdőkben, az ember által nem háborgatott természetben élhetnek, ezért talán furcsának is hangozhat az átlagpolgár számára a városi vadgazdálkodás kifejezés. Önnek ez a szakterülete. Mit kell tehát a városi vadgazdálkodás alatt érteni?

– Röviden a városi vadgazdálkodás a már említett problémák tudatos kezelését jelenti. Hiszen fajonként kell meghatároznunk a városi lét okait és csak ennek figyelembevételével oldhatók meg az okozott problémák. Meg kell ismernünk a különleges városi élőhelyeket, a beköltöző fajok városi jellemzőit, hisz sokszor változnak meg táplálkozási-, területhasználati szokásaik, napi aktivitási ritmusuk. Az emberi célokat figyelembe véve, a fenti ismeretek alapján, fajonként és akár egyedenként kell döntéseket hozniuk és azokat végrehajtaniuk a városi vadgazdálkodónak.

– Bár a vadvilághoz tartoznak mégsem tartják igazán vadaknak, károsnak a baglyok, a mókusok, a galambok, a folyók környékén időnként megjelenő sirályok jelenlétét. Ez azt jelenti, hogy az emberek különbséget tesznek a vadállatok megítélésében? Vannak jó és rossz vadak?

– Igen, a jelenség mindig ugyanaz, de a városlakók erősen diszkriminálnak. Pedig nemcsak filozófiai okokból, hanem a napi gyakorlat miatt sem tehetünk különbséget a fajok között. Ami az egyik szeretett fajnak jó, az közvetett vagy közvetlen módon sok más, nagyon nem szeretett fajnak is jó lehet vagy jó lesz. Általánosságban is igaz, hogy előbb a kisebb testű madarak és emlősök lettek városlakók, aztán jöttek a ragadozóik is.

– Mi a megoldás a nem kívánatos vadállatok településekről való kiszorítására, egyáltalán távol lehet tartani őket? Magánembereknek milyen házipraktikák állnak rendelkezésre ezek távoltartására?

– Nehéz feladat, amit valójában közösségi szinten kellene szabályozni és megoldani is. A magánember számára a kétséges sikerességű riasztás és a kizárás – kerítések, zárt ólak, zárt padlások –, valamint az őrző állatok, kutyák tartása jelenthet lehetőséget. Ha pedig megismerhető, hogy mi az a vonzó tényező, ami a nem szeretett, kárt okozó fajt a házba, kertbe, portára vonzza, akkor azt kell megszüntetnünk, elzárnunk, elérhetetlenné tennünk.