Ismerik azt a mémet, amely szerint az idei év az elmúlt időszak legmelegebb éve, de a jövőnk leghűvösebbje is? Bartók Blanka éghajlatkutató, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának egyetemi docense szerint nem szabad összetéveszteni a sokéves tendenciákat az egyes évek változékonyságával. Interjúnkban a kutató arra is választ adott, fogunk-e banánt termeszteni és miért van Romániában egyszerre árvízriadó és szárazság.

– Kérem tisztázza a fogalmakat: szárazság, aszály!

– A víz az élet nélkülözhetetlen eleme. Ha egy dolog vizet tartalmaz, azt nedvesnek tekintjük, ha nem tartalmaz vizet, azt száraznak. Amikor a száraz jelleg hosszabb ideig tart, akkor beszélünk száraz időszakról vagy szárazságról. Egy száraz időszakban maga a vízhiány is egyre nagyobb lesz, s ekkor már aszályról beszélünk.

Az aszályt, mint fogalmat nagyon sokféleképpen definiálhatjuk, annak függvényében, hogy hogyan alakul ki, illetve, hogy milyen gazdasági területet érint. Az aszály kialakulásához az első lépés, hogy nem esik az eső. Ezért vannak kutatók, akik egy meghatározott küszöbérték alatti csapadékmennyiséget tekintenek aszálynak. Ezt meteorológiai aszálynak is nevezzük. A csapadékhiány viszont gyakran társul meleg időszakokkal, ami a párolgás növekedésével, majd ennek lassulása miatt a légnedvesség csökkenésével jár együtt. Ez a légköri aszály. Ezért a kutatók jelentős része a csapadék és a párolgás egymáshoz való viszonyát használja a száraz időszakok és az aszály jellemzésére. A megnövekedett párolgás következtében azonban csökken a folyók, tavak, víztározók vízmagassága. Ez a hidrológiai aszály. De ugyanakkor csökken a talaj felső rétegének nedvességtartalma is (talajaszály), s mivel így a növények nehezen jutnak a szükséges vízhez és tápanyaghoz, kialakul a mezőgazdasági aszály.

A növénytermesztés szempontjából az aszály jellemzésére az egyik legjobb mutató a talaj hasznos vízkészlete. Minél vízigényesebb a növény, annál inkább szenved a vízhiánytól, és fordítva, minél kisebb vízigényű a növény, annál alacsonyabban van a kedvezőtlen víztartalmat jelentő küszöbértéke. Ezért tulajdonképpen minden növényre külön aszályérzékenységi indexet kellene kidolgozni. Az aszályt gazdasági szempontból is értelmezhetjük, mint kockázati tényező. Nemcsak az a fontos, hogy hogyan alakul ki, hanem az is, hogy az adott területeken milyen intenzitással és milyen gyakran fordul elő.

Összességében az aszály tartós és jelentős vízhiányt jelent, és akkor beszélünk e jelenségről, ha a száraz időszakban a vízhiány elér egy, az adott alkalmazási területen meghatározott kritikus értéket, ami már nehézségeket, károkat eredményez.

– Meddig tekinthető ez „normálisnak”?

– Normálisnak általában azt tekintjük, amit megszoktunk, amihez alkalmazkodtunk, nem okoz problémát. Ez viszont minden alkalmazási területen mást jelent. Az éghajlattanban például visszamenőleg egy legalább 30 éves időszakot szoktunk viszonyítási alapként tekinteni, vagyis, azok az időjárási helyzetek, éghajlati átlagok, amelyek az elmúlt időszakban, ha ritkán is, de már bekövetkeztek, még benne vannak a normalitásban. Ez vonatkozik az aszályos időszakokra is.

– Mi a jelenlegi helyzet?

– Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy a múltban még ritkán előforduló szélsőséges időjárási helyzetek egyre gyakrabban következnek be. Erdélyben például a hőhullámok (átlagosan 5 napig tartó nagyon magas hőmérsékletek) az 1960–1980-as időszakban átlagosan évente 2 alkalommal fordultak elő, gyakoriságuk viszont folyamatosan nő, a 2000-es évek után gyakorlatilag megduplázódtak (4-5 alkalom évente). Ugyanakkor vannak olyan éghajlati mutatók, amelyek lassú, de egyértelmű változást mutatnak a térségben. Ilyen például a téli minimum hőmérséklet, ami folyamatos növekedő tendenciát mutat, ezzel párhuzamosan, értelemszerűen csökkenést tapasztalunk a fagyos napok számában vagy a hótakaró vastagságában.

– Hogy jutottunk el ide?

– Az éghajlatváltozás a légkör energiaháztartásának kibillenésével magyarázható, ez az egész bolygóra kiterjedő jelenség. Ma már egyértelműen az emberi tevékenységnek tulajdonított környezeti változások következtében a földi rendszerbe több napenergia érkezik, mint ami időegység alatt távozik, ez energiatöbbletet jelent a felszín közeli légrétegekben. Ez az energiatöbblet módosítja a légköri folyamatokat, ennek következményeit tapasztaljuk nap mint nap.

Az egyik legfontosabb mechanizmus, ami a légkör energiatöbbletlét okozza, az az üvegházhatás. A légkörben található üvegházhatású gázok úgy viselkednek, mint az ablaküveg, vagyis a fényt (napenergia) átengedik, de a hőenergiát már nem engedik távozni a rendszerből. Mivel az üvegházhatású gázok (pl. szén-dioxid, metán) sokáig a légkörben maradnak, így a folyamatos kibocsátás mellett ezek koncentrációja növekedik. Ez egyértelműen növeli a légkör energiatöbbletét, ezért a légköri folyamatokban bekövetkezett változások is egyre nagyobb mértékűek. A folyamat sajnos akkor sem fordítható vissza, ha hirtelen beszüntetnénk e gázok kibocsátását, éppen a légkörben történt felhalmozódás miatt. A folyamatot csak mérsékelni tudjuk.

– Erdély, Románia éghajlata hogyan illeszkedik a globális tendenciákba?

– Az éghajlatváltozás az egész légkörre kiterjed, tehát a Föld minden régiója érintett. Regionálisan viszont jelentős különbségek lehetnek, ami a földrajzi helyzetnek és a helyi éghajlatmódosító tényezőknek tudható be. Az elmúlt évtizedekben az egész Földet tekintve a legjelentősebb hőmérsékleti változások az északi sarkvidéken következtek be, mintegy 0,6 Celsius-fokos melegedés évtizedenként. Ezt követi Közép- és Kelet-Európa, beleértve a Kárpát-medencét is, tehát elmondható, hogy a mi térségünkben is jelentős melegedést tapasztalatunk az 1980-as évektől napjainkig (0,4 Celsius-fokos melegedés évtizedenként). Ebben a melegedési tendenciában szerepe van a levegőminőség jelentős javulásának is, ami a 90-es évektől az ipari termelés csökkenése révén következett be.

A jövőre nézve viszont az előrejelzések hasonlóan melegedő tendenciákat jeleznek a térségben. Nedvesség szempontjából a légkörben található vízpára mennyisége az intenzív párolgás következtében jelentősen nőtt a térségben, viszont a magas hőmérsékletek miatt a relatív páratartalom csökkent. Ezért találkozunk azzal az ellentmondásos helyzettel, hogy habár a légkörben megtalálható a vízpára, de ez nem okoz telítettségi állapotot, ami a csapadékképződés fő feltétele. Sajnos, földi viszonylatban térségünk a csökkenő relatív páratartalom szempontjából is egyik legérintettebb régió a mediterrán és egyes trópusi térségek mellett.

Románia változatos domborzattal rendelkezik, ami szintén meghatározó az éghajlat szempontjából. Ma az éghajlatváltozás következményei elsősorban a síkvidékeken okoznak gondot (az ország nyugati és déli része), ahol az éghajlati adottságok (magas hőmérsékletek, korlátozott vízkészletek) már amúgy is közel álltak a kritikus tartományhoz. Itt a változás tendenciái ezeknek a kedvezőtlen adottságoknak a felerősödését eredményezik. Ez viszont nem jelenti azt, hogy dombvidéken és hegyvidéken nem tapasztalunk változásokat. A magasabb térségekben a következmények nem annyira szembetűnőek egyelőre. A tendenciákra viszont itt is oda kell figyelnünk, mivel ami ma még nem okoz jelentős károkat, az pár évtized múlva már kritikussá válhat.

– Hogyan hat ez az élővilágra?

– Az élővilág talán a legpontosabban tükrözi a légköri állapotok változását. Már Erdély szintjén is megfigyelhető, hogy az őshonos fajok egyre kevésbé képesek alkalmazkodni a változó éghajlati adottságokhoz, ez egyelőre a fejlődésük lelassulását eredményezi, de vannak olyan esetek is, amikor egyes fajok teljesen eltűntek az adott élőhelyről. Ugyanakkor a melegebb, mediterrán térségből észak irányába vándorló új fajokat is azonosítottunk már a térségben (pl. botsáska, tintahalgomba). Egyesek közülük betegségeket, komoly károkat is okoznak. Ugyanakkor az aszályos időszakok őshonos kártevők terjedésének is kedvezhetnek, ilyen például a betűzőszú elterjedése, amely jelentős területeken pusztította el a fenyőerdőket az Erdélyi-Szigethegységben(erről részletesebben ITT írtunk).

Az éghajlatváltozás számtalan módon hat az élővilágra, nap mint nap jelennek meg új kutatási eredmények biológus, ökológus szakemberek tollából arról, hogy az éghajlat hogyan válik korlátozó tényezővé egyes fajok számára, és ez hogyan hat ki a teljes ökoszisztéma működésére. Vannak fajok, ahol a túlélést veszélyezteti például a vegetációs időszak megváltozása, a beporzás időszakának változása, a téli hőmérsékletek változása, csapadék/nedvesség hiánya kritikus fejlődési időszakokban stb.

– Mire lehet számítani rövid- és hosszú távon? Megváltozhat-e és ha igen, mennyiben Románia éghajlata?

– Románia a mérsékelt szárazföldi éghajlati övben található, ez alapjában véve a jövőben sem változik meg. Az előrejelzések szerint viszont ezen éghajlaton belül várhatóak módosulások egyes éghajlati jellemzőkben, mint például az évszakok hossza, a téli/nyári maximum és minimum hőmérsékletek alakulása, fagyok elfordulásának gyakorisága. Ugyanakkor felerősödhet például a mediterrán hatás az ország déli és dél-nyugati részében, vagy mérséklődik a kontinentális jelleg a keleti országrészben és a hegyvidéken.

– Egy 2016-os interjúban nyilatkozta: „olyan gyors tempóval változik az éghajlat, hogy nem tudjuk felmérni annak pontos következményeit”. Változott a helyzet? Hogyan látja ezt kutatóként?

– Igen. A legújabb kutatások szerint (IPCC, 2021) az éghajlatváltozás üteme gyorsabb, mint azt előtte gondoltuk. Ez például azt jelenti, hogy az a hőmérsékletemelkedés, amit pár éve 2050 körülire becsültünk, az a legújabb számítások szerint egy évtizeddel korábban be fog következni. Minél hosszabb idősorok állnak rendelkezésre a közelmúltból, annál többet tudunk meg a jelenleg zajló folyamatokról. Sajnos manapság már plusz 10 év is sokat elárul a változásokról. Nem vagyok pesszimista, próbálom objektíven értékeli az újabb eredményeket, de azt meg kell jegyezni, hogy az előrejelzések terén soha nem mondhatunk biztosat. Sajnos most is tévedhetünk, és a tendenciákat nézve érhetnek váratlan helyzetek a jövőben. Egyrészt, mivel a változások nem lineárisak, másrészt pedig, ami szerintem aggasztóbb, hogy akár kisebb változások is járhatnak olyan következménnyel, amire most még nem is gondolunk, mivel eddig nem tapasztaltuk, tehát nincs tudomásunk róla.

– Gyakran hallani, hogy „Bezzeg az én időmben! Akkor még igazi telek voltak! Fehér karácsony és –15 fok”. Már a fiatalabb generáció is ezt hangoztatja. Eljön az a generáció, amelyik már csak hallomásból ismeri a havat? Milyen tendencia figyelhető meg?

– Sajnos a tendenciák ebbe az irányba mutatnak, azt viszont nem hiszem, hogy a hó teljes mértékben eltűnik a térségből, legalábbis a hegyvidékről biztosan nem. Az viszont elég valószínű, hogy egyre ritkábban és rövidebb ideig lesz részünk benne, ami várhatóan számtalan környezeti problémát fog okozni a jövőben.

– Az interneten terjedt az utóbbi hónapokban egy mém, mely szerint az idei év az elmúlt időszak legmelegebb éve, de a jövőnk leghűvösebbje is. Mit gondol erről? Valóban ez a helyzet?

– Ne tévesszük össze a sokéves tendenciákat az egyes évek változékonyságával. Az idei év valóban az átlagosnál melegebb volt, és az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban fordultak elő átlagosnál melegebb évek, de ez nem jelenti azt, hogy eltűnnek a hidegek. A jövőben is lesznek melegebb és hidegebb évek.

– Mire számíthatnak a mezőgazdaságban dolgozók? Eljuthatunk-e oda, hogy eddig más éghajlatra jellemző növényeket Romániában is termesszenek? Fogunk-e déli gyümölcsöket exportálni?

– A mezőgazdaság nagyon függ az éghajlati adottságoktól, ezért ez az egyik legérintettebb terület. Fajoktól függően vannak olyan kultúrnövények, amelyek fejlődése, terméshozama még nem érintett, viszont vannak olyan is, amelyek a térségben már nem termeszthetőek az optimális körülmények között. Utóbbi például a kukorica. Igen, számíthatunk arra, hogy a jövőben új kultúrák jelennek meg a mezőgazdaságban, pl. édesburgonya. Tipikus trópusi, szubtrópusi éghajlat azért nem várható, így a déli gyümölcsöket továbbra is importálni fogjuk.

– Hogyan lehet takarékosan és okosan bánni a vízzel egyéneként és közösségkent?

– Az édesvízkészlet már napjainkban is kiemelt környezeti probléma, a jövőben meg inkább az lesz, ami nagyon körültekintő vízgazdálkodást igényel. Két irányban gondolkodhatunk. Egyrészt arra kell törekedni, hogy minél több vizet tartsunk vissza a vízgyűjtő területeken. A leghatékonyabb vízvisszatartás a talajba beszivárgott és ott tárolt talajvíz. Ebben a növényzettel borított természetes felszínek segítenek bennünket. Emellett mesterséges tározókban is jelentős vízkészlet tartható vissza. Másrészt pedig a meglevő víztartalékokat ne pazaroljuk, főként az aszályos időszakokban a vízhasználatot csökkenteni kell, és prioritási sorrendet felállítani különböző tevékenységek között. Például abszolút elsőbbséget élvez az lakosság ívóvíz biztosítása, de a kertek öntözését, autómosást mellőzük az ilyen időszakokban.

Az aszály ellen nem sokat tehetünk, de kellő intézkedésekkel felkészülhetünk az ilyen időszakokra annak érdekében, hogy minimalizáljuk az ebből keletkező károkat. Itt elsősorban a természetes vagy mesterségesen létrehozott víztartalékok növelésére gondolok, melyek a száraz időszakban pótolják a szükséges vízmennyiséget.

– Mi az oka annak, hogy Románia egyes részein árvízriadó van, más részén pedig víztakarékosságra figyelmeztetnek a hatóságok?

– Igen, paradox módon a nyári időszakban az árvizek és szárazság kéz a kézben jár. Ennek az a magyarázata, hogy ebben az időszakban gyakoriak az intenzív, vagyis rövid ideig tartó, nagy mennyiségű csapadékok. Ennek a hirtelen lehulló vízmennyiségnek viszont csak nagyon kis része tud beszivárogni a talajban, mivel a talaj felső rétege gyorsan telítődik, és nincs idő a mélyebb rétegekbe való szivárgásra. Ezért a víz nagyrésze azonnal le is fut a lejtőn és rövid időn belül megjelenik a patakok, folyók medrében, ami sokszor árvízhez vezet, tehát a lehullt vízmennyiség nagy része pár óra alatt elhagyja a vízgyűjtő területet.

A talaj felső rétegéibe beszivárgott víz a magas hőmérsékletnek köszönhetően pár nap alatt elpárolog, így nem marad semmiyen víztartalék a térségben. Románia területén, vagy a nagyobb vízgyűjtők (pl. Duna) egyes részein gyakran előfordulnak helyi felhőszakadások, amelyek megemelik a folyók vízszintjét, akár árvizet is okoznak, de ezek nem igazán járulnak hozzá a talajvízkészletek növekedéséhez. A talajvíz feldúsulása hosszabb folyamat, amiben nagy szerepe van a téli időszakban felhalmozódott, és tavasszal lassan olvadó hótakarónak, illetve az év folyamán kialakult hosszabb esős időszakoknak.