Mézeskalács-készítést tanultak az érdeklődők a Borókagyökér Hagyományőrző Egyesület és a Partiumi Falugazdász Hálózat szervezésében tartott rendezvényen péntek délután: gyerekek és felnőttek egyaránt. A Gazdasszonyképző előadássorozat harmadik eseményén Ágoston Mária hódmezővásárhelyi cukrász és fazekas ismertette meg a résztvevőkkel a karácsony környékén oly népszerű sütemény elkészítésének alapjait.

A massza megkeverésének, nyújtásának, szaggatásának és díszítésének gyakorlása igen izgalmas programnak bizonyult, különösen, hogy nem csak egyszerűen egy sütemény elkészítése volt a téma.

Több civil szervezet képviselői is részt vettek az eseményen, ők pedig vizsgázni fognak: saját munkatársaiknak, vagy a civil szervezet kedvezményezettjeinek, főleg gyerekeknek készítenek majd mézeskalácsot, tehát figyelni is jegyzetelni is kellett az oktatáson.

Ágoston Máriától megtudtuk: a jó mézeskalács alapja a jó fűszerezés és a sütés. Az apró mézeskalácsokat soha nem szabad hirtelen, magas hőfokon sütni, 175 fokon ajánlott, légkeverés nélkül, lehetőleg egyszerre egy tepsinyi süteményt készítve. Ahhoz, hogy fényes legyen a mézeskalács teteje, egy egész tojást kell felkavarni, majd azzal megkenni a süteményt – de figyelem, kicsit kell hagyni hűlni, mert máskülönben rántotta lesz a tojásból. „Kicsit meglegyezgetjük, hagyjuk kicsit hűlni, hogy a tojást rákenhessük” – mondja a cukrász.

A mézeskalácsok díszítésekor a legfontosabb a jó cukormáz: egy tojásfehérjéhez 20 deka porcukor kell, egy pici ecet vagy citromlé és némi étkezési keményítő. Türelmes, hosszú keverés után készül el a krémszerű massza, amit már fel lehet vinni a mézeskalácsra, különböző formákat rajzolva.

Az igazi titok azonban nem a hozzávalókban, a sütési hőmérsékletben vagy a díszítésben rejlik. „Az igazi titok a szívvel-lélekkel való készítés. Éreznünk kell benne, hogy a sütemény azért készül, hogy emlékeket hozzon vissza, felidézzünk valamit, akinek ajándékozzuk, az érezze, hogy szeretettel készítettük” – mondja Ágoston Mária.