Karnyújtásnyira a medvétől: medvelesek Székelyföldön, „valahol a törvényesség határán”
Szürke zónában, valahol a törvényesség határán működnek jelenleg a medvelesek, ahol turisták nézegethetik néhány méter távolságból a kitett ételre érkező nagyvadakat, derült ki a Maszol által megkérdezett szakemberektől. Azok után kérdeztük meg medvelesek működtetőit, vadászokat, hatóságot és a volt környezetvédelmi minisztert, hogy Mircea Fechet jelenlegi miniszter nemrég bedobta, a medvelesek törvénytelenek, és sem a medvének, sem az államnak nem használnak. Eltérnek a vélemények arról, hogy etikátlan-e, káros-e a medvét etetni vagy éppen szükséges, és abban is, hogy mennyire épp a medveleseket kell problémának látni az egész nagy medvekérdésben, de van amiben egyetértenek a vadászok, az egyik medveles működtetője és Tánczos Barna volt környezetvédelmi miniszter is.
Se hétvégéjük , se nyaralásuk, mert medvét kell etetni, és ebből lett aztán turistalátványosság: a Borzonti Világhírű Medveles – legalábbis a működtetője szerint ez a kényszerhelyzet szülte. „Mi nem Tusnádfürdőn vagy a Transzfogarason etetjük medvéket, hanem kényszerhelyzetben voltunk, hiszen itt van mellettünk, 300 méterre egy tehéncsorda és juhnyájak. Amióta medveles van, azóta nincs problémánk” – reagált a Hargita megyei borzonti medveles működtetője Egyed Zsolt megkeresésünkre.
„Ha nem adok egy nap enni a medvéknek, akkor rögtön jönnek be az udvarra. Volt, hogy a feleségemtől egy méterre voltak a medvék, vagy a szomszéd autóján mászkáltak. Nekünk ez a medveles nem megélhetési forma, egyszerűen kényszerállapot. Sajnos senki nem tud semmit tenni annak érdekében, hogy megoldja a helyzetet. Mi kellett kezünkbe vegyük ezelőtt tíz évvel, és azóta nincs se szombatunk, se vasárnapunk, se Újévünk. Minden nap kell mennünk. Ha nincs vendég, akkor is megyünk” – számolt be Egyed Zsolt, aki, mint mondta, maga is vadász.
Medvelesük megszűntetésére volt már aláírásgyűjtés, mondta el Egyed Zsolt, azonban „visszavonta mindenki, mert meglátták, hogy két napra hagytuk abba az etetést, és minden házat feltörtek a medvék, panzióba bementek” – panaszolta. Kiemelte, hogy pénzügyi szempontból is elszámolnak erről a tevékenységükről. Egyed Zsolt egyébként turisztikai vállalkozást működtet, szállásadással, túrák szervezésével foglalkozik, egyik attrakciója a medveles, amitől körülbelül 600 méterre laknak.
Időszakonként változó, hogy mennyi ételt tesznek ki, átlagban napi 50-100 kilogramm takarmányt, mondta el. „Annak örülnénk, ha megoldaná valaki, de nem tudja megoldani senki, akárkivel beszéltünk, polgármesterekkel, erdészettel, mindenki vonogatta a vállát” – mondta. Szerinte még az a szerencse, hogy etetik a medvéket a vadásztársaságok, mert másképp még rosszabb lenne a helyzet. Úgy gondolja, nem érvényes az elmélet, hogy a medve odaszokik a környékre, ha etetik, „nem lehet 20-30 medvét odaszoktatni egy helyre”, már csak ezért sem, mert van egy hím, amelyik uralja a területet.
Vadászok: nem etikus üzletet csinálni belőle
Egy másik vadász azonban pont az ellenkező véleményen van, és azt hiányolja, hogy nincs egy átfogó kutatás annak hatásáról, hogy a medve hozzájut, megeszi az etetőkhöz kitett takarmányt. Hadnagy Lehel, a Szilos Vadásztársaság vezetője, nem tartja etikusnak a medveleseket, és a területükön nincs is ilyen. Elmondta, a törvény szerint a vadállatok etetését szakszemélyzet végezheti, a vadásztársaság vadőre. „A takarmányozás háromféle lehet: kiegészítő takarmányozás, csalogató etetés – amikor azt szeretné az ember, hogy egy bizonyos területre odacsalja a vadat, ebbe esnek bele a turista lesek, és lehet olyan takarmányozás, amikor azért adjuk – például a szarvasnak – az élelmet, hogy jobban átvészelje a telet. Vadásztársulat tarthat fenn lest, kihelyezi a takarmányt, például vaddisznónak, aztán jön a medve, mert a medvét nem lehet ebből kizárni” – ismertette Hadnagy Lehel.
A fő ellenérve, hogy gazdasági tevékenységhez kapcsolódik, hogy medvét lehessen látni az élőhelyén, hiszen onnantól kezdve érdek, hogy jelen legyenek. „Ezért nagyon sok ennivalót kitesz oda. A könnyen szerzett táplálék megnöveli az állat kondícióját” – magyarázta, mint mondta, megkockáztatja kijelenteni, „lehetséges, hogy a nagy mennyiségben történő etetés leseken, hozzájárul ahhoz, hogy a medveállomány jobban, könnyebben tudjon szaporodni”. Kifogásolja, hogy nincs igazán kutatva, mennyire segíti elő bizonyos állatok habituációját, hogy embertől kapnak olyan táplálékot, amihez könnyen hozzájutnak, nem apránként kell összegyűjtsék.
Kapcsolódó
Kiemelte, egy ilyen les agglomerációs pontot hoz létre. „Mivel a medvéknek van egy olyan szokásuk, hogy ahol sok az élelem, oda összegyűlnek” – érvelt a vadász. „Mivel bevételi forrás, nagyon le kellene szabályozni, nem szabadna ebben a szürke zónában hagyni. Van ugyan törvény, viszont vannak kiskapuk, nincs leszabályozva” – mutatott rá.
Azt kellene előírni szerinte, hogy a településtől milyen messze legyen az etetőhely, mennyi táplálékot és milyent szabad kitenni, ki fog bejárni az etetőhelyre. „Most már van önetető, de akkor is ott marad az ember szaga. A medve megérzi a turisták szagát is. Szerintem meg van győződve róla, hogy ott a lesben emberek van. Ő kapja az ételt, nem történik semmi. Ez is hozzásegíti, hogy habituálódjon egy egyed” – fejtette ki szakvéleményét a vadász. Elmondta, készített egy tanulmányt, egy éven át négy ételszórót figyelt éjjel-nappal kamerával. „Hét kilogramm kukorica volt kitéve minden nap, és átlagosan egy medve kilenc percet töltött a szórónál a szürkületi órákban. Utána még volt ideje, hogy bemenjen a faluba. Ha GPS-jeladót tudtam volna rájuk rakni, akkor láttam volna, hogy merre vették az útjukat” – számolt be. A következtetése az: „tévhit, hogy az etetés teljesen megelőzi a károkat, és ha nem etetik a medvét, nőnek a károk. A medve ennek ellenére bemegy a településre, mert neki szüksége van, nemcsak kukoricára, hanem a fehérjére, húsra, esetleg más típusú táplálékra is”.
Medvét látni 30 euróért
A Szent Anna-tó melletti medveleséhez invitálja a turistákat Szin János vállalkozása. Az internetes oldalukon található leírás szerint az ár 30 euró/fő a másfél-két órás időtartamú élményért. Legtöbb 42 turistát visznek a leshez a leírás szerint, de bérelhető is főszezonban 900 euróért egy csoportnak, szezonon kívül kevesebbért. Szin János kérdésünkre, hogyan érinti a medveleseik működtetését, hogy a környezetvédelmi miniszter szerint illegálisak, azt mondta, ebben a kérdésben nem kíván nyilatkozni.
Nagy Dániel, a Brassói Erdészeti Felügyelőség erdészeti és vadászati ellenőrzési igazgatója szerint a szóban forgó medveles valahol a törvényesség határán mozog, amennyiben vadásztársasággal kötött szerződés alapján működik. Tudomása szerint jogi szempontból lehetséges szerződést kötni vadásztársaságnak és vállalkozásnak, viszont csakis az erdőn kívül, legelős területen létesíthet medvelest a vadásztársasággal kötött szerződés alapján, és döntő fontosságú, hogy mivel etetik medvét. Úgy véli, a kukorica még belefér, egyéb nem. Ugyanakkor a vadőrök feladata szerinte ellenőrizni, hogy legális keretek közt működik-e a les.
Zetelaka: a „bazár jelleg” megszűnt
Nyáron még lehetett látni olyan plakátokat Székelyföldön, amelyek a zetelaki medveleshez hívták a turistákat. Ezeket azóta levették, és az ilyen jellegű kereskedelmi tevékenységet beszüntették a területükön a Zetelaka és Társai Vadász és Horgász Társulat vezetője, Benke József szerint. Egyébként a korábbi gazdasági tevékenységükből a jövedelmet a társulatukra fordították, emelte ki Benke a Maszolnak. Mint mondta, a „bazár jelleg” megszűnt, de az állatlesek nem szűnnek meg, hiszen a vadászatban mindig is a használatosak voltak. „Az, hogy létezik les, és emberek nézik a vadat, ez abszolút természetes” – mondta Benke. Hogy milyen formában működtetik tovább, erről annyi derült ki, hogy inkább tudományos irányba szeretnék. „A természetnek és a vadnak meg kell adni a tiszteletet” – mutatott rá Benke, aki mint mondta, erdőmérnök, vadgazda és vadász 45 éves tapasztalattal.
A szakember nem tartja egy etikus lépésnek a környezetvédelmi miniszter nemrégiben tett kijelentését a medvelesekkel kapcsolatban, mivel szerinte az sokkal inkább kapcsolódik ahhoz, hogy választási év van, és ennek megfelelően beszél a politikus. Főleg azért látja visszásnak épp most, épp a székelyföldi medvelesek ellen felszólalni, mert a medvetámadásban meghalt 19 éves lány tragédiája után reagált így a miniszter, miközben „volt olyan év, hogy nyolc embert ölt meg a medve, és nem robbant ki a puliszka. Amikor a hetvenéves pásztort ölte meg a hegyen, az nem érdekelte az országot” – mutatott rá Benke József.
Úgy látja, a medvekérdés egy „mély szociális probléma”, és sok elhibázott politikusi döntés következménye. „A medve egy kóborkutya lett ebben az országban, mi pedig fizetetlen sintérek. Ez a valóság” – foglalta össze véleményét Benke József. A medvevadászat lehetősége pedig csak nagyon hosszú távon hoz majd eredményt, véli Benke, aki szerint fontos lenne azt elérni, hogy a medve újra féljen az embertől.
Tánczos: gond, ha túl közel van a településhez
„Egy olyan jogszabályhézag van, amelynek kihasználásával több helyen medvelest hoztak létre, amellyel alapjaiban nem volna nagy probléma, ha nem etetnék túl sokat a medvét, és ha nem lenne túl közel a medveles a településhez” – mutatott rá Tánczos Barna szenátor, korábbi környezetvédelmi miniszter. Mint a Maszolnak elmondta, a jogi kiskapu ott van, hogy „a természetjárásért vagy az idegenvezetésért elvett pénz az nem törvénytelen. Mondható, hogy idegenvezetést tartottak az erdőben, megpihentek, és ott volt a maci. A vadásztársulat is vehet el idegenvezetésért és a vadászterület bemutatásáért pénzt. Az se tilos, hogy vadmegfigyelő helyszíneket építsenek ki a vadászterületen, ugyanakkor kötelező etetőket működtetni, például a vaddisznóknak. Csakhogy erre rájár a medve” – fejtette ki Tánczos. Hozzátette, ennek a tevékenységnek a szabályozására egy jogszabály-módosítás elő volt készítve még minisztersége idején.
Kapcsolódó
„Az élőhelyvédelemről szóló 57-es sürgősségi kormányrendeletet módosította volna a javaslat, de ezt mi már nem tudtuk kivitelezni. (…) Abban volt egészen pontosan leszabályozva, hogy hogyan működjenek az állatlesek, hiszen nemcsak medvelesek vannak” – mondta a szenátor. Fő kritériumként a kellő távolságot és az etetés ellenőrzöttségét emelte ki ő is. „Ha távol vannak, körülbelül 10 kilométerre a településektől, azzal elviekben semmi bajom. Az egy turisztikai látványosság, meg lehet, meg kell mutatni gyereknek, felnőttnek egyaránt, hogy lássák, milyen a medve a természetben. Azonban ez ne forduljon át az ellenkezőjére, hogy beszoktatjuk a településre” – fejtette ki. Hozzátette, többek között azt akarták még szabályozni, „hogy ott, ahol szigorúan védett faj él, például a medve, hogyan szabad etetni a vaddisznót, tudván azt, hogy a vaddisznót mindig elűzi a medve az etetőről, és mindig a medve eszi meg a kukoricát”.
Mint mondta, jelenleg a környezetvédelmi ügynökségek és a Natura 2000-es területek kezelőinek hatáskörébe tartozna a medvelesek felügyelete, hiszen fajvédelemmel főként ez a két intézmény foglalkozik. Szerinte az engedélyezési procedúrában kellene átmenniük ezeknek a környezetvédelmi ügynökségek szűrőjén.
CSAK SAJÁT