Szombaton Kézdivásárhelyen felavatták Molnár Józsiás mellszobrát a róla elnevezett park bejáratánál. A műalkotás Vetró András szobrászművész munkáját dicséri és a székelyudvarhelyi Lázár Imre öntőmester műhelyében öltött bronzformát.

2018-ban a Civil Licit keretében szerveztek rá gyűjtést, de objektív okok miatt csak a 2023-as Sokadalom egyik fénypontjaként kerülhetett sor Molnár Józsiás egykori kézdivásárhelyi képviselő, mecénás mellszobrának a leleplezésére a róla elnevezett parkban, amit egyébként ő adományozott szülővárosának.

Az esemény elején Bokor Tibor polgármester szólt a jelenlévőkhöz. Kevés az a háromszéki település, amely nem büszkélkedhetne egy-egy jótevővel, mecénással. Kézdivásárhely, a céhek városa nagyon szerencsés helyzetben van, hiszen minden időszakban akadt pár tehetősebb személy, aki a közért tett és munkálkodott. Nem is olyan régen parkot neveztünk el néhai Wilhelm Wegenerről, aki szintén beállt a sorba, és azon volt, hogy városunkat élhetőbbé, gazdagabbá tegye. És ma itt vagyunk a Molnár Józsiás parkban, Kézdivásárhely első zöldövezetében, hogy az évszázados fák árnyékában törlesszük egy régi adósságunk a névadó felé, mondta.

Hozzátette: a jövő az ifjúságé, övéké az ígéret és nyugodt szívvel mondhatom: az elkövetkezendő időszakra nézve is van remény, látszik, hogy megvan a tenni akarás készsége. Hiszen ez a szobor egy maroknyi fiatal összefogásának köszönhető, a Csomópont Egyesület tagjai gondolták úgy, hogy a múltból kell és lehet építkezni és nem szabad megfeledkezni egykori nagyjainkról. A jövőhöz kell egy alap és bizony, ahhoz vissza kell menni az időben, ihletet meríteni, példaképeket keresni. Nem volt egyszerű a szoboravatásig vezető út, egy sor bürokratikus csomót kellett kibogoznunk, közbejött egy világjárvány, így öt év telt el, hogy eljutottunk a Vigadóban szervezett Civil Licittől addig, hogy leleplezhessük Vetró András szobrászművész alkotását, amit a székelyudvarhelyi Lázár Imre mester öntött bronzba. Molnár Józsiás érdemeit nem kell ismertetnem. Sokat tett a városért, életét jelentette a vargák városa és vagyonát is a közért, a jövő nemzedékeiért áldozta. Minden kézdivásárhelyi életében egy biztos pont volt és ma is az ez a park. Amit egyszerűen Józsiásnak, vagy divatosan Jóstinak is neveznek az ifjak. Szerelmi találkák helyszíne, az első elcsattanó csókok zöldövezete, nyugalmat sugalló hely, még úgy is, hogy pár éve hívatlan vendégek költöztek a sétányokat övező fákra” – mondotta az elöljáró.

A polgármestert követően Márdirosz Ágnes, a Csíki Játékszín színésze és gecse Noémi, az Udvartér Színház színművésze adott elő kalotaszegi dalokat és szavalatokat, majd a szobor alkotója szólt a jelenlévőkhöz. Vetró András kifejtette: egykori szomszédja, a múzeumalapító Incze László ötlete volt, hogy megformálja az egykori mecénást, így az elismerés őt is illeti. „Amikor lehull ez a lepel és önök tapsolni fognak, akkor ez a taps azt az embert illeti, aki már nincs közöttünk. És aki megálmodta ezt a szobort. Incze László múzeumigazgatóról beszélek, aki észrevette, hogy a mauzóleumban lévő, régi, gipszből készült szobrot az idő vasfoga menthetetlenné tette” – mondotta elöljáróban, hozzátéve, hogy örömmel vállalta a feladatot.

„Ahogy a polgármester is mondta, a városban vannak lelkes fiatalok, akik megkerestek, így öltött bronzformát ez a szobor, amit Hegedűs Ferenc őrizgetett öt éven át, amíg ide kerülhetett, erre a térre, ami miatt már bírálatot is kaptam, pedig különleges, Romániában egyedi. Ifjabb Gál Zoltán tervezte, és egy olyan térkiképzésről van szó, amit nehéz volt megcsinálni, éppen ezért volt kihívás. Nem szokványos, eredeti, és ez mellett rekordidő alatt készült el, rendkívül mozgósítás volt a városháza részéről, a hivatal munkatársai is lelkesen álltak hozzá” – mondotta a szobrászművész, aki szerint Kézdivásárhely az a város, ahol lélekszám-arányosan a legtöbb szobor és emlékplakett található, ami dicséretes dolog.

Ezt követően Bokor Tiborral közösen leplezte le a műalkotást, majd a helybeliek és anyaországiak  koszorút helyeztek el annak talapzatánál.

Molnár Józsiás
(Kézdivásárhely, 1841. január 2. – Budapest, 1903. március 15.) magyar politikus, országgyűlési képviselő. Kora fiatalságától fogva iparral és kereskedelemmel foglalkozott és szülővárosában műmalmot létesített, mely nagy hírnévre tett szert. A közügyek terén is sok buzgalmat fejtett ki. Az 1887. választások alkalmával a Szabadelvű Párt jelöltjének vallotta magát; akkor kisebbségben maradt, de 1892-ben már mint a Függetlenségi Párt képviselőjelöltje megválasztották Kézdivásárhelyen. 1896-ban kisebbségben maradt, de 1900. december 28-án tartott időközi választáson a főispánná kinevezett Béldi László helyébe ismét megválasztották, úgyszintén az 1901-es általános választásokon is. Tagja volt a Naplóbíráló és a IX. bíráló bizottságnak. Országgyűlési beszédei a Naplókban 1892-től vannak. Különösen a pénzügyi vitákban fejtett ki tevékenységet. Nevét iskola, utca és park viseli.