Emléktáblát lepleztek le csütörtökön, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) és az RMDSZ közös szervezésében a nagyváradi egyházkerületi székház falán.

Talán rendhagyó gesztusnak tűnhet, hogy az áldozatok emléknapján a székház helyén egykor volt, Széles Sándor által alapított műbútor- és asztalos üzemre, illetve annak megszűnésére emlékeztető táblát avattak fel, azonban ma is sok még a kibeszéletlen, feldolgozatlan egyéni történet, hiszen az elmúlt évben nem történt meg az áldozatok rehabilitációja, hangzott el a délután során.

Az egybegyűlteket Forró László egyházkerületi főjegyző köszöntötte, majd Csűry István királyhágómelléki református püspök igei köszöntője következett. A püspök figyelmeztetett, hatalmas és ma is érvényes igazságokat hallhattunk az igében. A 21. században az áldozatokra emlékeznünk kell, és ahhoz, hogy az elkövetkező időkben ne legyenek áldozatok, hallgatni kell az Úr szavára. El kell mondanunk, ami történt, emlékeznünk kell rá, elszomorodhatunk sebeinket összeszámlálva, de az ige pozitív üzenete az, hogy ha hallgatunk Isten szavára, ha megragadjuk az Igét, akkor nekünk élni lehet, élni kell és élni kötelező – fogalmazott Csűry István.

Bár Mezőbikácsnak, ahonnan 25 családot telepítettek ki, a plébánost lelőtték és testét három napig nem engedték eltemetni, sikerült mártír települési rangot kivívni, sok még a teendő, mondta Szabó Ödön parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Egy szélsőségesen jobboldali rezsimet egy szélsőséges baloldali követett, amelyben az egyént megpróbálták átnevelni, a családot átalakítani és a közösséget nyomás alá helyezni, hiszen a magyar közösség tagjainak sem volt könnyű abban az időben, mikor például a német és a zsidó kisebbséget eladta ez az ország.

Kötelességünk emlékezni azokra – egy olyan rezsim után, amely arra építette működését, hogy a felsoroltakat megváltoztassa –, akik egy üzemet tudtak működtetni, családoknak adtak kenyeret a kezébe és mindent elvettek tőlük egy ideológia nevében, mondta Szabó Ödön, majd hozzátette: az, hogy ma itt állunk, azt jelzi, ennek a közösségnek nem tudták el- és megtörni a gerincét.

Ezt követően Dukrét Géza, az emléktáblát az egykori tulajdonos unokáival közösen készíttető Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke mondott köszönetet, majd Széles Sándorról és családjáról Szilágyi Péter beszélt, aki a tulajdonosok unokáival, Irénkével és Máriával közösen leplezte le az emléktáblát.

Meleg Vilmos színművész A vörös villamos, avagy gondolatok a zsarnokságról című előadásából Tóth Bálint, Bartis Ferenc, G. Rácz Attila, Illyés Gyula és Kányádi Sándor verseit fonta fűzérré, majd a székház előadótermében Tőtős Áron történész Embernek maradni embertelen időben címmel tartott rövid előadást. Ebben az előző rendszerrel szembeni ellenállás több fontos pontjára kitért, felidézte például az egykori Ady-kört és a kilenc számot megért Ellenpontok című szamizdat megjelenését, az 1956-os magyarországi forradalomhoz köthető Bihar megyei történéséket, például a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét, melynek diák tagjait csak azután fogták perbe, hogy elérték 18. évüket…

A perben 59 embert ítéltek összesen 540 évnyi börtönre, az elítéltek 1964-ig végül amnesztiával szabadultak. Szintén fontos pontja volt az előadásnak a lebontásra ítélt Szent László templom 1964-es megmentése, mikor is az emberek a pünkösdi mise után, ahol bejelentették, hogy le akarják bontani a templomot, ott maradtak, majd mások is csatlakoztak hozzájuk és éjjel-nappal élőlánccal védték az épületet, melynek lebontásáról ezt követően letettek a hatóságok.

Az előadás után Csűry István püspök arról beszélt, fontos, hogy olyan fiatalok is megemlékezzenek az előző rendszerről, akik nem élték át annak történéseit, mert bennük nem maradtak sebek, mint az előző generációban, de ugyanakkor az is fontos, hogy egyre többen mondják el saját történetüket is.